ALBERT Ádám

BIO

1975, Veszprém (HU)
Budapesten él és dolgozik (HU)

 

Művész és tanár. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, ahol 2010-ben doktorált. A Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszék docense és vezetője.

Projektjeivel a hatalmi viszonyok, a biopolitika, a tudástermelés és a társadalmi valóságok geopolitikai alapjainak mechanizmusait igyekszik megérteni és kritizálni. Albert legutóbbi egyéni kiállításai közé tartozik a Disconnected a budapesti Kisterem galériában (2020), a Minden a miénk! a budapesti Kassák Múzeumban (2018) és A kertész igazsága a Collegium Hungaricum Berlinben (2018). Részt vett továbbá a [Silence] – Holokausztkiállításon a budapesti Ludwig Múzeumban. Művei szerepelnek a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum állandó tárlatain, valamint a debreceni MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központ és a veszprémi Művészetek Háza gyűjteményében.

Az ACAX Leopold Bloom Fiatal Vizuális Művészetért Díj 2019-es nyertese. Albert Ádámot jelölték az Esterházy Művészeti Díjra (2017), a Leopold-díjra (2015), valamint ESSL-díjas (2007). Számos rezidenciaprogramon vett részt, többek között az AtelierFrankfurtban, a CBH Berlinben. 2022 áprilisa és júniusa között a New York-i Residency Unlimited résztvevője. (forrás: residencyunlimited.org)

BIO

1975, Veszprém (HU)
Lives and works in Budapest (HU)

 

Albert is an artist and professor graduated at the Hungarian Academy of Fine Arts where he has completed his doctoral studies in 2010. He is associate professor and Head of the Artistic Anatomy, Drawing and Geometry Department.

His projects attempt to understand and criticize the mechanisms of power relations, bio-politics, knowledge productions, and the geopolitical basis of social realities. Albert’s recent solo exhibitions include Disconnected at Kisterem gallery, Budapest (2020), Everything is Ours! at Kassak Museum, Budapest (2018), and The Gardener’s Truth at Collegium Hungaricum Berlin (2018). He also participated in [Silence] – A Holocaust Exhibition at Ludwig Museum in Budapest. His works are featured in the permanent collection displays at the Hungarian National Gallery and Ludwig Museum of Contemporary Art, and are also in the collections of MODEM – Modern and Contemporary Art Center, Debrecen and the House of Arts, Veszprém.

Ádám Albert is the winner of the 2019 ACAX Leopold Bloom Young Visual Art Award. Albert was nominated for the Esterházy Art Award (2017), Leopold Prize (2015), and is the winner of ESSL Award (2007). He participated in numerous residencies including AtelierFrankfurt, CBH Berlin. He is currently at Residency Unlimited, New York between April – June 2022. (source: residencyunlimited.org)

 

Egy történet metamorfózisa: víz és kő

2022, tardosi vörös mészkő, vas, horganyzott lemez, ambrotípia, videó; változó méretek
A művész jóvoltából, © Albert Ádám
Fotó: ROSTA József

The Metamorphosis of a Story: Water and Stone,

2022, Tardos red limestone, iron, galvanised metal sheet, ambrotype, video; dimensions variable
Courtesy of the artist, © Albert Ádám
Photo: József ROSTA

Legyen szó személyes, közösségi vagy társadalmi
traumáról, annak kiterjedése és nagyságrendje nyilvánvalóan
nem mérhető. Mind maga a tapasztalat, mind a feldolgozásának
folyamata performatív módon, fennakadásokkal, megszakítá-
sokkal és összeomlásokkal bontakozik ki az időben. Sok esetben
az adott trauma egy bizonyos szakaszban megkövül, és többé
nem hozható elő, illetve – az elveszett és eltemetett levéltári
anyagokhoz hasonlóan – nem kutatható vissza. Ez a megkövülés
a sehova nem tartozás érzéséhez vezet: az egyéni traumaforrás
nem képes a trauma összetevőit egyetlen narratív keretbe he-
lyezni. Ahogyan az üledékes kőzetek esetében (amelyeket az em-
berek gyakran tévesen márványként azonosítanak) nincs olyan
átalakulási folyamat, amely a kő márvánnyá válását eredményez-
né, az alkotóelemek (pl. vízililiomok, szivacsok, egysejtűek) kü-
lönállóak és felismerhetőek maradnak. A mintegy 200 millió éves
kő ezeknek az egykor élő szervezeteknek egy kis temetőjeként
funkcionál. Az emberi élet mikroszkopikus jellege szöges ellen-
tétben áll a mészkő felfoghatatlan élettartamával.
Az installációban a mészkődarab a vízhiányra utal, míg
a barkácsolt vizesedény formáját öltő félig absztrakt tárgyat a nap
melegíti. A kőhöz hasonlóan ez a tárgy is paradox módon egy-
szerre absztrakt és konkrét, reprezentációs tulajdonságai éppen
a nem reprezentációs aspektusából táplálkoznak. Ez a kétértel-
műség lehetővé teszi a nézők számára, hogy az installációt saját
traumáikkal szemben a régészeti folyamat katalizátoraként ér-
telmezzék. A videóban a kőlapok kettéhasadása nemcsak a rossz
lelkiismeret feloldódásának allegóriája, hanem utal a dzsinn által
rendelkezésünkre bocsátott mitikus három kívánságra is.
TIMÁR Katalin

Whether personal, communal, or societal, the scope
and the scale of trauma is definitely unquantifiable. Both the

experience itself and the process of handling it, unfold in time

in a
performative manner, with disruptions, discontinuity, and
breakdowns. In many instances, the given trauma fossilizes at

a certain stage and cannot be brought forward or – similarly

to lost and buried archival materials – retrieved. This fossili

zation results in a sense of not belonging: the individual trau

ma-source is not able to place the components of the trauma

into one narrative framework. As it is the case with sedimenta

ry stones (that people often misidentify as marble), there is no

metamorphosis that would result in the stone’s transformation

to marble, the constituting elements (e.g. water lilies, sponges,

unicellulars) remain discrete and recognizable. The approxi

mately 200-million-year-old stone functions as a small ceme

tery of these once living organisms. The microscopic character

of human life is diametrically opposed to the ungraspable life

span of the limestone.

Within the installation, the piece of limestone can be

associated with a lack of water, while the semi-abstract object,

takes the shape and size of a DIY water vessel, heated by the

sun. Similarly to the stone, this object is paradoxically both ab

stract and concrete, its representational qualities rely precisely

on its non-representational aspects. This ambiguity allows the

viewers to take the installation as a
catalyst to the archaeologi
cal process vis-à-vis their own traumas. The splitting of the stone

boards in the video is not only an allegory of the release of bad

conscience but alludes to the mythic three wishes one might

make at a jinn.
Katalin TIMÁR

Kader ATTIA

BIO

1970, Saint-Denis (FR)
Berlinben és Algírban él és alkot (DE & DZ)

Tanulmányait a párizsi École Supérieure des Arts Appliqués Duperré és az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs, valamint a barcelonai Escola Massana, Centre d’Art i Disseny intézményben végezte, majd több évet töltött Kongóban és Dél-Amerikában.
2016-ban Kader Attia megalapította a La Colonie nevű párizsi teret, amely az ötletek megosztására és az élénk viták agorájának biztosítására szolgál. A népek mellett a tudás, a szemlélet és a gyakorlatok dekolonializációjára összpontosítva, arra törekszik, hogy transzkulturális, transzdiszciplináris és transzgenerációs megközelítéssel dekompartmentálja a tudást. A társadalmi és kulturális jóvátétel sürgősségétől hajtva, célja, hogy újraegyesítse a széttöredezett vagy szétesett területeket.
Kader Attia munkáit olyan csoportos kiállításokon és biennálékon mutatták be, mint a 12. Sanghaji Biennále; a 12. Gwangju Biennále; a 12. Manifesta, Palermo; az 57. Velencei Biennále; a dOCUMENTA(13) Kasselben; a Met Breuer, New York; a Kunsthalle Wien; a MoMA, New York; a Tate Modern, London; a Centre Pompidou, Párizs; vagy a Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
2016-ban Kader Attia megkapta a Marcel Duchamp-díjat, majd a barcelonai Miró Alapítvány díját, 2017-ben pedig a szöuli Yanghyun Art Prize díjat. (forrás: a művész honlapja)

BIO

1970, Saint-Denis (FR)
Lives and works in Berlin and Algiers (DE & DZ)

Preceding his studies at the École Supérieure des Arts Appliqués Duperré and the École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs in Paris, and at Escola Massana, Centre d’Art i Disseny in Barcelona, he spent several years in Congo and in South America.
In 2016, Kader Attia founded La Colonie, a space in Paris to share ideas and to provide an agora for vivid discussion. Focussing on decolonisation not only of peoples but also of knowledge, attitudes and practices, it aspires to de-compartmentalise knowledge by a trans-cultural, trans-disciplinary and trans-generational approach. Driven by the urgency of social and cultural reparations, it aims to reunite which has been shattered, or drift apart.
Kader Attia’s work has been shown in group shows and biennials such as the 12th Shanghai Biennial; the 12th Gwangju Biennial; the 12th Manifesta, Palermo; the 57th Venice Biennial; dOCUMENTA(13) in Kassel; Met Breuer, New York; Kunsthalle Wien; MoMA, New York; Tate Modern, London; Centre Pompidou, Paris; or The Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
In 2016, Kader Attia was awarded with the Marcel Duchamp Prize, followed by the Prize of the Miró Foundation, Barcelona, and the Yanghyun Art Prize, Seoul, in 2017. (source: artist’s webiste)

Visszatükrözött emlékezet

2016, színes videó hanggal, HD, 16:9; 45’56’’
A művész és a Nagel Draxler Galerie jóvoltából
Kader Attiát a Galleria Continua, a Nagel Draxler, a Krinzinger, és a Lehmann Maupin galéria képviseli.
Fotó: ROSTA József

Reflecting Memory

2016, colour video, sound; HD, 16:9; 45’56’’
Courtesy of the artist and Nagel Draxler Galerie
Kader Attia is represented by galleries Galleria Continua, Nagel Draxler, Krinzinger, Lehmann Maupin.
Photo: József ROSTA

Kader Attia kettős, francia és algériai kulturális hátte-
re szolgált elsősorban kiindulási pontként dinamikus művészeti
gyakorlatához, mely különböző kultúrák esztétikájára és etikájára
reflektál. Kutatásának főfókusza az egyes társadalmak történel-
mükről kialakított sajátos perspektívája, illetve a kollektív emléke-
zet alakulása a hagyomány és modernitás tükrében. Kader Attia
munkásságban központi szerepet kap a reparatív megközelítés
(Repair), mint az emberi természet konstans tényezője.
Interkulturális és interdiszciplináris megközelítésének
egyik legkomplexebb találkozása a Visszatükrözött emlékezet
című videómunkája, mely az általa megnyert 2016-os Marcel
Duchamp-díj keretein belül, a Centre Pompidou-ban bemutatott
kiállításának főeleme volt. A videó az amputált végtagú emberek-
nél jelentkező fantomvégtag-szindrómát, illetve a fantomfájdalom
kérdését helyezi középpontba. Attia a filmben amputációt átélt
emberek „reparálásával” foglalkozó tudósokat szerepeltet: arra
keresi a választ, hogyan lehet a fantomvégtag jelenségét értel-
mezni, honnan ered, és hogyan lehet gyógyítani a fantomfájdal-
mat. A videó végeredményben egy dokumentumfilmbe ágyazott
filozófiai metafora: mi történik akkor, ha a fantomvégtag jelensé-
gét az individuális testről a társadalom egészére vonatkoztatjuk, a
normán kívüli traumákat átélt civilizációk szintjére emeljük. Attia
a tagadásban maradt, meg nem gyászolt civilizációs traumákat
társadalmi fantomfájdalmakként értelmezi, és miközben film-
jébe alig észlelhetően csempészi be Vilayanur Ramachandran
neurobiológus tükördoboz-elméletét, mely a teljes végtag vissza-
tükröződését használja a páciensek amputált végtagjának megy-
gyászolására, e tudományos felfedezést teszi meg a videó vizuális
vezérfonalának, és támasztja alá koncepcióját a reparálásról, mint
az embert definiáló konstans tényezőről.
KÁLMÁN Borbála

Kader Attia’s dual French-Algerian cultural background
has served as a point of departure for his dynamic art practice,
which reflects on the aesthetics and ethics of different cultures.
The main focus of his research is the particular perspective of
each society on its history and the evolution of collective mem-
ory in the light of tradition and modernity. Central to Kader Attia’s
work is the reparative approach (Repair) as a constant factor of
human nature.
One of the most complex encounters of his intercul-
tural and interdisciplinary approach is his video work Reflecting
Memory, which was the main element of his exhibition at the
Centre Pompidou, organised in the scope of the Marcel Duchamp
Prize, which he won in 2016. The video focuses on the phantom
limb syndrome in people with amputated limbs and the issue
of phantom pain. In the film, Attia features scientists working
to “repair” people who have undergone amputations: looking for
answers on how to understand the phantom limb phenomenon,
where it comes from and how to cure phantom pain. The video
is ultimately a philosophical metaphor embedded in a documen-
tary: what happens when the phenomenon of the phantom limb
is transposed from the individual body to society as a whole, to
the level of civilisations that have experienced traumas outside
the norm. Attia interprets as yet unmourned civilizational traumas
that remain in denial as social phantom pains, and in doing so,
he subtly smuggles into his film the mirror box theory of neuro-
biologist Vilayanur Ramachandran, which uses the reflection of
the whole limb to mourn the amputated limb of a patient. Attia
makes this scientific discovery the visual leitmotif of the video,
supporting his concept of reparation as a constant factor that
defines the human being.
Borbála KÁLMÁN

Mohamed BOUROUISSA

BIO

1978, Blida (DZ)
Párizsban él és alkot (FR)

Mohamed Bourouissa minden projektjét egy hosszú elmélyülési időszak előzi meg, ami egy új helyzetet teremt. A hamisan leegyszerűsített médiakonstrukciókkal ellentétben a művész komplexitást visz a hipervizibilitás határainak reprezentációjába. Munkáit számos egyéni kiállításon mutatták be: Rencontres d’Arles, Arles; Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris; Centre Pompidou, Párizs; Barnes Foundation, Philadelphia; Stedelijk Museum, Amszterdam; basis, Frankfurt am Main; Le Bal, Párizs; Haus der Kunst, München, FRAC Franche-Comté, Besançon. A művész részt vett a sydney-i, sharjahi, havannai, lyoni, velencei, algíri, liverpooli és berlini biennálén, valamint a Milánói Triennálén. 2018-ban jelölték a Marcel Duchamp-díjra. 2017-ben beválasztották a Deutsche Börse Photography Foundation Prize, a Pictet fotográfiai díjra. Művei rangos gyűjteményekben szerepelnek: LACMA, Los Angeles; Centre Pompidou és Maison Européenne de la Photographie, Párizs; Stedelijk Museum, Amszterdam; Art Gallery of Ontario, Torontó; Philadelphia Museum of Art. (forrás: kamelmennour.com)

BIO

1978, Blida (DZ)
Lives and works in Paris (FR)

Preceded by a long immersion phase, each of Mohamed Bourouissa’s projects builds a new enunciation situation. Unlike false simplistic media constructions, the artist reintroduces complexity into the representation of the margins of hypervisibility. His work has been exhibited in numerous solo exhibitions, at the Rencontres d’Arles; the Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris; the Centre Pompidou, Paris; the Barnes Foundation, Philadelphia; the Stedelijk Museum, Amsterdam; basis in Frankfurt am Main; Le Bal, Paris; Haus der Kunst, Munich and the FRAC Franche-Comté, Besançon. He has participated in the Sydney, Sharjah, Havana, Lyon, Venice, Algiers, Liverpool and Berlin Biennales and the Milan Triennial. In 2018, he was nominated for the Marcel Duchamp Prize. In 2017, he was selected for the Deutsche Börse Photography Foundation Prize, the Pictet photography prize. His works belong to leading collections, including that of the LACMA in Los Angeles, the Centre Pompidou and the Maison Européenne de la Photographie in Paris, the Stedelijk Museum in Amsterdam, the Art Gallery of Ontario in Toronto and the Philadelphia Museum of Art. (source: kamelmennour.com)

 

Holtidő (Temps mort), 2008-2009

 

Holtidő (Temps mort), 2009
színes videó hanggal; 18’05’’
© ADAGP Mohamed Bourouissa
A művész és a galerie kamel mennour, Paris jóvoltából

Holtidő, cím nélkül 32 (Temps mort, sans titre) n° 32, 2008
Ezüstnyomat, diasec, alumíniumra kasírozva – 92.5 x 114 cm; Ed. 2/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
A művész és a galerie kamel mennour, Paris jóvoltából

Holtidő, cím nélkül 83 (Temps mort, sans titre) n° 83, 2008
Ezüstnyomat, diasec, alumíniumra kasírozva – 86 x 106.4 cm; Ed. 4/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
A művész és a galerie kamel mennour, Paris jóvoltából

Holtidő, cím nélkül 43 (Temps mort, sans titre) n° 43, 2008
Ezüstnyomat, diasec, alumíniumra kasírozva – 86 x 106.4 cm; Ed. 3/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
A művész és a galerie kamel mennour, Paris jóvoltából

Holtidő, cím nélkül 38 (Temps mort, sans titre) n° 38, 2008
Ezüstnyomat, diasec, alumíniumra kasírozva – 97 x 119.5 cm; Ed. 2/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
A művész és a galerie kamel mennour, Paris jóvoltából

Fotó: ROSTA József

Time Out (Temps mort), 2008-2009

 

Time Out (Temps mort), 2009
colour video and sound; 18’05’’
© ADAGP Mohamed Bourouissa
Courtesy of the artist and galerie kamel mennour, Paris

Time Out, untitled (Temps mort, sans titre) n° 32, 2008
Silver print on Diasec, mounted on aluminium – 92.5 x 114 cm; Ed. 2/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
Courtesy of the artist and galerie kamel mennour, Paris

Time Out, untitled (Temps mort, sans titre) n° 83, 2008
Silver print on Diasec, mounted on aluminium – 86 x 106.4 cm; Ed. 4/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
Courtesy of the artist and galerie kamel mennour, Paris

Time Out, untitled (Temps mort, sans titre) n° 43, 2008
Silver print on Diasec, mounted on aluminium – 86 x 106.4 cm; Ed. 3/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
Courtesy of the artist and galerie kamel mennour, Paris

Time Out, untitled (Temps mort, sans titre) n° 38, 2008 Silver print on Diasec, mounted on aluminium – 97 x 119.5 cm; Ed. 2/5
© ADAGP Mohamed Bourouissa
Courtesy of the artist and galerie kamel mennour, Paris
Photo: József ROSTA

Korának aktív tanújaként lehetne jellemezni Mohamed
Bourouissát: a fotóalapú installációiról ismert művész elsősor-
ban saját generációjáról kíván nyomot hagyni. Műszaki rajzot
tanult, majd jelentős graffitis tevékenysége mellett elvégezte
a művészeti főiskolát Párizsban, bár korábban ez az álom el-
érhetetlennek tűnt számára. Lévén, hogy az órák nagy hányada
erősen nyugat-központú, „fehér-narratívát” alátámasztó művé-
szettörténetet közvetített, Bourouissa számára jelentőségtelje-
sebb elhivatásnak tűnt saját környezetének, a párizsi külváros
hétköznapjainak rögzítése, az utca költészetének vizualizálása,
amely messzemenően került közeg volt. Műveiben gyakorta állít
szembe egyéneket – öltözködési, társadalmi, hatósági – kódok-
kal, átlépve a „magas” és „helyi” kultúra közötti, számára értel-
mezhetetlen szétválasztás okozta szakadékon: a (művészettör-
téneti) kódokat saját kulturális aspektusain keresztül írja újra.
Művei többségében katalizátorként hatnak az adott közegben,
hisz a sajtó által tömegével ontott sztereotípiákat felhasználva
kívánja megkérdőjelezésre késztetni a nézőt.
Holtidő című munkája két ütemben alakult, elsőként
a mű fényképes elemei valósultak meg. Egy MMS-sel kezdő-
dött, amit egy börtönbe került barátja küldött neki. Bourouissa
megkérte – továbbra is SMS-ben kommunikálva –, hogy küldjön
több dokumentációt bentről. Ezeket ő átdolgozta: az általa visz-
szaküldött rajzok inspirálták a bent készült beállításokat, amiket
barátja készített. A folyamat egyrészt a szerzőség eredetiségé-
nek megkérdőjelezéséről szólt, másrészt a bezártság mentális
terét, magányát kívánta érzékeltetni. Ezt követte a második fázis
2009-ben: Bourouissa szabaduló barátját megkérte, hogy az ille-
gálisan bevitt készüléket adja át egy bent lévő társának, aki ezzel
átvette a közvetítő szerepét. A bezárt és szabadon mozgó em-
ber közötti levelezés egy tanulási folyamat volt, kettős szerző-
séget eredményezve immáron egy filmdokumentáció keretében.
Ez a performatív hozzáállás tulajdonképpen erőforrás avanz-
sálja a művet, hiszen a bezártságban új perspektívát nyitott az
elítélt számára, és a közvetítés cselekménye új tartalmat adott
az időnélküliségben.
KÁLMÁN Borbála

Mohamed Bourouissa could be described as an active
witness of his time: known for his photo-based installations, the
artist is primarily interested in leaving a mark for his generation.
He studied technical drawing and, alongside his considerable
activity as a graffiti artist, completed a degree at the Paris Col-
lege of Art, a dream that had previously seemed out of reach for
him. Since a large proportion of his classes were devoted to a
strongly Western-centred art history underpinning a “white nar-
rative”, Bourouissa found it a more meaningful vocation to re-
cord his own environment, the everyday life of the Parisian sub –
urbs, and to visualise the poetry of the street, a largely avoided
medium. In his works, he often confronts individuals with –
dress, social, official – codes, crossing the divide between “high”
and “local” culture, a divide he finds unintelligible: he rewrites
(art historical) codes through his own cultural aspects. Most of
his works act as catalysts in their context, using the overflow of
stereotypes pouring forth from the press to make the spectator
challenge them.
His Time Out was a two-phase work. First, the pho-
tographic elements were completed. It all started with an MMS
sent to him by a friend who was in prison. Bourouissa asked
him – still communicating via SMS – to send more documenta-
tion from inside. He then reworked these: the drawings he sent
back inspired the set-ups his friend then made inside. On the
one hand, the process was about questioning the authenticity
of authorship, and on the other hand, it intended to capture the
mental space and loneliness of confinement. This was followed
by a second phase in 2009: when his friend was about to be
released from prison, Bourouissa asked him to slip the unau-
thorized device to a fellow inmate, who would take on the role
of intermediary. The correspondence between the incarcerated
and the free man was a learning process, resulting in double
authorship, now in the context of video documentation. This
performative approach in fact elevates the work to the status
of resource, since it opened up a new perspective for the pris-
oner in confinement, to whom the plot of broadcasting gave
new purpose in a state of timelessness.
Borbála KÁLMÁN

CHILF Mária

BIO

1966, Marosvásárhely (RO)
Budapesten él és dolgozik (HU)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és intermédia szakán tanult. Festő szakon és tanárszakon 1995-ben diplomázott. 1997-1998 között Hochschule der Künste-ben tanult Berlinben. 2009 óta oktat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, 2016 óta osztályvezető tanárként. 2019-ben DLA fokozatot szerzett. Különféle médiumokban (festészet, grafika, fotó, videó, installáció, közösségi művészeti projektek) készült alkotásai érzékeny asszociációkon keresztül kapcsolnak össze látszólag távoli fogalmakat, jelenségeket. Az emberi test és a lélek működésének mechanizmusait kutató, a neokonceptuális művészettel szoros kapcsolatban álló, de az intuícióra, egymásra rakódó rétegekre is épülő munkái kezdetben organikus anyagokból építkeztek, biológiai illusztrációkat idéztek. Az utóbbi 15 évben figyelme egyre inkább az ember belső világának kérdései felé fordult és a traumafeldolgozás, a gyógyítás és öngyógyítás, valamint az emlékezet került érdeklődése előterébe.

(forrás: https://secondaryarchive.org/artists/maria-chilf/)

BIO

1966, Marosvásárhely (RO)
Lives and works in Budapest

She studied at the Painting and Intermedia Department of the Hungarian University of Fine Arts. She graduated in painting and teaching in 1995. From 1997 to 1998 she studied at the Hochschule der Künste in Berlin. She has been teaching at the Hungarian University of Fine Arts since 2009, and is a senior lecturer since 2016. In 2019, she earned a DLA degree. Her practice unfolds in a variety of mediums (painting, graphics, photography, video, installation, community art projects) and connects seemingly distant concepts and phenomena through sensitive associations. Her work explores the functioning mechanisms of the human body and the soul, and is closely related to neo-conceptual art. Also calling on intuition and superimposing layers, she was initially building her pieces from organic materials, quoting biological illustrations. In the last 15 years, her attention has increasingly turned to the questions of the inner world of man, bringing to the fore topics such as trauma processing, healing and self-healing, as well as remembrance.

(source: https://secondaryarchive.org/artists/maria-chilf/)

Átmeneti tárgyak

2014–2022, installáció
jacquard szőnyeg, női díszmagyar, gyűrű, archív fotók, dokumentumok,
fotókivágások
A művész jóvoltából, © Chilf Mária
Fotó: ROSTA József

Transitory Objects

2014–2022, installation
jacquard carpet, traditional Hungarian ladies’ gala-dress, ring,
archival photos, documents, cut out photographs
Courtesy of the artist, © Chilf Mária

Photo: József ROSTA

 

 

Chilf Mária munkája egy tárgyi örökség, egy díszmagyar ruha köré épülő, számtalan irányba szerteágazó, majd több ponton összekapcsolódó családtörténeti kutatáson és egyúttal a személyes megélés és feldolgozás, a feltárt múlt megértésének folyamatán vezet keresztül. A ruha útja a család sorsának alakulásával fonódik össze, ennek kutatása pedig egyúttal személyes történetté is válik. A művész szinte kívülállóként kezdte kutatni a számára ismeretlen felmenők személyes sorsát a huszadik század jelentős és sokszor tragikus történelmi eseményeinek láncolatában. A részletek feltárása, az összefüggések kibontása során folyamatosan csökken a távolság a művész és a források között. A transzgenerációs minták és családi sebek feltárása nyomán a munka az alkotó identitásának részévé, formálójává válik, a tárgyi emlékekhez kötődő szellemi örökség elválaszthatatlanul nehezedik rá a jelenre. Chilf nemcsak feltáró, hanem egyúttal reparatív munkát végez, a múlt és a jelen megszakadt folytonosságát kapcsolja össze. Egy olyan narratívát sző, amely nem csupán a családtörténet darabjait mozgatja, hanem a megértési, önismereti munkán keresztül saját jelenére és múltjára is reflektál. A tárgyak mögött feltáruló sorsok önmagára gyakorolt hatását vizsgálja, miközben átdolgozza a feltáruló emlékképeket. A munka lezáratlan, sőt, lezárhatatlan, hiszen időről időre a múlt egy újabb részlete tárul fel a művész előtt.

Based on a piece of material heritage, a traditional Hungarian ceremonial dress, the work of Mária Chilf takes us on a journey of research into her family history, branching out in numerous directions and then reconnecting at several points, while delving into questions of personal experience, processing and understanding the revealed past. The journey of the dress is intertwined with the development of the family’s fate, and research turns into a personal story. The artist began to explore, almost as an outsider, the personal fate of ancestors unknown to her, in a chain of significant and often tragic historical events in the course of the twentieth century. As the details are revealed and the connections are unravelled, the distance between the artist and the sources is gradually reduced. By revealing transgenerational patterns and family wounds, the work becomes part of the artist’s identity while also shaping it, and the intellectual heritage of the material artefacts is inextricably linked to the present. Chilf’s work is not only revealing but also reparative, linking the broken continuity of past and present. She weaves a narrative that not only moves the pieces of family history, but also reflects on her own present and past through the work of understanding and self-awareness. She explores the impact of the fates revealed behind the objects on herself, while reworking the memories that emerge. The work is open-ended, even irresolvable, as from time to time another detail of the past is revealed to the artist.

Phil COLLINS

BIO

Phil COLLINS
1970, Runcorn (UK)
Berlinben (DE) él és alkot

Phil Collins képzőművész és filmrendező Berlinben és Wuppertalban él. Videó- és performanszművészetet oktat a kölni Médiaművészeti Akadémián. Az elmúlt két évtizedben Collins a művészet, a politika és a populáris kultúra metszéspontjait feltáró ambiciózus projektjeivel szerzett elismerést. Filmek, installációk, performatív szituációk és élő események formájában megjelenő munkái a megélt tapasztalat aspektusait, az empátia és a kapcsolat radikális lehetőségeit, valamint a gyakran figyelmen kívül hagyott vagy elnyomott hangokat helyezik előtérbe. Földrajzi, etnikai, nyelvi és társadalmi osztályokon átívelő megközelítésében Collinst a hosszú távú folyamatok és a helyi kontextus iránti elkötelezettség vezérli. Az évek során munkatársai között voltak többek között bagdadi fiatalok, koszovói albán menekültek, palesztin diszkótáncosok, belgrádi barátok és szerelmesek, török és brit valóságshow-k főszereplői, kölni hajléktalanok, mexikói szappanoperák sztárjai, marxizmus-leninizmus tanárok az egykori NDK-ból, az Egyesült Államok egyik legnagyobb szigorított fegyházában bebörtönzött férfiak, rabok, nyugdíjasok, iskolások és egy glasgow-i szimfonikus zenekar. A kritikai tudatosságra és lefegyverző közvetlenségre reflektáló Collins művei éles megvilágításba helyezik azokat az ellentmondásokat, amelyek egymáshoz való viszonyunkat alakítják.

BIO

1970, Runcorn (UK)
Lives and works in Berlin (DE)

Phil Collins is a visual artist and filmmaker based in Berlin and Wuppertal, Germany. He is Professor of Video and Performance at the Academy of Media Arts Cologne. Over the last two decades Collins has gained recognition for ambitious projects which explore the intersections of art, politics and popular culture. Manifesting as films, installations, performative situations and live events, his work foregrounds the aspects of lived experience, the radical potential of empathy and connection, and voices that have often been disregarded or suppressed. Across geographies, ethnicities, languages and social classes, Collins’ approach is guided by a commitment to long-term process and engagement with the local context. Over the years his collaborators have included, amongst others, the youth of Baghdad, Kosovan-Albanian refugees, Palestinian disco dancers, friends and lovers in Belgrade, protagonists of Turkish and British reality TV, the homeless population of Cologne, the stars of Mexican telenovelas, teachers of Marxism-Leninism from the former German Democratic Republic, men incarcerated in one of the United States’ largest maximum security facilities, and prisoners, pensioners, school kids, and a symphonic orchestra in Glasgow. Reflecting critical consciousness and disarming immediacy, Collins’ works pull into sharp focus the contradictions which shape our relationships with one another.

A marxizmus ma (prológus)

2010, HD videó, színes és fekete-fehér, hanggal, 35′
A művész és a Tanya Bonakdar Gallery, New York / LA jóvoltából
Fotó: ROSTA József

marxism today (prologue)

2010, HD video; colour and black & white, sound; 35′
Courtesy of the artist and Tanya Bonakdar Gallery, New York / LA
Photo: József ROSTA

Az 1989–90-es rendszerváltást nem szívesen soroljuk
a traumatikus történelmi események közé, inkább egyfajta eufó-
rikus diadalmenetként szoktunk rá gondolni. A mai napig szinte
tabudöntögetésnek számít az események utóhatásainak árnyalt
értékelése, akár egyéni, akár társadalmi csoportok sorsát vesszük.
Phil Collins videóiban gyakran dolgozik együtt különféle társadal-
mi csoportok képviselőivel (török és brit valóságshow-k szerepe-
lőivel, mexikói szappanoperák sztárjaival, koszovói menekültekkel,
palesztin diszkótáncosokkal, egy szimfonikus zenekarral, bebör-
tönzöttekkel stb.). A marxizmus ma (prológus) esetében az egy-
kori NDK-ból származó marxizmus-leninizmus tanárokkal készí-
tett interjúkat, majd ezeket archív filmek témába vágó részleteivel
egészítette ki.
Az interjúalanyok foglalkozásának szempontként való
meghatározása különös hátteret ad a rendszerváltás – azaz
a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet – témájának.
A 89-et követő privatizációk során sok százezer ember vált
munkanélkülivé. A hőn áhított kapitalizmus számukra óriási csa-
lódást jelentett, mert nemhogy javult volna, hanem jelentősen
romlott az életük. A tanárok esetében ez a váltás jóval keveseb –
beket érintett, de a sors iróniája, hogy az „ideológiaiként” szá-
mon tartott tantárgyak esetében az egykori politikai gazdaságtan
tanárokra is a munkanélküliség vagy a szakmaváltás várt. Ahogy
az első interjúalany is meséli, nemcsak a rendszer változott meg
szinte egyik pillanatról a másikra, de az ország is eltűnt, ahol
született és ahol addig élt (hogy a privát életében bekövetke-
zett traumatikus eseményeket már ne is említsük). Collins az
interjúalanyaival közösen végzett munka során feltárja ezeket
a traumaforrásokat a néző számára világossá téve a lehetséges
erőforrásokat. A mű egyben katalizátora lehet a vakfoltjainkra
eső traumák további feldolgozásának.
TIMÁR Katalin

We don’t like to think of the regime change of 1989–
90 as a traumatic historical event, but rather as a kind of eu-
phoric triumph. To this day, a nuanced assessment of the after-
math of these events, whether we are talking about the fate of
individuals or social groups, is almost considered a violation of
taboos. In his videos, Phil Collins often works with representa-
tives of various social groups (Turkish and British reality TV stars,
Mexican telenovela stars, Kosovar refugees, Palestinian disco
dancers, a symphony orchestra, prisoners, etc.). In the case of
marxism today (prologue), he interviewed teachers of Marxism-
Leninism from the former GDR and supplemented these with
relevant excerpts from archive films.
The identification of the interviewees’ occupation as
a key aspect provides a particular backdrop to the theme of re-
gime change, i.e. the transition from socialism to capitalism. The
privatisations that followed in ‘89 left hundreds of thousands of
people unemployed. For these people, coveted capitalism was
a huge disappointment, because their lives were not improved,
but in fact significantly worsened. In the case of teachers, far
fewer were affected by the transition, but the irony of fate is that
regarding school subjects considered ”ideological”, it was the
former political economy teachers who were facing unemploy-
ment or a change of profession. As the first interviewee tells us,
not only did the system change almost overnight, but the country
where she was born and where she had lived until then (not to
mention the traumatic events in her private life) disappeared as
well. Collins reveals these sources of trauma in a collaborative
process with his interviewees, making the potential resources
clear to the viewer. The work also serves as a catalyst for further
processing traumas in our blind spots.
Katalin TIMÁR

 

Susana Pilar DELAHANTE MATIENZO

BIO

1984, Havanna | Havana (CU)

Hollandia és Kuba között ingázva él és alkot

1998 és 2008 között a San Alejandro Képzőművészeti Akadémián és a Havannai Művészeti Főiskolán (ISA) tanult. 2011 és 2013 között a Karlsruhei Művészeti és Design Egyetem (HfG) újmédia posztgraduális kurzusán vett részt DAAD-ösztöndíjjal. CAD+SR 2019–20-as kutatási ösztöndíjjal Olaszországban és Kenyában volt rezidens művész; Peter és Irene Ludwig ösztöndíjjal vendégprofesszor volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2020-ban; és a Caribbean Linked VI, (Virtual edition) Aruba rezidens művésze 2021–2022-ben.

Csoportos és nemzetközi kiállítások: 14. Dakar Biennále, Szenegál (2022); 6. Lubumbashi Biennále, Congo (2019); 13. Havanna Biennále, Kuba (2019); Resilience and Resistance in African Diaspora, New Museum of African Civilizations, Dakar, Szenegál (2018); 56. Velencei Biennále, kubai pavilon (2015); 1st Biennale of International Contemporary Art, Martinique (2013); Prome encuentro Bienal Arte Contemporaneo di Caribe, Aruba (2012); III Biennale Arts Actuels Réunion (2011); 7. Gwangju Biennále, Dél-Korea (2008).

BIO

1984, Havanna | Havana (CU)

Lives and works in tandem between the Netherlands and Cuba

From 1998 until 2008 she studied in the Fine Arts Academy “San Alejandro” and the High Institute of Arts (ISA) in Havana, Cuba. From 2011 to 2013 she made a Postgraduate course in New Media, Karlsruhe University of Arts and Design (HfG) with DAAD Scholarship, Germany. She was artist in residency of CAD+SR 2019–20 Research Fellowship in Italy and Kenya; Guest Professor with the Peter and Irene Ludwig Grant at the Hungarian University of Fine Arts, Budapest, Hungary, 2020 and artist in residency of Caribbean Linked VI, (Virtual edition) Aruba, 2021–2022.

Among group shows and international venues we can mention the 14th Dakar Biennale, Senegal (2022); 6th Lubumbashi Biennale, République Démocratique du Congo (2019); 13 Havana Biennale, Cuba (2019); Resilience and Resistance in African Diaspora, New Museum of African Civilizations, Dakar, Senegal (2018); 56th International Art Exhibition, Cuban Pavilion, Venice, Italy (2015); 1st Biennale of International Contemporary Art, Martinique (2013); Prome encuentro Bienal Arte Contemporaneo di Caribe, Aruba (2012); III Biennale Arts Actuels Réunion, Reunion island (2011) and the 7th Gwangju Biennale in South Korea (2008).

 

Alma (Lélek), Sin titulo (Cím nélkül)

Alma (Lélek)
2019, egycsatornás hangfelvétel; 68’
A művész és a Gallerie Continua jóvoltából

Sin titulo (Cím nélkül), 2002 / 2022
giclée print (analóg fotográfia alapján); 5x (cca. 75 x 50 cm); kiállítási példány
A művész és a Gallerie Continua jóvoltából
Fotó: ROSTA József

 

Alma (Soul), Sin titulo (Untitled)

Alma (Soul), 2019
single channel audio record; 68’
Courtesy of the artist and Galleria Continua

Sin titulo (Untitled), 2002 / 2022
giclée print (based on analogue photograph); 5x (cca. 75 x 50 cm); exhibition copy
Courtesy of the artist and Galleria Continua
Photo: József ROSTA

Alma (Lélek)
Delahante Matienzo performanszművészként definiálja
magát lassan húsz éve, elsősorban saját testét, lelkét és múltját
helyezi megnyilvánulásainak középpontjába, mely vezérfonalakat
tágabb történelmi és társadalmi kontextusokra, így dekolonizáci-
ós folyamatokra is kivetíti.
Az évtizedek óta zajló, egyesült államokbeli afroame-
rikaiakkal szemben elkövetett rendőri brutalitás, szisztematikus
igazságtalanság és egyenlőtlenség adja Delahante Matienzo e
hanginstallációjának keretét. Alma (Lélek) című hangmunkája
egy performansz dokumentációja, mely reparatív kísérlet a hang
által: összhatását nézve egy megismételhetetlen improvizációs
zeneeseményről van szó, melyben a művész a performansz hely-
színén, a résztvevők zenei átélése révén kapcsolja össze a múltat
és a traumaforrást.
Detroit 1967-ben Észak-Amerika 20. századi történelme
egyik legvéresebb zavargásainak helyszínévé vált. Delahante Mati-
enzo performansza tisztelgés a The Dramatics zenekar előtt, akik
véletlenül lettek áldozatai egy kiemelkedően kegyetlen rendőri
intézkedésnek sokadmagukkal július 23. és 25. között. Egy Fox
Theatre-beli koncert után a zenekar a zavargások elől menedéket
keresve szobát vett ki az Algiers Motelben, ahol a mai napig sok
tisztázatlan körülmény által övezett rendőri akció történt –
a későbbi perekben egyik rendőrt sem ítélték el. Cleveland Lar-
ry Reed és Roderick Davis, alapító tagok túlélték a rendőri akciót,
miközben Fred Temple-t, a zenekar csupán 18 éves, egyértelmű-
en fegyvertelen kisegítőjét a rendőrök lelőtték. A két túlélő kiszállt
utána a zenekarból. A performansz az 1979-ben városi rendezés
keretében elbontott szálloda helyén készült a Virginia parkban.
A soul és bolero stílusú zenékből készült improvizáció helyi afro-
amerikai zenészekkel erőforrásként marad meg a jövő számára:
a művész szándéka szerint a zene révén szeretne pozitív üzene-
tet létrehozni a fiatal detroiti afroamerikaiknak, túlmutatva a rájuk
nehezedő, a társadalomba évtizedek óta beékelődött igazságtalan
faji prekoncepciókon.
KÁLMÁN Borbála

 

Sin titulo (Cím nélkül)
Susana Pilar performanszaiban egészen radikális
helyzeteket teremt a mélyen megbúvó lelki törések, társadalmi
egyenlőtlenségek vizuális feltárásához és megfogalmazásához;
a dekolonizációs folyamatok mellett munkáival elsősorban szim-
bolikus megoldásokat és személyes válaszokat keres a nők ellen
elkövetett erőszak hosszan visszanyúló történelmére. Az Előhí-
vásban két munkája szerepel (a másik a bejáratnál).
A Sin titulo diplomamunkájának háttérprojektjeként
bontakozott ki: elsőre nyers dokumentációnak tűnik, ám épp
az ellenkezője. A képeken a trauma feltárása folyik: Delahante
Matienzo képzőművészeti eszközrendszerrel határolja körül az
érzelmi vákuumba zárt kimondhatatlant, művészi performálá-
sa révén lehetőséget teremtve a második tanúságtétel (Nadi-
ne Siegert). Bár egy végül nem kiteljesedett sorozatról van szó,
számára ez a munka alapvető kiindulási pont későbbi megnyil-
vánulásaihoz. A kétezres évek elején érvényben lévő hivatalos
narratíva szerint „nem létezett” Kubában nők ellen, családon
belül elkövetett erőszak; a forradalom szellemiségét kompro-
mittálta volna. Saját környezetéből kiindulva, a nemzeti szintű
problémával önálló kutatással szállt szembe – természetesen
nem hivatalosan – a havannai bűnügyi intézet keretein belül.
Ugyan egy orvos segítségével láthatott multimédia-dokumentá-
ciót az erőszakos cselekmények áldozatairól, valódi dossziékhoz,
bizonyítékokhoz nem férhetett hozzá. Hogy alátámassza pro-
jektjét, sorozatával saját elképzelése nyomán előállított, valós
történetek alapján rekonstruált jeleneteket hozott létre. Ezzel
a fordulattal kíván katalizátorként szót emelni azon nők helyett,
akik haláluk miatt nem tudtak nyilvánosan kiállni. Az akkor telje-
sen analóg módszerrel készült, duplaexpozíciós képekhez saját
testét használta a performativitás jegyében.
KÁLMÁN Borbála

Alma (Soul)
Delahante Matienzo has defined herself as a perfor-
mance artist for almost twenty years, focusing her expressions
on her own body, soul and past, projecting these leitmotifs
into broader historical and social contexts, including decoloni –
sation processes.
Decades of police brutality, systemic injustice and in-
equality against African Americans in the United States provide
the framework for this sound installation by Delahante Matienzo.
Her audio work Alma (Soul) is the documentation of a perfor-
mance that is a reparative experiment through sound: in terms
of its overall effect, it is an unrepeatable improvisational musi-
cal event in which the artist connects the past and the source
of trauma through the musical experience of the participants at
the performance site.
In 1967, Detroit became the scene of one of the bloodi-
est riots in 20th century North American history. Delahante Mat-
ienzo’s performance is a tribute to the band The Dramatics, who,
among many others, were the accidental victims of an exception-
ally brutal police action between 23 and 25 July. After a concert
at the Fox Theatre, the band, seeking refuge from the riots, rent-
ed a room at the Algiers Motel, where a police action happened
to take place, still shrouded in an array of unclear circumstanc-
es – subsequent trials have not resulted in the conviction of any
of the officers. Founding members Cleveland Larry Reed and
Roderick Davis survived the police action, while Fred Temple, the
band’s clearly unarmed valet, a mere 18 years of age, was shot
dead by the police. The two survivors left the band afterwards.
The performance was filmed at the site of the hotel in Virginia
Park that was demolished in 1979 as part of a rezoning project.
The improvisation of soul and bolero style music with local Afri-
can American musicians will remain as a resource for the future:
the artist intends to use music to create a positive message for
young African Americans in Detroit, moving past the unjust racial
preconceptions that have been embedded in society for decades.
Borbála KÁLMÁN

 

Sin titulo (Untitled)
Susana Pilar’s performances create quite radical sit –
uations to visually explore and articulate deep-seated psycho –
logical ruptures and social inequalities; in addition to decol –
onization processes, her works predominantly seek symbolic
solutions and personal responses to a long history of violence
against women. Two of her works are included in Emplotment
(the other at the entrance).
Sin titulo unfolded as a background project for her
university thesis: at first glance it seems like raw documen –
tation, but it is quite the opposite. The images reveal trauma:
Delahante Matienzo uses visual art to delimit the unspeaka –
ble trapped in an emotional vacuum, and her artistic perfor –
mance creates an opportunity for second witnessing (Nadine
Siegert). Although it is a series that has eventually remained
incomplete, for this work is a fundamental starting point for
her later expressions. According to the official narrative of the
early 2000s, violence against women within the family “did not
exist” in Cuba; it would have compromised the spirit of the
revolution. Starting out from her own environment, she tack –
led the national problem with her own independent research
– unofficially, of course – within the Havana Criminal Institute.
Although she was able to look at multimedia documentation of
violence victims with the help of a doctor, she did not have ac –
cess to the actual files and evidence. To underpin her project,
she created a series of scenes based on her own imagination,
reconstructed from real stories. With this turn, she wanted to
act as a catalyst to speak out for women who were unable
to speak out publicly because of their deaths. In the spirit of
performativity she used her own body for the double-exposure
images, which were made by a completely analogue procedure
at the time.
Borbála KÁLMÁN

 

Andrii DOSTLIEV & Lia DOSTLIEVA

BIO

Andrii DOSTLIEV (Андрій Достлєв): 1984, Brianka (UA); Lia DOSTLIEVA (Лія Достлєва): 1984, Donetsk (UA)
Poznanban élnek és dolgoznak

Andrij Dosztlijev művész, kurátor és fotókutató. Érdeklődése középpontjában az emlékezet, a trauma, a személyes és kollektív identitás, valamint a fotográfia mint médium áll. Művészeti gyakorlata a fotográfia, a videó, a rajz, a performansz és az installáció területét öleli fel. Több fotókönyvet is kiadott.
Lia Dostlieva művész, kulturális antropológus, esszéista. Kutatási területei közé tartozik a trauma, az emlékezet, a megemlékezési gyakorlatok, valamint a kiszolgáltatott csoportok támogatása és láthatóvá tétele. Az érdekli, hogyan kerül a trauma a nyelvbe, a traumatikus események reprezentációjának lehetőségei, valamint az, hogy a „nehéz tudás” és a „nehéz múlt” hogyan írható le és vizualizálható. Művészként számos műfajban alkot 2012 óta: fotográfia, installáció, textilszobor, köztéri intervenció stb.

 

BIO

Andrii DOSTLIEV (Андрій Достлєв): 1984, Brianka (UA); Lia DOSTLIEVA (Лія Достлєва): 1984, Donetsk (UA)
They live and work in Poznań (PL)

Andrii Dostliev is an artist, curator, and photography researcher. His primary areas of interest are memory, trauma, identity — both personal and collective, and limits of photography as a medium. His art practice works across photography, video, drawing, performance, and installation. Has published several photobooks.
Lia Dostlieva is an artist, cultural anthropologist, essayist. Primary areas of my research include the issues of trauma, postmemory, commemorative practices, and agency and visibility of vulnerable groups. I am particularly interested in how trauma comes to language, in possibilities of representation of traumatic events and in how “difficult knowledge” and “difficult past” could be described and visualised. As an artist, I work across a wide range of media including photography, installations, textile sculptures, interventions into urban space, etc. since 2012

Háborús sebek nyalogatása

2016–2021, digitális fotó; változó méret
A művészek jóvoltából
© Andrii Dostliev & Lia Dostlieva
Fotó: ROSTA József

Licking War Wounds

2016–2021, digital photograph; dimensions variable
Courtesy of the artists
© Andrii Dostliev & Lia Dostlieva
Photo: József ROSTA

Lia Dosztljeva és Andrij Dosztljev közös munkáinak fókuszában a trauma, az emlékezet és a reprezentáció kérdései állnak. Háborús sebek nyalogatása (Licking War Wounds) című munkájuk egy 240 héten át zajló performatív mű. A képsorozaton – egyre kevésbé – látható sólámpa egy bahmuti ajándékbolt terméke. A kelet-ukrajnai, sóbányáiról híres várost 2014-ben szeparatisták (DPR) szállták meg, de az ukrán hadsereg rövid időn belül sikeresen visszafoglalta azt. A szokatlan, tank alakú sólámpák a felszabadítás után jelentek meg a város boltjaiban. A dísztárgyak korábban is fontos részét képezték a szuveníriparnak, de a támadás után a meleg fényű, kellemes hangulatot teremtő tárgyak egy robosztus katonai jármű alakját öltötték. A művészek feltáró munkájukban rámutatnak arra, hogy ezek a tárgyak csupán apró jelei egy egész társadalmat érintő súlyos traumatizáltságnak, amelyet a háború okozott és okoz napjainkban is. A traumafeldolgozás egy nagyon összetett, évekig, évtizedekig vagy akár élethosszig tartó folyamat. Dosztljev és Dosztljeva, akik a háború miatt kényszerültek Donyeck elhagyására, öt éven keresztül, napról napra nyalogatták a háborús sebeket szimbolizáló lámpát és rögzítették annak állapotát. „2021 júliusában fejeztük be ezt a projektet, abban a reményben, hogy a háború is hamarosan véget ér, ami mindnyájunknak lehetőséget ad arra, hogy végre nyalogathassuk a sebeinket. Ehelyett azonban 2022. február 24-én Oroszország teljes körű katonai inváziót indított Ukrajna ellen, és a békés ukrán városokra hulló bombák árnyékában egyszerre mindennemű művészet hiábavalóvá vált.” (Andrij Dosztljeva & Lia Dosztljev
FEIGL Fruzsina

Lia Dostlieva and Andrii Dostliev’s collaborative works focus on issues of trauma, memory and representation. Their work Licking War Wounds is a performative piece that takes place over 240 weeks. The photo series shows a gradually disappearing salt lamp from a souvenir shop in Bakhmut. Famous for its salt mines, the town in eastern Ukraine, was invaded by separatists (DPR) in 2014, but was successfully retaken by the Ukrainian army within a short time. Unusual tank-shaped salt lamps appeared in the city’s shops after the liberation. Such decorative objects had always been an important part of the local souvenir industry, but after the attack, the objects designed to emit a warm glow for a pleasant mood took the form of a robust military vehicle. In their revealing work, the artists show that these objects are only small signs of the severe traumatisation of an entire society, caused by war to this day. Dealing with trauma is a very complex process that can take years, decades or even a lifetime. Forced to leave Donetsk because of the war, for five years, Dostliev and Dostlieva continued to lick the lamp, which symbolised the wounds made by the war, recording its changing condition day after day. “In July 2021, we have finished this project. Hoping that the war would also end soon giving all of us the chance to finally lick our wounds. But instead, on February 24th, 2022, Russia launched a full-scale military invasion of Ukraine. And all art suddenly became futile in the face of bombs falling onto peaceful Ukrainian cities.” (Andrii Dostlieva & Lia Dostliev)
Fruzsina FEIGL
 

Harun FAROCKI

BIO

1944, Nový Jicin (Neutitschein) (CZ) – 2014, Berlin (DE)

1966–1968 Felvétel az éppen megnyílt Berlini Filmakadémiára (DFFB). 1966 Házasság Ursula Lefkes-szel. 1968 A lányai, Annabel Lee és Larissa Lu születése. 1974–1984 A müncheni Filmkritik című folyóirat szerzője és szerkesztője. 1998–1999 Speaking about Godard / Von Godard sprechen, New York / Berlin (Kaja Silvermannal). 1993–1999 Vendégprofesszor a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley. 2001 Házasság Antje Ehmannal. 1966 óta több mint 100 televíziós és filmes produkció: Gyermektévé, dokumentumfilmek, esszéfilmek, játékfilmek. 1996-tól számos egyéni és csoportos kiállítás múzeumokban és galériákban. 2007 a Deep Play című kiállítással részvétel a documentán (12). 2004-től vendégprofesszor; 2006–2011 a bécsi Művészeti Akadémia professzora. 2011–2014 hosszú távú projekt Labour in a Single Shot, Antje Ehmannal. 2014. július 30-án Berlin közelében meghalt.

BIO

1944, Nový Jicin (Neutitschein) (CZ) – 2014, Berlin (DE)

1966–1968 Admission to the just opened Berlin Film Adacemy, DFFB. 1966 Marriage with Ursula Lefkes. 1968 Birth of the daughters Annabel Lee and Larissa Lu. 1974–1984 Author and editor of the magazine Filmkritik, Munich. 1998–1999 Speaking about Godard / Von Godard sprechen, New York / Berlin (together with Kaja Silverman). 1993–1999 Visiting professor at the University of California, Berkeley. 2001 Marriage with Antje Ehmann. From 1966 More than 100 productions for television or cinema: children’s TV, documentary films, essay films, story films. From 1996 Various solo and group exhibitions in museums and galleries. 2007 With Deep Play participation at documenta 12. From 2004 Visiting Professor, 2006–2011 Full professorship at the Academy of Art, Vienna. 2011–2014 Longterm project Labour in a Single Shot, together with Antje Ehmann. July 30, 2014 died near Berlin.

Komoly játékok I-IV.

Komoly játékok I: Watson halott
2010
színes videó hanggal; 8’
A Harun Farocki GbR jóvoltából

Komoly játékok II: Három halott
2010
színes videó hanggal; 8’
A Harun Farocki GbR jóvoltából

Komoly játékok IV: Egy nap árnyék nélkül
2010
színes videó hanggal; 8’
A Harun Farocki GbR jóvoltából

Komoly játékok III: Belemerülés
2009
színes videó hanggal; 20’
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményéből
Vásárlás az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung támogatásával, 2010

Fotó: ROSTA József

Serious Games I-IV.

Serious Games I: Watson is Down
2010
video, colour, sound; 8’
Courtesy of Harun Farocki GbR

Serious Games II: Three Dead
2010
video, colour, sound; 8’
Courtesy of Harun Farocki GbR

Serious Games IV: A Sun with no Shadow
2010
video, colour, sound; 8’
Courtesy of Harun Farocki GbR

Serious Games III: Immersion
2009
video, colour, sound; 20’
Collection of the Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest.
Purchased from funds provided by Peter und Irene Ludwig Stiftung, Aachen, 2010

Photo: József ROSTA

 

A poszttraumás stressz zavart (PTSD) olyan traumatikus események okozhatják, amelyek kívül esnek a mindennapi emberi tapasztalatokon. Ilyen például a katonai harc. A PTSD során a természetes stresszreakció a traumatikus esemény után is fellép, a zavar elhúzódóvá válik. A virtuális valóságban (VR) végzett expozíciós terápiát az amerikai hadsereg is széles körben alkalmazza. Az eljárás lényege az, hogy a beteg számára kontrollált módon jelenítik meg a tüneteket kiváltó környezetet, helyzeteket, egészen addig, amíg az azokra adott reakció nem enyhül. Harun Farocki négy videóinstallációból álló feltáró munkája nemcsak a katonai bázisokon alkalmazott, katonák kiképzéséhez és veteránok kezeléséhez használt videójáték-technológiát mutatja be, hanem ezek alkalmazásának, a virtuális és valós hadviselés keveredésének kritikus dokumentációját nyújtja. A felvételeken a rajtaütéses támadás virtuális szimulációját, statisztákkal eljátszott gyakorlatot és a Virtual Iraq bemutatóját láthatjuk.

A szimulációk minden esetben valós térképészeti adatokra épülnek, a számítógépes környezet pontosan jeleníti meg a közel-keleti tájat, a helyi földrajzi viszonyokat. A kiképzés során alkalmazott „játék” célja, hogy már azelőtt virtuális képet nyújtson a háborúról, hogy a katonák a bevetések helyszínére utaznának. A felvételeken a katonák saját halálukat élik át, az élmény azonban apró bosszúsággá enyhül, hiszen – a számítógépes játékok működéséhez hasonlóan – a hadművelet bármikor újrakezdhető. A Virtual Iraq ezzel szemben a virtuális eszközök terápiás célú felhasználásának egyik példája. A workshopon a páciens sivatagi vagy városi környezetben navigál, de az eseményeket a terapeuta választja ki, aki a katonát egy támadás elszenvedőjévé vagy szörnyű események szemtanújává teheti. Az osztott képernyős szerkesztésnek köszönhetően a néző egyszerre látja belülről a szimulációt és válik valós események szemtanújává, miközben szembesül a valós események rekonstrukciójának folyamatával is. A sorozat utolsó fejezetében Harun Farocki egy fontos különbségre világít rá: a rehabilitációra használt program olcsóbb, mint a kiképzésre használt, legfejlettebb technológiát alkalmazó változat. A legszembetűnőbb különbség, hogy az előbbin nincsenek árnyékok.
FEIGL Fruzsina

Post-traumatic stress disorder (PTSD) can be caused by traumatic events that are outside the scope of everyday human experience. Examples include military combat. In PTSD, the natural stress response continues to occur after the traumatic event, and the disorder becomes prolonged. Exposure therapy in virtual reality (VR) is widely used by the US military. The technique involves presenting the patient with a controlled visualisation of the environment and situations that trigger the symptoms, until the patient’s reaction to them is attenuated. Made up of four video installations, Harun Farocki’s revealing work not only presents the video game technology used on military bases to train soldiers and treat veterans, but also provides a critical documentation of their application, the blending of virtual and real warfare. The footages include a virtual simulation of an ambush attack, an exercise performed with extras and a demonstration of Virtual Iraq.

In all cases, the simulations are based on real cartographic data, and the computer-generated environment accurately represents the Middle Eastern landscape and local geography. The “game” used in training is designed to provide a virtual picture of the war before the soldiers even travel to the theatre of operations. In the footages, the soldiers experience their own deaths, but the experience is reduced to a minor annoyance, as the operation can be restarted at any time, as in computer games. Virtual Iraq, by contrast, is an example of the therapeutic use of virtual tools. In the scope of the workshop, the patient navigates in a desert or urban environment, but the events are chosen by the therapist, who can make the soldier a victim of an attack or a witness to horrific events. Thanks to the split-screen format, the spectator both sees the simulation from the inside, witnessing the actual events, while also coming face to face with the process of reconstructing real events. In the final chapter of the series, Harun Farocki highlights an important difference: the software used for rehabilitation is cheaper than the state-of-the-art version used for training. The most striking difference is that in the cheaper version there are no shadows.
Fruzsina FEIGL

Daniel & Geo FUCHS

BIO

Daniel FUCHS, 1966, Alzenau (DE)
Geo FUCHS, 1969, Frankfurt am Main (DE)
Németországban élnek és alkotnak (DE)

BIO

Daniel FUCHS, 1966, Alzenau (DE)
Geo FUCHS, 1969, Frankfurt am Main (DE)
Live and work in Germany (DE)

„We are working together since 1992 on mostly conceptual projects – mainly with photography, but also with video and installation. Our main projects are : „Conserving” – „Famous Eyes” – TOYGIANTS – „STASI – secret rooms” – „FORCES” – „Nature & Destruction” Our work has been shown in many international solo- and group exhibitions and art fairs like: Museum Villa Stuck Munich, Schirn Kunsthalle Frankfurt, Kunsthalle Wien, Kunsthal Rotterdam, CAC Malaga, Andy Warhol Museum Pittsburgh, Foam Musem Amsterdam, Nikolaj Kunsthal Kopenhagen, Städtische Galerie Wolfsburg, Pori Art Museum Finnland, Haugar Kunstmuseum Tonsberg Norwegen… And are represented in many private and public collections, like: Elton John Collection, Montblanc Collection, Sammlung Falckenberg, Norton Museum of Art Palm Beach, Sammlung SAP, Collection Galila, Deutsches Historisches Museum Berlin, Bibliotheque Nationale de Luxemburg…”

STASI – titkos szobák

2004–2006
10 nagyméretű kép: C-print, akril, aludibond, bükkfa keret; 170 x 135 cm
5 kisméretű kép: C-print, akril, aludibond, üvegezett bükkfa keret; 88 x 70,5 cm
Daniel & Geo FUCHS jóvoltából
© Daniel & Geo FUCHS
Fotó: ROSTA József

STASI – secret rooms

2004–2006
10 large pictures: C-Print, acrylic, alu-dibond, beech tree frame; 170 x 135 cm
5 small pictures: C-print, alu-dibond, beech tree frame with glass; 88 x 70,5 cm
Courtesy Daniel & Geo FUCHS
© Daniel & Geo FUCHS
Photo: József ROSTA

Daniel & Geo Fuchs a 2000-es évek elején fogott neki
annak a sorozatnak, amellyel az egykori NDK hírhedt Állambiz-
tonsági Minisztériumának (Stasi) fennmaradt helyszíneit kísérel-
ték meg feltárni. Az épületek egy része új funkciót kapott, másik
részük emlékhelyként működik, vagy teljesen lezárva, érintetle-
nül őrzi a múlt állapotát. Mivel ezek a helyek nemcsak a szocia –
lista időkben voltak az emberektől elzárva, hanem ma is, ezért
a múlt feltárása és feldolgozása csak részleges lehet a Stasi
esetében, mert a konkrétumok helyett kizárólag a fantázia te-
remtheti meg a közösség számára a fogódzót. Amikor Daniel
& Geo Fuchs megmutatják számunkra a valódi tereket, akkor
szinte megfoghatóvá válnak mindazok az atrocitások, amelyeket
ezek a hatóságok közvetlenül a letartóztatottak, közvetve pedig
az egész korabeli társadalom ellen elkövettek. A kínzásokról és
a fogva tartás körülményeiről verbális beszámolókat ismerhe-
tünk, de ezeket az elénk tárt fotók vizuális tartalommal egészítik
ki és teszik még erőteljesebbé.
Daniel & Geo Fuchs az általuk készített fotókat olyan
formális esztétikai minőségekkel ruházzák fel, melyek épp a né-
zők performatív bevonását teszik lehetővé. A nagyméretű képek
esetében a nézőknek az az érzésük lehet, hogy ők maguk is épp
az adott térben vannak, ők járják végig az elhagyatott tereket, vagy
akár ők maguk az elfogott, kihallgatásra, illetve bebörtönzésre
váró rabok. Bár a fotók nem beállítottak, a fotósok egy szten-
derdizált nézőpontot választottak. Egy olyan formai megoldást,
amivel az általuk közvetített látvány bemutatásának a lehető
legobjektívebb módját kívánták megteremteni. A terek egységes,
személytelen megvilágítása is hozzájárul az ún. új tárgyiasság
(Neue Sachlichkeit) fotográfiájának felidézéséhez.
TIMÁR Katalin

In the early 2000s, Daniel & Geo Fuchs embarked on
a series intended to explore and reveal the surviving sites of the
former GDR’s notorious Ministry of State Security (Stasi). Some
of the buildings have been given new function, while others are
either memorials or remain completely closed and untouched,
preserving their past condition. Since these places were closed
to the public not only during the socialist era but remain so to-
day, revealing and processing the past can only be partial in the
case of the Stasi, since only imagination, rather than concrete
facts, can provide the community with pointers. When Daniel &
Geo Fuchs show us the actual spaces, we can almost grasp all
the atrocities committed by these authorities directly against the
detainees and indirectly against the entire society of the time. We
have verbal accounts of the tortures and the conditions of deten-
tion, but these are augmented and made even more striking by
the visual content of the photographs.
Daniel & Geo Fuchs endow their photographs with
a formal aesthetic quality that allows for the performative
engagement of the spectator. In the case of the large format
images, the spectators can have the feeling of being present in
the very space, walking through the deserted spaces, or even
being the prisoners themselves, captured and awaiting inter-
rogation or imprisonment. Although the photos are not staged,
the photographers chose a standardised point of view. A for –
mal solution that was intended to create the most objective
way possible of presenting the spectacle conveyed by their im –
ages. The uniform, impersonal lighting of the spaces also con –
tributes to the evocation of the photography of the so-called
Neue Sachlichkeit (New Objectivity).
Katalin TIMÁR

HAVEIT Collective

BIO

Hana QENA: 1988, Pristina (KS); Vesa QENA: 1991, Mitrovica (KS); Arbërore SYLAJ: 1988, Pristina (KS); Alketa SYLAJ: 1991, Mitrovica (KS)

A HAVEIT kollektíva 2011 működik Pristinában, ahol a tagok élnek és alkotnak (KS)

A HAVEIT egy művészkollektíva, munkájuk gerincét performanszok, tiltakozások és videóinstallációk alkotják. Művészi kifejezésmódjuk gyakran nagy kockázatot jelent egy még mindig túlnyomórészt konzervatív társadalomban. Gyakorlatuk kiterjed a nyilvános performanszokra, köztéri intervenciókra, videóperformanszokra és kiállításokra.

A négy fiatal művész művészete hevesen lázad az albán társadalomban uralkodó hatalom, nacionalizmus, LMBT-diszkrimináció és a nők elnyomása ellen. Emellett bemutatják a mindennapi nehézségekkel vívott küzdelmet, amivel szinte minden albán nő, minden egyes koszovói szembesül. Performanszaikat gyakran koszovói közterein mutatják be. A Haveit célja, hogy meghaladja a moralizáló szabályokat. (forrás: a művészek nyilatkozata)

Fontosabb nyilvános performanszok:

2021 “Baby blues”, Galeria Kombetare e Arteve, Tirana / AL
2021 “Ceylon Island” Autostrada Bienale, Prizren / KS
2019 “Shaving Patriarchy” National Art Gallery, Pristina, KS
2018 “Wild Beast”, Bazament Art Space, Tirana / AL
2018 “Three Billboards”, Pristina / KS
2017 “Autostrada Biennale” International Contemporary Art Biennale. “Shaving Patriarchy”, Prizren / KS
2014 “When father wept, mother washed my eyes”, Piramida, Tirana / AL
2014 “Hanging on a Curtain” In front of former dictator Enver Hoxha’s house, Tirana / AL 2014 “Valentine’s Day” Mother Theresa Square, Pristina / KS
2013 “No Water, Fountains Evreywhere” Prishtina / KS
2013 “Ekzaminimi” Pristina / KS
2011 “Coronation” Pristina / KS

 

BIO

Hana QENA: 1988, Pristina (KS); Vesa QENA: 1991, Mitrovica (KS); Arbërore SYLAJ: 1988, Pristina (KS); Alketa SYLAJ: 1991, Mitrovica (KS)

The HAVEIT Collective is active since 2011 in Pristina where the members live and work (KS)

HAVEIT is an art collective using performance, protest and video installation as the backbone to their charged work. Their artistic expression often poses frightening risks in what is still seen as a predominantly conservative society. Their practice spans in public performances, interventions in public space, video performance and exhibitions.

Four young women artists whose art vehemently rebels against power and nationalism, LGBT discrimination and the oppression of women prevalent in Albanian society. They also try to illustrate their struggle with the day-to-day difficulties confronted by nearly every Kosovar. Often, their artistic performances are staged in Kosovo’s public spaces. Haveit works to go beyond moralistic rules and refuse to agree with the matters that are being served. (source: the artists’s statement)

Main public performances so far:

2021 “Baby blues”, Galeria Kombetare e Arteve, Tirana / AL
2021 “Ceylon Island” Autostrada Bienale, Prizren / KS
2019 “Shaving Patriarchy” National Art Gallery, Pristina, KS
2018 “Wild Beast”, Bazament Art Space, Tirana / AL
2018 “Three Billboards”, Pristina / KS
2017 “Autostrada Biennale” International Contemporary Art Biennale. “Shaving Patriarchy”, Prizren / KS
2014 “When father wept, mother washed my eyes”, Piramida, Tirana / AL
2014 “Hanging on a Curtain” In front of former dictator Enver Hoxha’s house, Tirana / AL 2014 “Valentine’s Day” Mother Theresa Square, Pristina / KS
2013 “No Water, Fountains Evreywhere” Prishtina / KS
2013 “Ekzaminimi” Pristina / KS
2011 “Coronation” Pristina / KS

 

 

Ekzaminimi (Vizsgálat), Fenevad

Ekzaminimi (Vizsgálat)
2013, performansz videófelvétele, TV-archívum, 2′
A művészek jóvoltából

Fenevad
2018/2022, performansz hanganyaga, porszívó, LED-fényújság; változó méret és időtartam
A művészek jóvoltából
Fotó: ROSTA József

Ekzaminimi (Examination), Wild Beast

Ekzaminimi (Examination)
2013, video-recording of the performance, TV-archive, 2′
Courtesy of the artists

Wild Beast
2018/2022, sound recorded during performance,
vacuum-cleaners, LED scrolling text display; dimensions and length variable
Courtesy of the artists
Photo: József ROSTA

Ekzaminimi (Vizsgálat)
Koszovóban a köztér hagyományosan férfiak által do-
minált térnek – politikai gyűlések, közéleti tanácskozások, tün-
tetések helyszínének – számít, ahol a nők rendszerint nem nyil-
váníthattak véleményt. A férfiak a „köztéri lét” megalkotásán felül
történelmi idők óta rendelkezhettek a nők sorsáról, köztéri meg-
jelenésük szabályairól. A HAVEIT csoport megalakulását 2011-ben
a Diana Kastrati-ügy hívta elő: Diana, átlagosan évi másik ezer
koszovói nőhöz hasonlóan, családon belüli erőszak rendszeres
áldozata volt, Diana viszont a férje bántalmazása következtében
meghalt, és az ügy nagyjából következmények nélkül maradt.
Az albán társadalmi törvénykönyv, a Kanun szerint a nő vére
kevesebbet ér a férfiénál: általános jelenség, hogy a hatóságok
hallgatásba burkolódznak hasonló esetekben. A HAVEIT aktiviz-
musa a nők elleni erőszak felszámolását és a figyelem felkeltését
célozza meg; a feminizmus számukra radikális fellépést jelent,
hiszen az alapjogoknál kell kezdeni – elsősorban egyenlő, emberi
bánásmódot szeretnének biztosítani a nők számára. A fentebbi
kontextus tekintetében nem meglepő, hogy megnyilvánulásaik
helyszínéül a nyílt utcát választják performanszaik számára.
Az Ekzaminimi is ehhez a feltáró folyamathoz kapcsolódik: becs-
lések szerint a koszovói háborúban húszezerre tehető a megerő-
szakolt nők száma. Hosszú ideig teljesen ignorálták őket,
és szégyentől sújtva némán viselték átélt traumáikat. Évekkel
a háború után a parlamenti képviselők körében végre felmerült
az állami támogatás gondolata, azonban hamarosan vita alakult
ki: az egyik képviselő követelte, hogy a nők essenek át nőgyógyá-
szati vizsgálaton, hogy bebizonyosodjon, valóban erőszak áldo-
zatai voltak. A HAVEIT performansza a parlament épülete előtt
zajlik: a kalapáccsal a törvényhozásra, a fehér lepedővel a nőgyó-
gyászati rendelőre, az almával pedig a kedves albán dalokra és
mondókákra utalnak, amelyben az alma szimbolizálja a női szép-
séget, üdeséget.
KÁLMÁN Borbála

Fenevad
Koszovó közvéleményét a hosszú idő alatt berögzült
társadalmi és vallási kódok (Kanun, iszlám) uralják, és csak lassan
engedik kibontakozni a kevésbé hagyományközpontú és kevésbé
patriarchális gondolkodást. Mindazonáltal a fiatal generáció egy-
re markánsabban ki szeretne lépni ebből a merev rendszerből: a
HAVEIT kollektíva a progresszív szellemiségű fiatal kortársak élén,
katalizátorként rendre nyíltan feszegeti a tabunak tekintett kér-
déseket, határozott állásfoglalást fogalmazva meg többek között
a gender vonatkozású témákban. Kritikus felütésű performansza-
ik provokatívnak számítanak a koszovói közegben, így mondhatni
szószólóivá váltak a változást követelő (képzőművészeti) színtér-
nek. A két testvérpárból álló HAVEIT több mint tíz éve szervez-
te meg első performanszát: azóta legfőbb helyszínük a köztér,
az utca, hiszen itt tudják elérni legnagyobb számban, válogatás
nélkül a „hétköznapi embert”, akit meg kívánnak szólítani feltáró,
szembesítő akcióikkal. A Fenevad című performansz az elsősor-
ban családi közegen belül használt szitkok gyűjteményét bon-
colgatja, kiemelve a kimondott szavak súlyát, amely az embert a
legkisebb kortól kíséri. E szitkokból rengeteg verzió van – a hét
kiemeltet a kollektíva tagjai saját tapasztalatból merítve válasz-
totta. Bár a társadalmon belül egyre kevesebben használják őket,
a szitkok/átkok verbálisan nagyon mélyen rögzülnek és generá-
cióról generációra tovább öröklődnek. A házimunka ellátása és a
gyermekek nevelése hagyományosan a nőkre hárul: az átkok leg-
inkább a házimunka (nem)végzésekor kerülnek elő, azaz a porszí-
vó zaja „egyértelműen” összefonódik az átkok hangjával. A lázadó
„fenevad” gyermekbe e két hang mélyen beépül – leírva viszont a
hétköznapokba beivódott, már fel sem tűnő mondatok durvasága
sokkal plasztikusabbá válik és rávilágít erre a már alig észlelhető,
mégis súlyos lelki teherre.
KÁLMÁN Borbála

Ekzaminimi (Examination)
Public space in Kosovo has traditionally been
male-dominated, a place for political meetings, public councils,
demonstrations, where women have not usually been allowed to
express their opinions. In addition to instituting “life in the public
space”, men have historically been able to exercise control over
the fate of women and the rules of their public appearance. The
establishment of the HAVEIT group was prompted in 2011 by the
Diana Kastrati case: along with another thousand women per year
on average in Kosovo, Diana was a regular victim of domestic vio-
lence, but Diana died as a result of her husband’s abuse and the
crime remained largely without consequences. According to the
Kanun, the Albanian social code, a woman’s blood is worth less
than a man’s: it is common for the authorities to remain silent
in such cases. HAVEIT’s activism is aimed at eradicating violence
against women and raising awareness; feminism to them is rad-
ical action, because it all starts with fundamental rights – they
want to ensure equal, humane treatment for women in particu-
lar. In the light of the above context, it is not surprising that they
choose the open street as the venue for their performances.
Ekzaminimi is also linked to this process of revealing: it is esti-
mated that 20,000 women were raped in the Kosovo war. For a
long time, they remained completely ignored and shamed, endur-
ing in silence the trauma they had suffered. Years after the war,
the idea of state support was finally mooted among members of
parliament, but soon turned into a dispute: one MP demanded
that the women undergo a gynaecological examination to make
sure they had been raped. HAVEIT’s performance takes place in
front of the Parliament building: the hammer refers to legislature,
the white sheet to the gynaecology clinic and the apple to the
charming Albanian songs and sayings in which the apple symbol-
ises feminine beauty and freshness.
Borbála KÁLMÁN


Wild Beast

Kosovo’s public opinion is dominated by long-estab –
lished social and religious codes (Kanun, Islam) and is slow to
allow less traditional and less patriarchal thinking to emerge.
Nevertheless, the young generation is increasingly keen to
break out of this rigid system: at the forefront of progressive
young contemporaries, the HAVEIT collective is a catalyst,
often openly challenging issues considered taboo, taking a
strong stance on gender issues, among others. Their critical
performances are considered provocative in the Kosovar com –
munity, making them spokespersons for the (visual) arts scene
that is demanding change. The two pairs of siblings that make
up HAVEIT organised their first performance more than ten
years ago: since then, their main venue has been the public
space, the street, as this is where they can reach the largest
number of “ordinary people” indiscriminately, whom they wish
to address with their revealing, confrontative actions. The
performance entitled Wild Beast explores a collection of curs –
es used primarily within the family, highlighting the weight of
the uttered word, which accompanies people from the earliest
age. There are many versions of these curses – the highlight –
ed seven were chosen by the members of the collective from
their own experience. Although decreasingly in use within the
society, curses are verbally very deeply imprinted and passed
down from generation to generation. Traditionally, women are
responsible for housework and child-rearing: curses are most
often uttered when housework is (not) done, so the noise of
the vacuum cleaner is “clearly” intertwined with the sound of
curses. These two sounds are deeply imprinted on the rebel –
lious “wild beast” child – but when written down, the harsh –
ness of the sentences, which have permeated everyday life
and are not even noticed any more, becomes much more tan –
gible and sheds light on this barely perceptible yet still heavy
psychological burden.
Borbála KÁLMÁN

HTEIN LIN

BIO

1966, Mezaligon (MM)
Yangonban él és alkot (MM)

Htein Lin jogot tanult, és csak 1994-ben diplomázott, miután az 1988-as felkelés idején lázadó diákként szerzett megrázó élményeit követően visszatért, amit Ma Pa (2017) című önéletrajzi könyvében dokumentált.

1998-ban letartóztatták, ekkor művészként és komikus színészként dolgozott; művészi gyakorlatát a börtönben fejlesztette ki (1998–2004), titokban pamut börtönegyenruhákra festett 00235 című sorozatában.

Legutóbbi és jelenlegi sorozatai: Kéztár / A Show of Hands, egykori politikai foglyok kezéről készített gipszöntvények és történeteik; Skirting the Issue, amely a mianmari nőkkel szemben tanúsított diszkriminatív hozzáállást vizsgálja; How do you find….?, városokról és országokról készült festmények, melyek a börtönben kifejlesztett technikával készültek; Recycled, absztraktok, amelyeket szabadulása után kezdett el olcsó, helyben újrahasznosított kartonpapír felhasználásával, és jelenleg a burmai írással írt szavakra összpontosítanak, amelyek a korszellemet szimbolizálják; és Signs of the Times, amelyben Mianmar gazdasági modernizációját a reklámtáblákhoz használt, kidobott akrilkivágások segítségével örökíti meg. Munkái a hongkongi M+ kortárs művészeti múzeum, a genfi ICRC Múzeum, a Singapore Art Museum, a müncheni Staatliche Museum Fünf Kontinente és az Egyesült Államok yangoni nagykövetsége gyűjteményében találhatók.

Miután 7 évet töltött Londonban, 2013-ban visszatért Mianmarba, jelenleg Yangonban és Kalawban él. Inspirációs forrásai közé tartozik a buddhizmus (maga is napi szinten gyakorolja a meditációt), valamint az emberi jogok, többek között a szólásszabadság és a kirekesztés kérdései. Alapító tagja a Mianmari Kortárs Művészeti Szövetségnek (AMCA).

 

BIO

1966, Mezaligon (MM)
Lives and works in Yangon (MM)

Htein Lin studied law, graduating only in 1994 after returning from a harrowing experience as a student rebel during the 1988 urprising, documented in the autobiographical Ma Pa (2017).

Arrested in 1998 while working as an artist and comic actor, he developed his artistic practice in prison (1998–2004), painting secretly on cotton prison uniforms in his series 00235.

Recent and ongoing series includes A Show of Hands, plaster casts of arms of former political prisoners, with their stories; and Skirting the Issue exploring the underlying discriminatory attitudes towards women in Myanmar, How do you find….?, paintings of cities and countries using his prison technique; Recycled, abstracts begun on his release using cheap locally recycled cardboard, and now focussed on words in Burmese script that symbolize the zeitgeist; and Signs of the Times, where Myanmar’s economic modernization is captured through discarded acrylic cuttings used for signboards. His work has been collected by M+ contemporary art museum, Hong Kong; ICRC Museum, Geneva; Singapore Art Museum; Staatliche Museum Fünf Kontinente, Munich, and the US Embassy Yangon.

After spending 7 years in London, he returned to Myanmar in 2013 and now lives in Yangon and Kalaw. Meditating for several hours daily, Buddhism is a major inspiration for his work as are human rights, including freedom of speech and discrimination. He is a founding member of the Association for Myanmar Contemporary Art (AMCA).

 

Kéztár

Kéztár
2012/2013 – folyamatban, gipszlenyomat(ok) és multimédia, változó méret
A művész jóvoltából
Fotó: ©Than Kyaw Htay, ROSTA József

Kéztár
2017, videó, 32’
Projektmenedzser: Bo Bo
Operatőrök: Banyar, Ne Lynn Aung, Moe Gyi, Nang Saw
Szerkesztő: Pe Maung Sein

Fotó: ROSTA József

A Show of Hands

A Show of Hands
2012/2013 – ongoing, plaster casts and multimedia, dimensions variable
Courtesy of the artist
Photo: ©Than Kyaw Htay

A Show of Hands
2017, video, 32’
Project Manager: Bo Bo
Camera Operators: Banyar, Ne Lynn Aung, Moe Gyi, Nang Saw
Editor: Pe Maung Sein

Photo: József ROSTA

Htein Lin, aki egészen fiatal korától hosszú és fájdalmas
tapasztalatot szerzett a katonai hatalomról, azzal a céllal kezdte
el a Kéztár című projektet, hogy vizuális és szimbolikus formában
fogalmazza meg azokat az atrocitásokat, amelyekkel a cenzúra
miatt a mianmari civileknek szembe kell nézniük. Htein Lin részt
vett a 8888-as felkelésben (1988): két évig egy indiai menekülttá-
borban tartották fogva, ahonnan megszökött, hónapokig gerilla-
ként harcolt a dzsungelben, majd elfogták és megkínozták. Évek-
kel később, 1998-ban, amikor újra művészként és színészként
dolgozott – eredetileg joghallgató volt, illetve hagyományos szín-
házi képzést is kapott –, egy éjszaka elvitték a hatóságok. Közel
hét évre bebörtönözték, mert a neve szerepelt egy másik ’88-as
tüntető levelében. Htein Lin, aki soha nem kapta meg a levelet,
a börtönben továbbfejlesztette művészi képességeit, és még jobb
festőként és performanszművészként tért vissza. Miután szemé-
lyes okokból elhagyta Mianmart, 2012/2013-ban tért vissza, és be-
lekezdett a Kéztár projektbe. Úgy döntött, hogy hangot ad (a szó
szoros értelmében és egyénileg) az egykor bebörtönzött politikai
foglyoknak, akiknek a számát csak az 1988 és 2012 közötti idő-
szakban legalább 3000 körülire becsülik, de valós számuk ennél
valószínűleg jóval nagyobb. A projekt még mindig folyamatban
van, a cél az 1000 személy elérése. Az eljárás a következő: Htein
Lin felveszi a kapcsolatot a volt foglyokkal (régi művészbarátoktól
kezdve írókig, értelmiségiekig…), vagy ők keresik fel. Leül minden
egyes személlyel, és begipszeli az illető alkarját, miközben be-
szélget vele, és rögzíti a beszélgetésüket – a begipszelés
a gyógyulás szimbóluma. Gyűjteménye mára már majdnem 500
gipszöntvénynél tart.
A Ludwig Múzeum jelen termében Htein Lin installá-
ciója részeként nagyjából kétszáz gipsz kézlenyomatnak kellene
a polcokon képviselnie a ma is több ezres nagyságrendben po-
litikai fogolyként börtönbe zárt mianmari civileket. Az év elején
már előkészítettük a szállítást Yangonból, ám a 2021. február
1-jén bekövetkezett katonai puccs óta fenntartott hadi állapot és
a máig tartó brutális megtorlások arra késztették a művészt, a
kurátorokkal egyetértésben, hogy mind az ő biztonsága, mind az
egy évtizede épülő „szóbeli archívum” tárgyi lenyomatainak biz-
tonsága érdekében (a faládában utazó kezeket bármikor könnyen
elkobozhatták volna a hatóságok, ami beláthatatlan következmé-
nyekhez vezetett volna a mű tematikája miatt) más alternatívát
keressünk a folyamatban lévő projekt bemutatására.
Az aktuális politikai kontextus, a tragikus keretek kö-
zött ismétlődő történelem arra sarkallta a művészt (ma több
fogoly van, mint az elmúlt évtizedekben összesen), hogy egy
2021 júniusában, három hónap után szabadult fiatal alkotótársá-
val készítse el soron következő performanszát, és kifejezetten az
Előhívás kereteit figyelembe véve (az elmúlt két évben a pan-
démia és a puccs miatt nem készültek újabb lenyomatok) foly-
tassa a projektet. Ily módon fordulhat elő, hogy Htein Lin pro-
jektjében a minden egyes kéznél ötujjas kézfej-tartás Moe Satt
esetében háromujjasra csökkent, mely a mai napig sem szűnő
felkelés által adoptált szimbólum.
A 2012/2013 óta épülő performatív és performanszon
alapuló projekt, az egyenként zajló gipszelések alatt készített
hang- vagy képi dokumentáció révén rögzített anyag „oral histo-
ry” jellegénél fogva a képzőművészeti színtéren jóval túlmutató
súllyal bír: amellett, hogy a következő generációk számára képez
erőforrást, összeköti a bebörtönzött kortársakat, és egy megis-
mételhetetlen, kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot hoz létre
társadalmi kereteken belül. Htein Lin szavaival élve, számára és
a projektben résztvevő közösség számára a legfontosabb aspek-
tus, hogy képesek legyenek elmélyíteni emberi mivoltuk érettsé-
gét. Azáltal, hogy a közönség az egykori rabokkal együtt szemta-
núja lehet ezeknek a performanszoknak, a hivatalos narratívából
kitiltott gondolatok felszínre kerülnek, és a folytonosság révén
a performatív szeánsz ciklikus, élő aktussá válik. A művész így
munkáján keresztül elérheti a többi embert, lényegében a közös-
ségeket összekovácsoló traumagyógyítóvá válik – így lesz a mű-
vészet terápiás eszköz.
KÁLMÁN Borbála

Htein Lin, who since a young age has had a long and
painful experience with the military rule, initiated A Show of
Hands aiming to create a visual and symbolic formulation of the
atrocities faced by civilians in Myanmar due to censorship. Htein
Lin took part in the 8888 Uprising (1988): he was detained in
a refugee camp in India for two years; he then escaped, fighting
for months as a guerrilla in the jungle, then was captured and
tortured. Years after, working again as an artist and actor – origi
nally he was a law student and trained in traditional theatre – of
ficials came to take him away one night in 1998. He was jailed for
almost seven years because his name was mentioned in a letter
sent by another ’88 protester. Htein Lin, who had never received
the letter, strengthened his artistic skills in prison and came back
to the scene as a reinforced painter and performance artist. After
leaving Myanmar for personal reasons, he returned in 2012/2013
and started his project: A Show of Hands. He decided to give
voice (literally and individually) to once jailed political prisoners
said to have been at least around 3000 between 1988–2012 only,
but that’s probably just an underestimated number. The project
still continues with the aim of reaching 1000 individuals: Htein Lin
contacts or is contacted by the individuals (from old artist friends
to writers, intellectuals…). He sits down with each former prison
er and casts the forearm of the person while talking to him/her
and recording their conversation – casting is a symbol of healing.
Today he has almost reached 500 casts.
As part of Htein Lin’s installation, in this room of the
Ludwig Museum, around two hundred plaster hand-casts on
the shelves should be representing the thousands of Myanmar
civilians who are still behind bars as political prisoners. Arrange
ments were made earlier this year for the shipment from Yangon,
but the state of war since the military coup on 1 February 2021
and the brutal retaliation that continues to this day led the art
ist, in agreement with the curators, to seek an alternative way of
presenting the ongoing project, both for his own safety and for
the safety of the material imprints of the “oral archive” that had
been under construction for a decade (the hands travelling in the
wooden box could easily have been confiscated by the authori
ties at any point, with inconceivable consequences owing to the
theme of the work).
The timely political context and the tragic repetition of
history (there are more prisoners today than in the last decades
combined) prompted the artist to prepare his next performance
with a young artist who was released in June 2021 after three
months in prison, and to continue the project specifically with
regard to the framework of Emplotment (no new casts have been
made in the last two years due to the pandemic and the coup).
In this way, the five-fingered position of each hand in Htein Lin’s
project has been reduced to three fingers in the case of Moe
Satt, which is a symbol adopted by the uprising that continues
to this day.
The performative and performance-based project,
which has been developing since 2012/2013, with the material
recorded through audio or visual documentation during the in
dividual plaster castings, has a significance far beyond the visual
arts scene due to its ‘oral history’ character: in addition to being
a resource for future generations, it connects imprisoned con
temporaries and creates a singular relationship of mutual trust
within the framework of society. In the words of Htein Lin, the
most important aspect for him and the community involved
in the project is to be able to deepen their maturity as human
beings. By engaging the audience to witness these perfomances
with the former prisoners, thoughts banned from an official nar
rative emerge and the perfomative séance becomes a cyclical,
living act as continuity is ensured. The artist hence can reach out
through his work, basically becoming healer of traumas and bind
er of communities – art operates as a therapeutic tool.
Borbála KÁLMÁN

Alfredo JAAR

BIO

1956, Santiago de Chile (CL)

New Yorkban él és alkot (US)

Alfredo Jaar képzőművész, építész és filmrendező. Munkáit világszerte bemutatták. Részt vett a velencei (1986, 2007, 2009, 2013), a Sao Pauló-i (1987, 1989, 2010, 2021), valamint a kasseli Documenta (1987, 2002) biennálékon. A művész több mint hetven köztéri intervenciót valósított meg világszerte. Munkáiról több mint hatvan monografikus kiadvány jelent meg. 1985-ben Guggenheim-ösztöndíjas, 2000-ben MacArthur-ösztöndíjas volt. 2018-ban megkapta a Hiroshima Art Prize-t, 2020-ban a Hasselblad-díjat.

BIO

1956, Santiago de Chile (CL)

Lives and works in New York (US)

Alfredo Jaar is an artist, architect, and filmmaker. His work has been shown extensively around the world. He has participated in the Biennales of Venice (1986, 2007, 2009, 2013), Sao Paulo (1987, 1989, 2010, 2021) as well as Documenta in Kassel (1987, 2002). The artist has realized more than seventy public interventions around the world. Over sixty monographic publications have been published about his work. He became a Guggenheim Fellow in 1985 and a MacArthur Fellow in 2000. He received the Hiroshima Art Prize in 2018 and the Hasselblad Award in 2020.

 

Ruanda projekt – Mező, Út, Felhő

Ruanda projekt – Mező, Út, Felhő
1997, 3 db cibachrome – 101.6 x 152.4 cm egyenként; 3 db fekete-fehér nyomat – 15.2 x 22.8 cm egyenként
A művész és a Galerie Thomas Schulte, Berlin jóvoltából. © Alfredo Jaar

Fotó: ROSTA József

The Rwanda Project – Field, Road, Cloud

The Rwanda Project – Field, Road, Cloud, 1997
3 pcs cibachrome – 101.6 x 152.4 cm each; 3 pcs black and white prints – 15.2 x 22.8 cm each
Courtesy of the artist and Galerie Thomas Schulte, Berlin. © Alfredo Jaar
Photo: József ROSTA

Az elmúlt harminc év távlatában Alfredo Jaar a súlyos
civilizációs traumákat művészi eszközök révén elősegítő feldol-
gozás egyik kiemelkedően elkötelezett és úttörő alkotója. Ruan-
da projektjében (1994–2000/2010) a traumaforrásokat egy egé-
szen új megközelítésből és indíttatásból dolgozta fel, valóságos
katalizátorként, mindezt a kilencvenes évek közepén. Multidisz-
ciplináris és performatív gyakorlata révén szembesít a multi-
mediális tartalommal és azzal, ahogyan általában a sajtóból
táplálkozva fogyasztjuk a képeket, híreket. „Filozófiai esszék az
ábrázolásról” – így jellemzi a Ruanda projekt huszonöt egysé-
gét, melyről úgy gondolja, hogy egytől egyig kudarcra van ítélve,
bár számára egytől egyig tanulási folyamatot jelentettek: mindet
ábrázolási kísérletnek tekinti. Jaar kívülállóként kapcsolódott egy
civilizációs traumához: tenni akarása és tehetetlensége vegyülve
a megismert horrorral vegyülve több mint hat évig nyújtotta el
a projekt befejezését.
Ruandába éppenséggel a nemzetközi sajtó apatikus és
indifferens hozzáállása vezérelte, illetve a világban tapasztalható
hallgatás mértéke a népirtásról. Bár háromezer képet készített
a helyszínen, nem tűntek számára megfelelő médiumnak a meg-
tapasztalt radikális élmények közvetítésére. Végül a projekt ösz-
szes művében egy bizonyos részletre redukálta a valóságot, elő-
segítve a befogadó számára az azonosulást és az intellektuális
kapcsolódási pont előhívását.
A Mező, Út, Felhő három tájképrészletként, ileltve
a mellettük felbukkanó, három 1994-ben vázolt rajz együttesen
utal egy konkrét földrajzi helyre és az ott meggyilkoltak számára
(500). A ntaramai templomnál különös kegyetlenséggel megölt
tuszik számát utólag a tízszeresére becsülik. Jaar művében a
láthatatlan kihangsúlyozása döbbenti meg a befogadót, illetve
a kimondatlan kísérlet a népirtás örök tanújaként fennmaradó
földrajzi lokáció lehetséges feldolgozására.
KÁLMÁN Borbála

Over the past thirty years, Alfredo Jaar has been one of
the most engaged and trailblazing artists in the field of process-
ing severe civilisational trauma by means of art. In his Rwanda
project (1994–2000/2010), he processed sources of trauma from
a completely new approach and motivation, as an actual cat-
alyst, all this in the mid-nineties. Through his multidisciplinary
and performative practice, he confronts us with multimedia
content and the way we consume images and news, usually fed
by the press. “Philosophical essays on representation” is how
he describes the twenty-five units of the Rwanda project, all of
which he considers to be doomed to failure, although for him
they were all learning processes: he sees them all as attempts
at representation. Jaar got involved in a civilisational trauma as
an outsider: his will to help and his helplessness, mixed with the
horror he had experienced, had prolonged the completion of the
project for over six years.
He was led to Rwanda by the apathetic and indifferent
attitude of the international press and the extent of the world’s
silence on the genocide. Although he took three thousand photo-
graphs on the spot, they did not seem to him to be an appropri-
ate medium for conveying the radical experiences he had wit-
nessed. In the end, he reduced reality to a particular detail in all
the works of the project, helping the viewer to identify with it and
to evoke an intellectual connection.
The three landscape fragments of Field, Road, Cloud,
with the three drawings alongside them, sketched in 1994, to-
gether point to a specific geographical location and the number
of people murdered there (500). The number of Tutsis killed with
extreme brutality at the Ntarama church is subsequently esti-
mated to have been ten times higher. In Jaar’s work, the viewer
is stunned by the emphasis on the invisible and the unspoken
attempt at a possible way to deal with the geographical location
that remains an eternal witness to the genocide.
Borbála KÁLMÁN

Belinda KAZEEM-KAMIŃSKI

BIO

1980, Bécs | Vienna (AT)
Bécsben él és alkot (AT)

Belinda Kazeem-Kamiński író, művész és kutató. A fekete feminista teóriából kiindulva, egy kutatásalapú, folyamatorientált nyomozói gyakorlatot alakított ki, amelyben gyakran megjelenik az archívum, különösen a közgyűjtemények hiátusai. Munkái a dokumentarista és a fikciós műveket összekapcsolva különböző médiumokon keresztül nyilvánulnak meg, és az örökké tartó gyarmati múlt jelenét boncolgatják: egy lezárás nélküli múltat. Művészi munkássága a fotográfiát, a kollázst, a videót és a performanszot ötvözi.
Belinda Kazeem-Kamiński 2015 októbere óta a bécsi Képzőművészeti Akadémia PhD-in-Practice programjának doktorandusza, jelenleg a The Non-Human. The Believer. The Alien. Unsettling Innocence című projekten dolgozik. A projekt keretében az osztrák történelem három eseményét vizsgálja a fekete feminista teória eszközeivel, hogy a fekete lét performativitásáról elmélkedjen az osztrák gyarmati múlt kapcsán.
2016-ban Belinda Kazeem-Kamiński elnyerte a Theodor Körner Művészeti Díjat a Naming what was once unnameable című projektjéért, amely a gyermekkorral és a másság tapasztalatával foglalkozik. 2017-ben hároméves ösztöndíjat kapott az Osztrák Tudományos Akadémia doktori projektjéhez. (forrás: a művész weboldala; sixpackfilm.com)

BIO

1980, Bécs | Vienna (AT)
Lives and works in Vienna (AT)

Belinda Kazeem-Kamiński is a writer, artist, and scholar. Rooted in Black feminist theory, she has developed a research-based and process-oriented investigative practice that often deals with archives, specifically with the voids in public archives and collections. Interlacing the documentary with the fictional, her works manifest themselves through a variety of media and dissect the present of an everlasting colonial past: a past without closure. Her artistic work combines photography, collage, video, and performance.
Since October 2015 Belinda Kazeem-Kamiński is a PhD-candidate in the PhD-in-Practice Program at the Academy of Fine Arts Vienna and works on the project The Non-Human. The Believer. The Alien. Unsettling Innocence. In the frame of this project she confronts three scenes from Austrian history with approaches from the field of US-American Black studies, in order to think about the performativity of Blackness in relation to Austrian coloniality.
In 2016 Belinda Kazeem-Kamiński was awarded with the Theodor Körner Prize for Art for the project Naming what was once unnameable, that deals with childhood and the experience of otherness. In 2017, she was granted a three-year scholarship for her PhD-project from the Austrian Academy of Science. (source: artist’s webiste; sixpackfilm.com)

Kihantolás – beszélgetéssel / Schebestas Schatten [Schebesta árnyéka]

Kihantolás – beszélgetéssel
2017, egycsatornás videó, színes, hanggal; 13’
A mumok – museum moderner kunst stiftung ludwig wien jóvoltából
© Belinda Kazeem-Kamiński

Schebestas Schatten [Schebesta árnyéka]
2017/2021, 3 digitális C-print, fotópapír; 10 x 15 cm egyenként

Fotó: ROSTA József

Unearthing. In conversation / Schebestas Schatten [Schebesta’s Shadow]

Unearthing. In conversation
2017, 1-channel video, colour, sound; 13’
Courtesy of mumok – museum moderner kunst stiftung ludwig wien
© Belinda Kazeem-Kamiński

Schebestas Schatten [Schebesta’s Shadow]
2017/2021, 3 digital C-prints on paper; 10 x 15 cm each

Photo: József ROSTA

Kihantolás – beszélgetéssel
Belinda Kazeem-Kamiński kutatói hátterével olyan
egyedi művészeti gyakorlatot alakított ki, amely egyszerre kutatá-
salapú és folyamatorientált. Munkáinak performatív jellege
a kutatás mint folyamat természetéből és a nézők munkáival való
találkozásából fakad, amikor elkerülhetetlenül állást kell foglalni-
uk azzal kapcsolatban, amit a művész eléjük tár.
A Kihantolás – beszélgetéssel című munka párbeszéd-
be elegyedik a múlt, a jelen és a jövő különféle szereplőivel és
résztvevőivel, és a művész közvetítésével összefonódó eszme-
cserét hoz létre közöttük. A párbeszéd fő szerepe azonban az,
hogy feltárja és leleplezze azokat a zavarokat, egyenlőtlenségeket
és elmozdításokat, amelyek a gyarmati állapotot meghatározzák.
A kihantolás paradox jellege abban rejlik, hogy egyrészt a gyarma-
tosítást előmozdító szereplők (fotósok, etnográfusok, misszioná-
riusok stb.) mindig útban vannak, akadályozva a történelem fel-
tárásának folyamatát, másrészt azonban a művész által használt
fényképek nélkül nem állna rendelkezésre képi információ magá-
ról a gyarmati rendszerről.
Annak érdekében, hogy a nézők Kazeem-Kamiński
performatív beavatkozására összpontosíthassanak, a videó
a szükségtelen és nemkívánatos asszociációk elkerülése ér-
dekében puritán képi világot alkalmaz. A művész sokatmondó
példaként említi, hogy bár az általa használt kék, sárga és piros
alakzatok a Kongói Demokratikus Köztársaság zászlajának szí-
neire utalnak, a művészeti szcéna mégis a pop art, a minima-
lizmus vagy a konceptuális művészet példáinak és hatásaként
értelmezte azokat. Az episztemikus engedetlenség (Walter D.
Mignolo) aktusaként ezek az alakzatok lehetővé teszik a művész
számára, hogy átformálja a gyarmati múltat, és egy képi törté-
netet a szembenálló tekintet segítségével meséljen el újra.
TIMÁR Katalin


Schebestas Schatten [Schebesta árnyéka]

A Schebestas Schatten [Schebesta árnyéka]
(2017/2021) című munkában három, részben kék, sárga, illetve
piros színmezővel lefedett fekete-fehér, képeslap formátumú
fotó látható egy vitrinben. Az eredeti fényképekből a fedetlen
részeken egyedül a lefényképezett emberek testének és ruhá –
jának felületére vetülő néhány árnyék marad látható, amelyek
egy kettős kalap – valójában két egymásba tolt kalap – el-
mosódott kontúrját rajzolják ki. Úgy tűnik, hogy az árnyék
a fotók készítőjének, Paul Schebestának (1887–1967) a szándé-
kolatlan kézjegye. Az Osztrák Nemzeti Könyvtár archívumában
több száz olyan fénykép található, amelyeket az osztrák-cseh
misszionáriusnak, írónak, pedagógusnak és néprajzkutatónak
tulajdonítanak. Valószínűleg a mai Kongói Demokratikus Köz-
társaság területén tett utazásairól hozta ezeket magával.
A képek többsége olyan embereket ábrázol, akikkel találkozott,
akiket megfigyelt, és akiket megrendezett jelenetekbe szer-
vezett, ezáltal a „másság” megtestesítőiként mutatva be őket,
végső soron a nyugati rasszista gyarmatosító narratívát táplál –
va. E szándékokkal összhangban a képeken csak ritkán szere-
pel maga a fotós. Paul Schebesta valószínűleg tudatában volt
a kívülállás előnyének, amely lehetővé tette számára, hogy
afféle láthatatlan alkotóként működjön. Néhány fényképen
azonban mégis szerepel – legalábbis az árnyéka. Éppen ezek
azok, amelyeket Belinda Kazeem-Kamiński kiválasztott a mű-
véhez. Azzal, hogy úgy döntött, egy apró, de alapvető részlet –
re – a kalap(ok)ra és a gyarmatosító fotós teste által vetett
árnyékra – helyezi a fókuszt, a művész a láthatatlanságot
mindkét irányban láthatósággá változtatja: a láthatatlan alkotó
láthatóvá válik, a reflektorfénybe állított és leigázott modellek
pedig védelmet nyernek az ideiglenes láthatatlanság révén.
Belinda KAZEEM-KAMIŃSKI, Anne FAUCHERET

Unearthing. In conversation
With her background as a researcher, Belinda Kazeem-
Kamiński has developed a unique artistic practice that is both re-
search-based and process-oriented. The performative character
of her work derives from the nature of research as a process and
the viewers’ encounter with the work when they inevitably need
to take a standpoint in relation to what the artist presents.
Unearthing. In converstation enters into a dialogue
with a variety of actors and participants from the past, the
present, and the future, creating an intertwining exchange
among them with the mediation of the artist. The main role of
the conversation, though, is to reveal and expose those dis-
ruptions, disparities, and displacements that define the coloni-
al condition. The paradoxical character of unearthing lies in the
fact that on the one hand the colonial agents (photographers,
ethnographers, missionaries, etc.) are always in the way, hin-
dering the process of revealing history, yet, on the other hand,
without the photographs the artist uses, there would be no
visual information on the colonial system itself.
In order to allow the viewers to focus on Kazeem-
Kamiński’s performative intervention, the video employs an aus-
tere visuality as a strategy to avoid unnecessary and unwanted
associations. The artist mentions the telling example of her use
of blue, yellow, and red shapes that are the constituting colours
of the flag of the Democratic Republic of Congo, yet members of
the art scene took them as instances and the influence of Pop
Art, minimalism, or conceptual art. In an act of epistemic dis-
obedience (Walter D. Mignolo) these shapes allow the artist to
reframe the colonial past, enabling her to retell a visual story with
an oppositional gaze.
Katalin TIMÁR


Schebestas Schatten [Schebesta’s Shadow]

In the work Schebestas Schatten [Schebesta’s Shadow]
(2017/2021), three black-and- white photographs in postcard for-
mat are each partially covered with a blue, yellow, or red colour
field and placed in a vitrine. What remains visible from the origi-
nal photographs, in the uncovered parts, are some shadows cast
on the surface of the photographed people’s bodies and clothes,
delineating the blurry contour of a double hat – actually two hats
piled on top of one another. The shadow seems to be the unin
tentional signature of the photos’ author, Paul Schebesta (1887–
1967). The archive of the Austrian National Library holds hundreds
of photographs attributed to the Austro-Czech missionary, au
thor, educator, and ethnographer, probably brought back from his
travels to what is today known as the Democratic Republic of the
Congo. The majority of them depict people he encountered, ob
served, and arranged in staged scenes, thereby presenting them
as embodiments of “Otherness” and ultimately feeding the West
ern racist colonial narrative. Following these objectives, the pic-
tures feature the photographer himself only rarely. Paul Schebes
ta was likely conscious of the advantage of being absent, allowing
him to act as a sort of invisible creator. But some photographs do
feature him – or his shadow, at least. And these are the ones Be
linda Kazeem-Kamiński chose to include in her work. In deciding
to focus on a tiny but foundational detail – the shadows cast by
the hat(s) and the body of the colonial photographer – the art
ist changes invisibility to visibility in both directions: the invisible
author becomes visible, and the hypervisibilized and subjugated
models receive protection through temporary invisibility.
Belinda KAZEEM-KAMIŃSKI, Anne FAUCHERET

 

KESERUE Zsolt

BIO

1968, Budapest (HU)
Budapesten él és dolgozik (HU)

Képzőművész. Társadalmi jelenségek, folyamatok megfigyelésével foglalkozik, művészek és kívülállók együttműködésével létrejött projekteken dolgozik. Jelenleg egyetemi óraadóként és középiskolai tanárként dolgozik.

1987-1990 között gyári munkás, általános iskolai napközis nevelő.

Tanulmányok:

1992-1998. PTE Művészeti Kar Pécs, festőművész MA diploma
1997-ben biztonsági őr és hidegburkoló segédmunkás New York-ban.
2014-2017 Doktori iskola PTE Művészeti Kar

Kutatási területe: Kritikai pedagógiai attitűd a művészeti gyakorlatban
forrás: a művész honlapja / http://keserue.hu/index00.html

BIO

1968, Budapest (HU)
He lives and works in Budapest (HU)

Visual artist, recently he works as a teacher too.

1987-1990 He was a factory hand, and unskilled primary school teacher.
1997 He worked as an underhand and security guard in New York.

Education:

1992-1998 MA degree University of Pécs Art Faculty
2014-2017 D.L.A. course at University Of Pécs Faculty Of Music And Visual Art

Research field: Attitude of Critical Pedagogy in Art praxis
source: the artist’s webpage / http://keserue.hu/index0.html

Nemzeti Tankönyv

Nemzeti Tankönyv
2010–2022, projektdokumentáció; változó méretek
A művész jóvoltából. © Keserue Zsolt

Fotó: ROSTA József

National Textbook

National Textbook
2010–2022, Project documentation; dimensions variable
Courtesy of the artist. © Keserue Zsolt

Photo: József ROSTA

A Nemzeti Tankönyv egy kutatáson és kollaboráción
alapuló performatív projekt, amely 2010 és 2019 között működött,
de bemutatása az egyes kontextusokat figyelembe véve, tovább
folytatódik. A múzeumban most bemutatott válogatás a jelen
kiállítás specifikus kereteivel számolva jött létre.
A komplex projekt a korábban objektívnek tételezett
történetírás nemzeti meghatározottságára mutat rá annak a –
részben önkéntesek és a véletlen által is irányított – kutatásnak
segítségével, amelynek eredménye ma a Nemzeti Tankönyv, ami
valójában egy kollázs. Ebben azok az információk, vélemények
és keretezések jelennek meg, amelyeket egy nagy, nemzetközi
gyűjtés hozott össze. Azokat a magyar történelmi eseményeket
mutatja be, amelyek más országok tankönyveibe is bekerültek.
Ezekből nemcsak az derül ki, hogy az adott országban mit tar-
tanak fontosnak a magyar történelemből megemlíteni, hanem
az is, hogy milyen eltérő nézőpontokat jelenítenek meg ezek
a könyvek. A számunkra evidensnek tűnő történelmi traumák
más nemzetek szempontjából mellékes vagy akár említésre se
méltó mozzanatok.
A könyv később logikus módon egy sztereotípia-gyűj-
teménnyel bővült, ahol kevésbé kanonizált, hétköznapi források,
szóbeli közlések alapján állítottak össze a résztvevők egy gyűjte-
ményt rajzok, videók, animációk, makettek formájában. A munka
bizonyos fázisaiban különböző workshopokon folyt az adatok
gyűjtése és feldolgozása (pl. a Sziget Fesztiválon). A projekt során
Keserue a kritikai pedagógia részvételi módszerét használva dol-
gozott együtt az elsősorban diákokból álló csoportokkal, elindítva
és katalizálva ezzel a trauma-feltárást.
TIMÁR Katalin

The National Textbook is a performative project based
on research and collaboration, which ran from 2010 to 2019, but
will continue to be presented in accordance with different con-
texts. The selection now presented at the museum has been
created with the specific framework of this exhibition in mind.
This complex project reveals the nationally deter-
mined character of previously objective history writing through a
research – controlled partly by volunteers and partly by chance
– that has resulted in the National Textbook, which is in fact a
collage. It is a collage of information, opinions and frameworks
brought together by an extensive international collecting project.
It presents Hungarian historical events that have been included
in the textbooks of other countries, revealing not only what is
considered important to mention about Hungarian history in a
given country, but also the differences in perspectives present-
ed by these books. The historical traumas that seem obvious
to us are minor or even unworthy of mention from the point of
view of other nations.
Logically, the book was later augmented with a col –
lection of stereotypes, where the participants compiled a
collection of drawings, videos, animations, scale models and
videos based on less canonised, everyday sources and oral
accounts. During certain phases of the project, data was col –
lected and processed at different workshops (e.g. at the Sziget
Festival). Throughout the project, Keserue worked with groups
of mainly students using the participatory method of critical
pedagogy, initiating and catalysing the exploration and reveal-
ing of traumas.
Katalin TIMÁR

NEOGRÁDY-KISS Barnabás

BIO

1989, Budapest (HU)
Budapesten él és dolgozik

Neogrády-Kiss Barnabás 1989-ben született Budapesten. 2008-ban második agyműtétje után újra kellett tanulnia használ- ni a testének a jobb felét, a jobb kezét, jobb lábát, arca jobb oldalának mimikáját. A látása is tartósan sérült, a normális
180 fokos látás helyett mindkét szemével 90 fokot lát balra. Még most is, folyamatosan fejlődik a beszéde és a világhoz való viszonya. Számára a – legtöbb embernek oly magától értetődő – látás, érzékelés és a képek egy állandó kutatás, kérdezés tárgyai, amelyeket munkáiban próbál feldolgozni, megérteni.
2012 és 2015 között elvégezte a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Fotográfia szakát, majd tanulmányait 2015-től 2017-ig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakán folytatta.
Első önálló kiállítása 2014-ben megint a fejemben nézelődnek címmel a Faur Zsófi Galériában volt.
2014-ben a Pozsonyi OFF Biennálén a Kaposvári Egyetem fotográfia szakos hallgatóival közösen létrehozott Beavatkozások című kiállítás elnyerte a fesztivál fődíját, az ON_Award-ot. 2015-ben Wolfgang Tillmans neki nyújtotta át a The Most Talent- ed Young Artist díjat a Budapest Portfolio Review-n.
2017-ben ASA NISI MASA Galéria által kiírt pályázaton, a zsűritagok között a Scorpion Dagger alkotója James Kerr bev- álogatta az and I see this című gif-projektjét a legjobbak közé.
2018-ban a Faur Zsófi Galériában Kő, papír, zokni címmel, önálló kiállításon mutatta be a magyarországi SOS Gyermekfalu gyerekeinek és a saját életének párhuzamát.
2019-ben egy formabontó helyszínen és installálásban B címmel volt önálló kiállítása a Lollipop Factory-ban. Ugyanebben az évben kezdett el műtermet bérelni az Art Quarter Budapestben.
2010-óta oktat fotográfiát különböző táborokban és iskolában.
2020-ban elnyerte az Akademie Schloss Solitude Rezidencia programját. Ugyanebben az évben Kettős kötés című munká- jával, amelyben sérült látását, világérzékelését próbálja egy indirekt, mélyen intuitív módon megmutatni, megnyerte a Capa-Nagydíjat.
2021-ben a következő rezidencia programja Salzburgban fog megvalósulni a Budapest Galérián keresztül.
2018 óta a PAD csapatának tagja, projektjük, a Hétköznapi Hiánycikkek a 2021-es OFF Biennále keretében mutatkozott be. Ők az alkotói a szabadonbalaton projektnek.
2021-ben bekerült az Esterházy Art Award shortlistjébe ezálltal kiállít most a Ludwig Múzeumban.
Megjelent a Solitude című könyve, melynek egy nagyon sikeres bemutatója volt a Létminimum Bázisban és Pfisztner Gá- bor jóvoltából egy beszélgetés is hallható volt.
2022-től az Inda Galériának a művésze és az év elején lesz egy önálló kiállítása “szemmunka“ címmel.

 

BIO

1989, Budapest (HU)
Lives and works in Budapest (HU)

Barnabás Neogrády-Kiss was born in 1989 in Budapest. In 2008, after his second brain surgery, he had to learn again how to use the right half of his body, his right hand, his right leg and the facial expressions on the right side of his face. His vision is also permanently impaired, instead of normal 180-degree vision, he sees 90 degrees to the left with both eyes. Even now, his speech and his relationship with the world is constantly evolving. For him, vision, perception and images, which are so evident to most people, are the objects of constant research and questioning, which he tries to process and understand in his works.
Between 2012 and 2015, he graduated from the Art Faculty of the University of Kaposvár with a BA degree in Photography, and from 2015 to 2017 he continued his MA studies at the Department of Photography of the Moholy-Nagy University of Art and Design.
His first solo exhibition entitled they are looking around in my head again was at Faur Zsófi Gallery in 2014.
At the Bratislava OFF Biennale in 2014, the exhibition entitled Interventions, which he created together with the students of photography at the University of Kaposvár, won the main prize of the festival, ON_Award.
In 2015, Wolfgang Tillmans handed him with The Most Talented Young Artist Award at the Budapest Portfolio Review.
In 2017, in a competition announced by the ASA NISI MASA Gallery, one of the jury members, Scorpion Dagger creator James Kerr selected his and I see this gif project among the best.
In 2018, he presented the parallels between the children of the SOS Children’s Village in Hungary and his own life in a solo exhibition entitled Rock, Paper, Socks at the Faur Zsófi Gallery.
In 2019, he had a solo exhibition at the Lollipop Factory entitled B with a cutting-edge site and installation. In the same year, he started renting a studio at Art Quarter Budapest.
Since 2010, he has been teaching photography in various camps and schools.
In 2020, he won the residency program Akademie Schloss Solitude in Stuttgart. In the same year, with his work Double Bond, in which he tries to show his impaired vision and perception of the world in an indirect, deeply intuitive way, he won the Capa Grand Prize.
In 2021, his next residency program will take place in Salzburg through Budapest Gallery.
Since 2018, he has been a member of the PAD team. Their project, Everyday Short- comings, was presented at the 2021 OFF Biennale. They are the creators of the free Balaton project.
In 2021 he was selected in the shortlist of the Esterházy Art Award.
In September 2021, Akademie Schloss Solitude has also invited him to do an exhibition at Sommerfest.
In 2022 He has a solo show in the Inda Gallery.

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude | Kettős kötés, 2018-2020 | Cím nélkül, 2022

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude
Kettős kötés, 2018–2020
giclée print, Dibondra kasírozva, keretezve; változó méret
A művész és az INDA Galéria jóvoltából
© Neogrády-Kiss Barnabás

Untitled 46, Untitled 47, Untitled 48, 2022
giclée print, kasírozva, keretezve; változó méret
A művész és az INDA Galéria jóvoltából
© Neogrády-Kiss Barnabás

A képek a szabadonbalaton-BALATORIUM-Európa Kulturális Fővárosa
Veszprém-Balaton 2023 támogatásával készültek

Fotó: ROSTA József

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude | Double Bond, 2018-2020 | Untitled, 2022

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude
Double Bond, 2018–2020
giclée print, mounted on Dibond, framed; dimensions variable
Courtesy of the artist and INDA Gallery
© Neogrády-Kiss Barnabás

Untitled 46, Untitled 47, Untitled 48, 2022
giclée print, mounted on Dibond, framed; dimensions variable
Courtesy of the artist and INDA Gallery
© Neogrády-Kiss Barnabás

The works were realised with the sponsorship of szabadonbalaton-BALATORIUM-Európa Kulturális Fővárosa Veszprém-Balaton 2023.

Photo: József ROSTA

Neogrády-Kiss Barnabás 2020-ban nyerte el az Akademie Schloss Solitude rezidenciaprogramját és ugyanebben az évben kapta meg Kettős kötés című munkájáért a Capa-nagydíjat. A fotósorozat a személyes, a világ megváltozott érzékeléséhez kötődő élményeit járja körül, amelynek középpontjában a látása áll. Neogrády még tizenévesen esett át egy agydaganat-műtéten, amelynek következtében mindkét szeme látómezőjének csak bal felét képes érzékelni. Felépülése során, amikor olyan mindennapi mozdulatokat is újra kellett tanulnia, mint a járás, a beszéd vagy az írás, fordult komolyabban a fotográfiához, mint az önkifejezés egy lehetséges eszközéhez. Az alkotó folyamatosan felülvizsgálja, átdolgozza, valamint értelmezi saját percepciós folyamatait és ehhez fűződő viszonyát. Nem illusztrál, tehát nem törekszik arra – a lehetetlen kísérletre –, hogy képein keresztül mutassa be, miként látja ő a világot, hanem az önmagára irányuló kérdésekből és megfigyelésekből kiindulva tár fel mélyebb összefüggéseket, és teremt sajátos narratívákat. Tapasztalatait erőforrásként is használja, tabusítás helyett identitásának részeként kezeli azokat. Munkáin sokszor ő maga látható, a fényképezőgép másik oldalára állva önmagát teszi fotói alanyává. A végleges beállítás, a kép létrejöttének pillanata ilyenkor kiszámíthatatlanná, részben esetlegessé válik. A véletlenszerűség és az intuitivitás nemcsak az alkotásnak, hanem a művek bemutatásának is fontos elemei. Performatív munkái a tér adottságait érzékenyen kihasználva, lazán összekapcsolt rendszereket alkotnak, és olyan helyzeteket teremtenek, amelyek a néző érzékelését is kimozdítják, arra ösztönzik, hogy a mű ritmusát, logikáját követve fogadja be a látottakat.
FEIGL Fruzsina

In 2020, Barnabás Neogrády-Kiss won a residency at Akademie Schloss Solitude and he was awarded the Capa Grand Prize for his work Double Bond in the same year. The photo series explores his personal experience of his altered perception of the world, with his vision in focus. Neogrády underwent a brain tumour operation when he was still a teenager, which left him with a capacity to perceive only the left half of the field of vision in both eyes. During his recovery, when he had to relearn everyday movements such as walking, speaking and writing, he turned more seriously to photography as a potential means of self-expression. The artist constantly revises, reworks and interprets his own perceptual processes and his relationship to them. He does not illustrate; that is, he does not attempt the impossible – to show how he sees the world through his images, but rather, he turns to questions and observations about himself as a point of departure to explore deeper connections and create peculiar narratives. He also uses his experiences as a resource, treating them as part of his identity rather than taboo. He himself is visible in many of his works, standing on the other side of the camera and making himself the subject of his photographs. The final setup, the moment of the photograph’s creation then becomes unpredictable, partly contingent. Randomness and intuition are important elements not only in the creation but also in the presentation of his work. His performative works make sensitive use of space, creating loosely connected systems and situations that challenge our perception, encouraging us to follow the rhythm and logic of the work in our reception of the spectacle.
Fruzsina FEIGL

Janette PARRIS

BIO

1962, London (UK)

Londonban él és alkot (UK)

Janette Parris munkáinak középpontjában a kortárs városi tapasztalatok állnak, amit olyan narratív, humoros és népszerű műfajokban dolgoz fel, mint a szappanopera, a stand-up comedy, a zenés színház, a rajzfilm, a képregény és az animáció. Parris 25 éve hazai és nemzetközi kiállítóhelyeken mutatja be munkáit: TATE, The New Art Gallery Walsall, ICA, Kunsthaus Zürich, Hayward Gallery Touring, Art on the Underground, Royal Academy of Arts. A „Museums at Night 2014” programra kiválasztott hat vezető kortárs művész egyike volt, és munkáit a közelmúltban a Southbank Centre Everyday Heroes című helyspecifikus kiállításán, valamint a Southend High Street-en, a Focal Point Gallery éves Bridge Commission kiállításán láthatta a közönség. Parris egyike volt annak a 46 művésznek, akiket beválogattak a London Open 2022 kiállításra a Whitechapel Galleryben. Az ismert Arch képregény elindítója, amely bekerült az Egyesült Királyság legnagyobb, a British Library által szervezett Comics Unmasked képregény-kiállításba.

BIO

1962, London (UK)

Lives and works in London (UK)

Janette Parris is an artist who investigates the contemporary urban experience, using narrative, humour and popular formats, including soap opera, stand-up comedy, musical theatre, cartoons, comics and animation. Parris has exhibited widely nationally and internationally for 25years including TATE, The New Art Gallery Walsall, ICA, Kunsthaus Zürich, Hayward Gallery Touring, Art on the Underground, Royal Academy of Arts, was one of six lead contemporary artists selected for Museums at Night 2014, and whose work could be seen in the recent site-specific exhibition ‘Everyday Heroes’ at the Southbank Centre and on Southend High Street, for the Focal Point Gallery’s annual Bridge Commission. Parris was one of 46 artists to be selected for the forthcoming London Open 2022 at the Whitechapel Gallery. Parris is the founder of ‘Arch’ an established comic which was included in the largest UK comics exhibition in the British Library “Comics Unmasked”.

Tartsd magadban / És veled mizu?

Tartsd magadban
1997-1998, toll, papír, 7 db (36,7 x 28 x 2,4) cm egyenként
A művész jóvoltából. © Janette PARRIS

És veled mizu?
2020, animáció, 5’51’’
A művész jóvoltából. © Janette PARRIS

Fotó: ROSTA József

Bite Yer Tongue / Catching Up

Bite Yer Tongue
1997-1998, pen on paper, 7 pieces, 36.7 x 28 x 2.4 cm each
Courtesy of the artist. © Janette PARRIS

Catching Up
2020, animation, 5:51
Courtesy of the artist. © Janette PARRIS

Photo: József ROSTA

Janette Parris munkái a lehető leghétköznapibb témá-
kat dolgozzák fel látszólag hétköznapi módon. A Tartsd magad-
ban sorozat rövid, szöveg alapú rajzok formájában jeleníti meg
számunkra a művész életének egy-egy epizódját. Parris egyes
szám első személyben adja közre ezeket a mini-narratívákat,
ahol – a szépirodalomhoz hasonlóan – a szöveges információ
alapján a nézőnek kell elképzelnie az adott történet részleteit
(a helyszíneket, a szereplőket, a körülményeket, az érzéseket).
A rajzok túllépnek a kép és a szó hagyományos oppozícióján
azzal, hogy magától értetődőnek láttatják a szövegnek a vizua-
litásban betöltött, az adott élmény átadására szolgáló szerepét.
Az egyes szám első személyben, azaz a Parris által előadott tör-
ténetekben megjelenő helyzetek kellemetlenségét, kínosságát,
dühítő, illetve olykor megalázó kimenetelét az elbeszélő vissza-
térő motívumként egy-egy vigasztaló étellel kísérli meg csillapí-
tani, a magában keletkezett feszültséget feloldani, ám a motí-
vum ismétlése azt sejteti, hogy ez a feloldás mindig csak ideig –
lenes lehet. Paradox módon azonban épp azzal, hogy számunk-
ra feltárja ezeket az eseteket és az adott traumatikus élményt
meghallgató tanúságtevő performatív pozíciójába helyez minket,
a feldolgozásnak is megnyitja a lehetőségét. A sorozat épp azt
bizonyítja, hogy Parris képes erőforrásként tekinteni a történe-
tekre és műalkotássá alakítani a helyzeteket.
Az És veled mizu? című rövid, zenés animációban egy
szintén jól ismert, városi szituációt helyez a művész a mai, pan-
démia korába. Az utcán összefutó ismerősök (köztük maga a
művész vagy az alteregója) cserélnek eszmét részben arról, hogy
milyen nehézkesen alakul az alkotói karrierjük, illetve hogyan küz-
denek meg a home office kihívásaival. A dialógusok elemeit Parris
maga gyűjtötte személyes ismerőseitől, illetve tágabb környeze-
tétől. A szabadúszó alkotó életének materiális buktatóit a jár-
vánnyal kapcsolatos lezárások csak fokozták, és ez a mai, sikero-
rientált társadalmi közegben még nehezebben feloldható, illetve
elhúzódó belső feszültségek forrása. Ezt a kérdés exponálja Parris
mindkét műve felkavaró őszinteséggel.
TIMÁR Katalin

Janette Parris’s work explores the most ordinary topics
in seemingly ordinary ways. The
Bite Yer Tongue series presents
episodes from the artist’s life in the form of short, text-based

drawings. Parris presents these mini-narratives in the first person

singular; as in literary fiction, the viewer is left to imagine the de

tails of the story (the locations, the characters, the circumstanc

es, the emotions) based on the available textual information. The

drawings go beyond the traditional opposition of image and word

by presenting the text’s role in visuality, serving to convey the

experience, as something self-evident. In the stories told by Par

ris in the first person singular, as a recurrent motif, the narrator

attempts to attenuate the unpleasantness and awkwardness, the

angering and sometimes humiliating outcomes of the situations

and relieve the tension within herself by consuming comfort food,

but the repetition of the motif suggests that this release can only

be temporary. Paradoxically, however, by
revealing these instanc
es to us and placing us in the
performative position of witnesses
who listen to the traumatic experience, she also opens up the

possibility of trauma processing. The series proves that Parris is

able to look at these stories as
resources and transform these
situations into works of art.

In
Catching Up, a short animation with music, the art
ist places an equally familiar urban situation in the present-day

pandemic era. Acquaintances (including the artist herself or her

alter ego) bump into each other on the street and catch up, talk

ing about the rough patches their creative careers have hit and

how they are coping with the challenges of the home office.

Parris collected the elements of the dialogues from her personal

acquaintances and broader environment. The material pitfalls of

the freelance artist’s life were only aggravated by the lockdowns

associated with the pandemic, which is a source of prolonged

internal tensions that are even more difficult to resolve in today’s

success-oriented society. Both of Parris’ works expose this issue

with disturbing honesty.

Katalin TIMÁR

Ruti SELA & Maayan AMIR

BIO

Ruti SELA & Maayan AMIR
SELA: 1974, Jeruzsálem (IL); AMIR: 1978, Hadera (IL)
Tel-Avivban élnek és alkotnak

Ruti Sela és Maayan Amir munkái számos nemzetközi kiállításon és helyszínen szerepeltek: Sydney-i Biennále, Isztambuli Biennále, Berlini Biennále, Manifesta, New Museum Triennále, Stedelijk Museum, Centre Pompidou, Art in General, Tate Modern, Jeu de Paume, ZKM, HKW, Fondazione Sandretto Re Rebaudengo. 2009-ben közösen kezdeményezték az „Exterritory” hosszú távú művészeti projektet, amellyel elnyerték az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO, 2011) fiatal művészeknek járó díját. A kutatási eredményeik könyvekben és folyóiratokban jelentek meg. 2016-ban a Punctum Press kiadó kiadta az általuk szerkesztett antológiát Extraterritorialities in Occupied Worlds címmel. Sela a Bezalel Művészeti és Design Akadémián tanult művészetet, ahol kitűnő eredménnyel diplomázott, valamint a Tel Aviv-i Egyetem Film Tanszékének MFA programján vett részt. Munkásságáról For the Record címmel 2015-ben jelent meg könyv az Archive Books kiadónál. A Midrasha Művészeti Iskola művészeti tanszékének vezetője, a Haifai Egyetemen és más tudományos intézményekben is oktat.  Maayan Amir a londoni Goldsmiths Egyetem Centre for Research Architecture kutatóközpontjában doktorált, ahol a „Forensic Architecture” projekt kutatója is volt.  A Ben-Gurion University of the Negev művészeti tanszékének vezető oktatója, elnyerte az International Association for Visual Culture és a Journal of Visual Culture „Early Career Researcher Prize” díját. Mindketten az amszterdami Rijksakademie rezidensművészei voltak.

BIO

Ruti SELA & Maayan AMIR
SELA: 1974, Jerusalem (IL); AMIR: 1978, Hadera (IL)
They live and work in Tel Aviv (IL)

Ruti Sela and Maayan Amir are artists whose works are shown internationally at various exhibitions and venues, including the Biennale of Sydney, Istanbul Biennial, Berlin Biennial, Manifesta, New Museum Triennial, Stedelijk Museum, Centre Pompidou; Art in General, Tate Modern, Jeu de Paume, ZKM, HKW, Fondazione Sandretto Re Rebaudengo among many others. In 2009 they initiated together the long-term art project “Exterritory” on which they have won an award for young artists from The United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (UNESCO, 2011). Research by Exterritory has been published in books and journals. In 2016, their co-edited anthology titled “Extraterritorialities in Occupied Worlds” was published by Punctum Press. Sela have studied art at the Bezalel Academy of Art and Design where she graduated with excellency as well as studied at the MFA program at the Film Department of the Tel Aviv University. A book about her work titled “For the Record” was published by Archive Books in 2015. She is the head of the Art Department at the Midrasha Art School, a lecturer at the Haifa University and in other academic institutes.  Maayan Amir holds a PhD from the Centre for Research Architecture at Goldsmiths University of London, where she has also been a researcher on the Forensic Architecture project.  She is a Senior Lecturer at the Arts Department at Ben-Gurion University of the Negev and recently received the “Early Career Researcher Prize” from the International Association for Visual Culture and the Journal of Visual Culture. The two were also guests’ residents at the Rijksakademie in Amsterdam.

 

Túl a bűntudaton – A trilógia

2003–2005, videó; 43’
A művészek jóvoltából

Fotó: ROSTA József

Beyond Guilt – The Trilogy

2003–2005, video; 43’
Courtesy of the artists

Photo: József ROSTA

Ruti Sela és Maayan Amir közös videósorozata a hatalmi viszonyokat vizsgálja, miközben azok megbontásával játszik. A Tel-Avivban forgatott trilógia a tárgyiasítás, tárgyiasulás, birtoklás, illetve ennek rögzítésére vonatkozó felvetéseken keresztül a militarizmus izraeli fiatalok identitására gyakorolt hatását tárja fel. Az állandó katonai konfliktusban álló ország szigorú katonai rendszert működtet, amelyben minden nagykorú állampolgárnak kötelező sorkatonai szolgálatot kell teljesítenie. Ez a közös, identitásformáló tapasztalat az élet minden szférájába beépül, a magánéletre, az emberi kapcsolatok működésére is jelentős hatást gyakorol. A felvételek készítésekor a művészek aktívan részt vesznek az események alakításában, különböző helyzetek megteremtésében: férfiakat csábítanak el bárok mosdóiban, intim találkozókat szerveznek társkereső oldalakon és prostituáltakat hívnak fel hotelszobájukba. A találkozók résztvevői az alkotók kérdéseire válaszolnak, de a már-már valóságshow-szerű jelenetek kötetlen, elsősorban szexuális témákat érintő beszélgetései olykor váratlan, komoly fordulatot vesznek. A munka a szexualitás és a katonai-politikai identitás szoros összefonódását tárja fel. Azt teszi láthatóvá, hogy az erőszak és a háború traumái milyen hatással vannak az élvezek megélésére, az intim kapcsolatok teremtésének igényére és képességére.
FEIGL Fruzsina

Ruti Sela and Maayan Amir’s joint video series explores power relations while playing on their disruption. Shot in Tel Aviv, the trilogy explores and reveals the impact of militarism on the identity of Israeli youth through propositions regarding objectification, possession and the recording of these. The country, which is in constant military conflict, operates a strict military system in which all citizens of legal age are conscripted for military service. This common, identity-forming experience is embedded in all spheres of life and has a significant impact on private life and the functioning of human relationships. While recording the footages, the artists are actively involved in shaping events and giving rise to various situations: seducing men in the bathrooms of bars, organising intimate encounters on dating sites and inviting prostitutes to their hotel rooms. The participants of the meetings do answer the artists’ questions, but the informal conversations in the almost reality-show-like scenes, mainly broaching on sexual topics, sometimes take unexpected and serious turns. The work reveals the intimate intertwining of sexuality and military-political identity and shows the impact of the traumas of violence and war on the experience of pleasure and on the need and ability to create intimate relationships.
Fruzsina FEIGL

Selma SELMAN

BIO

1991, Bihács (BIH)
Bihácson és New Yorkban él és alkot (BIH / US)

Selma Selman (1991) a bosznia-hercegovinai Ružica roma közösség falujában nőtt fel. A Banja Luka-i Egyetem festő szakán szerzett BFA diplomát 2014-ben, első roma hallgatóként. A Syracuse Egyetemen 2018-ban szerzett MFA diplomát vizuális és előadóművészeti szakon. Munkái számos nemzetközi gyűjteményben szerepelnek, és számos díjat kapott. 2021-ben elnyerte az amszterdami Rijksakademie ösztöndíját. Selma Selman a Get The Heck To School szervezet alapítója, amelynek célja azoknak a roma lányoknak a támogatása, akik a társadalomból való kiközösítéssel és szegénységgel szembesülnek.
Egyéni kiállítások: Kasseler Kunstverein Museum Fridericianum, Kassel (2021); Nemzeti Galéria, Szarajevó (2021); acb Galéria, Budapest (2021); SU Art Gallery, Syracuse, USA (2018); agnès b. Galerie Boutique, New York, USA, (2017); Gallery Schleifmühlgasse 12-14, Bécs, (2016); Gallery Dreamland, Buffalo, New York, USA (2016). Számos csoportos kiállításon és fesztiválon vett részt: EVROVIZION, ifa, Stuttgart; Mediterranea 19 Young Artists Biennale School of Waters; 58. Velencei Biennále; Kunstquartier Bethanien, Berlin; Kunsthalle Wien, Bécs; New Children Gallery, New Orleans; L’Onde Centre d’Art, Párizs; Queens Museum, New York; The Creative Time Summit, Miami; Museum of Contemporary Art, Banja Luka; Villa Romana, Firenze; Maxim Gorki Theater, Berlin; Galerie Boutique, New York.

BIO

1991, Bihać (BIH)
Lives and works in Bihać and New York (BIH / US)

Selma Selman (1991) grew up in the Roma community village of Ružica in Bosnia and Herzegovina. She earned her BFA from Banja Luka University’s Department of Painting as the first Roma student in 2014. She graduated from Syracuse University with an MFA in Visual and Performing Arts in 2018. Her work is part of numerous international collections and she has received numerous awards. She was recently awarded a residency in Amsterdam at the Rijksakademie in 2021. Selma Selman is the founder of the organization ”Get The Heck To School”, which aims to empower Roma girls all around the world who face ostracization from society and poverty.
She has had solo exhibitions at Kasseler Kunstverein Museum Fridericianum, Kassel (2021), National Gallery, Sarajevo (2021), Acb Gallery, Budapest (2021), SU Art Gallery, Syracuse, USA (2018), agnès b. Galerie Boutique, New York, USA, (2017), Gallery Schleifmühlgasse 12-14, Vienna, (2016), Gallery Dreamland, Buffalo, New York, USA (2016). She has participated in numerous group exhibitions and festivals, such as EVROVIZION, ifa, Stuttgart, Mediterranea 19 Young Artists Biennale School of Waters, 58th Venice Biennale, Kunstquartier Bethanien in Berlin, Kunsthalle Wien in Vienna, New Children Gallery in New Orleans, L’Onde Centre d’Art in Paris, Queens museum in New York, The Creative Time Summit in Miami, Museum of Contemporary Art in Banja Luka, Villa Romana in Florence, Maxim Gorki Theater in Berlin, Galerie Boutique in New York and many more.

Majd megveszem a szabadságom, amikor

2014 – folyamatosan
HD videó; 8’58’’
A művész jóvoltából
© Selma Selman

Fotó: ROSTA József

I Will Buy My Freedom When

2014 – ongoing
HD video; 8’58’’
Courtesy of the artist
© Selma Selman

Photo: József ROSTA

Selma Selman bosznia-hercegovinai roma származású művész és aktivista. Művészeti gyakorlatának fontos alapját képzi saját életének története, családi háttere és öröksége, valamint a roma közösség narratívái. A művész hamar felismerte és problematizálta annak tapasztalatát, hogy nőként Kelet-Európa egyik leginkább marginalizált kisebbségi csoportjához tartozik, de hátterét képes erőforrásként használni autonóm alkotói munkájának építéséhez és hosszú távú, társadalmilag elkötelezett céljai megvalósításához.

A Majd megveszem a szabadságom, amikor című munka fókuszában a napjainkban is világszerte létező kényszerházasság intézménye áll, amely számos roma közösségben hosszú múltra visszavezethető szokásjogon alapszik. A hagyomány szerint a – gyakran kiskorú – lányokat a szüleik eladják a vőlegény családjának, ezáltal fontos bevételre téve szert. A tradíció a művész saját családjában is él, édesanyját is gyermekként adták férjhez. Selman öt éven keresztül készített felvételeket a családja mindennapjairól, az ebből készült videó azon törekvéseit mutatja be, hogy kiderítse és meghatározza élete értékét, szabadsága árát. Ez az összeg 11.166 dollár. Selman folyamatban lévő projektjében műveit, ruháit és haját árulja, hogy megvásárolhassa saját szabadságát. Célja önmaga és családja felszabadítása a tradíció terhe alól, valamint a jövő generációnak segítése a kollektív önfelszabadítás elérésében.

Selman fontos katalizátora annak, hogy a szülőhelye közösségében a nőkkel szembeni diszkrimináció csökkenjen. 2017-ben alapítványt hozott létre, amelynek célja, hogy ösztöndíjak segítségével támogassa a bihácsi roma gyermekek továbbtanulását. Az elsősorban lányokat célzó program fontos része a családok segítése és a korai házasság gyakorlatának felszámolása annak érdekében, hogy a gyerekek lehetőséget kaphassanak a továbbtanulásra.
FEIGL Fruzsina

Selma Selman is a Roma artist and activist from Bosnia and Herzegovina. Her art practice is informed by her own life story, family background and heritage, as well as the narratives of the Roma community. The artist was quick to recognise and problematise her experience of belonging as a woman to one of the most marginalised minority groups in Eastern Europe, but she is able to use her background as a resource to build her autonomous creative work and to pursue her long-term, socially engaged goals.

The focus of I Will Buy My Freedom When is the institution of forced marriage, which still exists today in many Roma communities around the world, based on a long history of customary law. According to tradition, girls, often underage, are sold by their parents to the groom’s family, which is a significant source of income. The tradition also runs in the artist’s own family, where her mother was married off as a child. For five years, Selman filmed her family’s daily life, and the resulting video shows her efforts to discover and define the value of her life and the price of her freedom. That amount is $11,166. In her ongoing project, Selman is selling her artworks, clothes and hair to buy her freedom. Her goal is to free herself and her family from the burden of tradition and to help future generations achieve collective self-liberation.

Selman has been an important catalyst in reducing discrimination against women in her local community, and in 2017 she set up a foundation to support the further education of Roma children in Bihać through scholarships. A key part of the programme, which mainly targets girls, is to help families and end the practice of early marriage to give children the opportunity to continue their education.
Fruzsina FEIGL

Taryn SIMON

Az ártatlanok

2000–2003
9 db C-print; 122 x 157 cm egyenként
A Kunststiftung DZ Bank, Frankfurt am Main jóvoltábólam Main
© Taryn SIMON

Fotó: ROSTA József

The Innocents

2000–2003
9 pcs C-print; 122 x 157 cm each
Courtesy of Kunststiftung DZ Bank, Frankfurt am Main
© Taryn SIMON

Photo: József ROSTA

A fotográfia kezdettől fogva, közvetlenül vagy kerülőutakon, de a reprezentációt és annak a dokumentaritáshoz, azaz a képi igazsághoz fűződő viszonyát vizsgálja. Már az 1850-es években használtak fényképeket a modern állam különböző intézményei (rendőrség, elmegyógyintézetek, iskolák stb.), amelyek „a test politikai technológiáit” (Foucault) feltalálták és a következő évtizedekben továbbfejlesztették. Ezekben az esetekben a fényképezés az emberi alanyok rögzítésének, megfigyelésének és elemzésének technikai eszköze volt akár tudományos, akár ellenőrzési céllal. A rendőrség az 1840-es években kezdett el fényképeket használni bizonyítékként és a bűnözők azonosításához, de e képek vizualitását csak az 1880-as évek végén szabványosították. A szakadás a fotográfia mint művészet és annak hétköznapi, alkalmazott használata között egyidős magával a technológiával, kritikai átértékelése pedig új lendületet kapott az 1980-as évek művészeti gyakorlatai és kritikai elméletei révén.

Taryn Simon fotóhasználata jórészt a médium premisszáinak vizsgálatához köthető a legkülönfélébb társadalmi és politikai kontextusokban, amelyek gyakran a fotográfiát eredetileg alkalmazni kezdő hatalmi intézményekhez kapcsolódnak (kormányzati szervek, tudomány, oktatás). A 2000-es évek elején Simon készített egy sorozatot (The Innocents), amelyben olyan férfiakat fényképezett, akik – főként téves azonosítás alapján – olyan bűncselekményekért ültek börtönben, amit nem követtek el. A tudomány és a DNS-bizonyítékok fejlődésével ezeket a férfiakat gyakran évtizedekkel az elítélésük után mentették fel és engedték szabadon. Simon ezekkel a férfiakkal együtt újra felkeresi a jelentős helyszíneket – a bűncselekmény helyszínét, letartóztatásuk helyét, alibijük helyszínét stb. –, és ezeken a helyszíneken fényképezi le a rosszul működő bűnüldözési rendszer áldozatait. A sorozat azt mutatja be, hogyan fonódik mélyen össze a fotográfiai ábrázolás objektivitása és a fotóhasználat objektivitása a médium társadalmi alkalmazásában.
Katalin TIMÁR

Since its inception, directly or in a convoluted manner, photography has been concerned with investigating representation and its relation to the documentary, i.e. pictorial truth. Already in 1850s, photographs were used by various institutions of the modern state (the police, mental asylums, schools, etc.), where “the political technologies of the body” (Foucault) were invented and developed in the following decades. In these cases, photography was a technical means of recording, observing, and analysing human subjects either for scientific reasons or for reasons of control. The police started to use photographs as evidence and proof for the identification of criminals in the 1840s, but the visuality of these pictures was standardized only in the late 1880s. The schism between photography as art on the one hand and its everyday, instrumental use on the other is as old as the technology itself, while its critical reassessment received new impetus from the artistic practices and critical theory of the 1980s.

Much of Taryn Simon’s use of photography can be linked to the exploration of the basic premises of this medium within a wide range of social and political contexts which are often related to those institutions of power that started to use photography in the first place (governmental authorities, science, education). In the early 2000s, Simon produced a series (The Innocents) photographing men who – mainly on the basis of misidentification – had served time in prison for violent crimes they did not commit. With the development of science and DNA evidence, these men were exonerated and released, often decades after their conviction. Simon revisits the significant locations with these men – the scenes of the crime, the place of their arrest, the location of their alibi, etc. – and photographs the victims of the malfunctioning law enforcement system at these sites. The series demonstrates the ways in which the objectivity of photographic representation on the one hand, and the objectivity of its usage on the other are deeply intertwined in the social application of the medium.
TIMÁR Katalin

SOSTAR? csoport | group [2013 – 2014]

BIO

SOSTAR? Group [2013–2014]

A Sostar? csoport munkájához számos elkötelezett tag csatlakozott működése során, és még többen közreműködtek az elhivatott cél elérésben. A csoport alapító tagjai: Choli Daróczi József, Kállai András, Kállai Henrik, Nagy Gusztáv, Raatzsch André, Tihanics Norbert.

„A Sostar? csoport célként annak a tudathasadásos állapotnak a megváltoztatását, visszautasítását és újragondolását nevezi meg, amely többek között a csoport tagjait is etnicizáló és moralizáló szerepvállalásra kényszeríti.” (Sostar?, 2014)

A 2012-es, a Collegium Hungaricum Berlin és Instituto Cervantes Berlin közös szervezésében létrejött An die Grenzen gehen című kiállításra való felkészülés valójában a csoport megalakulása előzményének tekinthető, bár ezt megelőzte az alapító tagok szellemi műhelymunkája és ismeretségi köre. Később a berlini Stiftung Kai Dikhas terében szervezett a csoport egy performatív kiállítást (itt készült az X-pozicionálás videó): ennek utóéleteként jött létre a Sostar? művészeti közösség. Akcióik egyik kiemelkedő eseménye a tranzit.hu nyitott irodájában létrehozott kiállítás volt {roma} Szerződés az etnikai hovatartozás eladásáról (2014. január 10. – február 14.). Pontosabban nem kiállításról volt szó, hanem egy társadalmi elköteleződést és bevonást, szerepvállalást kezdeményező eseményről, amely jól tükrözte a kollektíva performatív hozzáállását. A kollektíva két főbb vizuális megfogalmazással nyomatékosította statementjét: az egyik a Péli Tamás és Kovács József Hontalan által egyaránt megfogalmazott „kettős aranypánt” hasonlatának materiális változata volt (kettős aranypánt a homlokon: az egyik mint a cigányság, a másik mint a magyarság megtestesítője). Ezt használta például Kállai András egyik happeningjén (gerilla-akciójában) „Bölcs dolog-e etnikai alapon a képzőművészetet kategorizálni?” feliratú pólóban, amely a budapesti Francia Intézetben zajlott, felhívva a figyelmet egy romákról szóló kiállításra, amelynek létrehozásában egyik létrehozó sem volt roma (Rétegződő identitások, 2013). A másik egy bélyegző: „Ez nem roma kiállítás” felirattal. A pecsét az „ellenbélyegzés lehetősége”-ként jött létre és lett kiemelt kelléke a csoport legtöbb és legfőbb megnyilvánulásainak. A Sostar? utolsó közös, Dózsa-500. ’a nyár heves a kasza egyenes’ című kiállítását a 2B Galériában mutatták be 2014 májusában.

 

BIO

SOSTAR? Group [2013–2014]

Many dedicated members joined the Sostar? group in the course of its existence and many more contributed to the achievement of its mission. Founding members of the group: József Choli Daróczi, András Kállai, Henrik Kállai, Gusztáv Nagy, André Raatzsch, Norbert Tihanics.

“The Sostar? group aims to change, reject, and rethink the schizophrenic conditions that, among other things, force also the group members to take on ethnicizing and moralizing roles.” (Sostar?, 2014)

The preparations for the 2012 exhibition “An die Grenzen gehen”, jointly organized by the Collegium Hungaricum Berlin and the Instituto Cervantes Berlin, can actually be seen as a precursor to the formation of the group, although this was preceded by the intellectual work and circle of acquaintances of the founding members. Later in 2013, the group organised a performative exhibition in the space of the Stiftung Kai Dikhas in Berlin (where the video X-Positioning was made): the Sostar art community arose from this collaboration. One of their most prominant actions was the exhibition {roma} The contract to sell the ethnicity at tranzit.hu’s open office (10 January – 14 February 2014). More precisely, it was not an exhibition, but an event that initiated social engagement, involvement and participation, reflecting the performative attitude of the collective. The collective emphasized its statement with two major visual formulations: one was a material version of the “double golden headband” metaphor (two golden bands on the forehead: one as the embodiment of Roma identity, the other as the embodiment of Hungarian identity), formulated by both Tamás Péli and József Kovács Hontalan. It was used, for example, by András Kállai at one of his happenings (guerrilla action), wearing a T-shirt with the sentence “Is it wise to categorize fine arts on the grounds of ethnic origin?” at the French Institute in Budapest, drawing attention to an exhibition about Roma people, none of the creators of which were Roma (Layered Identities, 2013). The other is a stamp with the inscription “This is not a Roma exhibition”. The stamp was created as a “possibility of countermarking” and became a prominent requisite of the group’s most important expressions. The Sostar’s last collective exhibition, Dózsa 500. “the summer is hot the scythe is straight”, opened at 2B Gallery in May 2014.

X-Pozícionálás / Sostar, Sostar miért vagy te Sostar?

X-Pozícionálás
2013, videó, 2’27” |
A művészek jóvoltából

Sostar, Sostar miért vagy te Sostar?
2014, videó, 5’23”
A művészek jóvoltából

Fotó: ROSTA József

X-Position / Sostar, Sostar, why are you Sostar?

X-Position
2013, video, 2:27
Courtesy of the artists

Sostar, Sostar, why are you Sostar?
2014, video, 5:23
Courtesy of the artists

Photo: József ROSTA

„A Sostar? csoport célként annak a tudathasadásos
állapotnak a megváltoztatását, visszautasítását és újragondolását
nevezi meg, amely többek között a csoport tagjait is etnicizáló és
moralizáló szerepvállalásra kényszeríti. További célok a művészeti
szcéna működésének kritikai megközelítése, a szemléletmódbe-
li változás előidézése, továbbá utalás arra a hiányzó terminusra,
amely újraértelmezheti a kánonban egyelőre etnikai kategóriaként
szereplő roma művészetet. Ezt a változást előrevetítve, a jövőben
a Sostar? csoport roma származású írói és művészei a magyar
kortárs művészeti és irodalmi kánon részeként határozzák meg
önmagukat, szabadon felvállalva európai szellemiségüket, cigány-
ságukat és magyarságukat.” (Raatzsch André: Beszámoló a {roma}
The contract to sell the ethnicity című esemény eredményeiről,
tranzit.hu, 2014)
A Sostar? csoport 2013-as megalakulásával kísérletet
tett művészeti, társadalmi és politikai státuszának meghatáro-
zására, és ezáltal a társadalmi és művészeti pozíciójának tisz-
tázására. Ezt ugyan megelőzte az alapító tagok szellemi mű-
helymunkája és ismeretségi köre, ám a csoport aktivitásának
időintervallumát jól behatárolható események, happeningek ke-
retezték: művészeti gyakorlatának praxisa leginkább a 2013–2014
közötti időre tehető. Később – bár a kollektíva felbomlása sosem
lett kimondva – aktivitása megszűnt. Ebben az értelemben az
Előhívásban sem aktív művészeti résztvevőként van jelen: e pozí-
ciót a válogatott művek is hangsúlyozzák, hiszen nem cél sem
a történeti visszatekintés, sem a monografikus összegzés.
A kiállítás a csoport szerepét a hazai képzőművészeti színtéren
ily módon dokumentációs jelleggel integrálja a koncepcióba. A
bemutatott videók a kollektíva statementjét hivatottak képviselni
és ezáltal rávilágítani arra, hogy a csoport performatív, feltáró és
reparatív megközelítései miként valósultak meg a gyakorlatban.
A Sostar? egyik legfőbb célja volt rávilágítani a romák
kirekesztésére a romákról szóló diszkurzusból, illetve fellépni a
merev identitási meghatározás ellen. A tagok ki akarták mozdí-
tani saját (képzőművészeti) mivoltukat a kettősség felé. A kol-
lektíva performatív művészeti gyakorlata (ld. a tranzit.hu irodá-
jában megrendezett {roma} Szerződés az etnikai hovatartozás
eladásáról eseményt, külön keretben) elősegítette a szükség-
szerű kérdések beemelését a perifériáról: a rövid aktív periódus
ellenére a Sostar? által felszínre hozott problematikák komoly
vitákat kavartak; kezdeményezései a hazai szcéna egészét fon-
tos megfogalmazással egészítette ki. Bár a kollektíva eszmei
vonalának nincs közvetlen folytatása, határozott és egyedülálló
kiállása a sztereotípiák nélküli önreprezentációért inspirálóan
hatott a későbbiekben.
A Ludwig Múzeum kiállításán belül, nemzetközi kontex-
tusban vizsgálva, előtűnnek azok az árnyalatok, melyek segítsé-
gével érdekes párhuzammá válnak a dekolonizációs folyamatok
és közelebb kerülnek a magyarországi valósághoz. Illetve még
fontosabb, hogy érthetőbbé válik az intézményi struktúrák zárt
rendszerének felelőssége, a felhatalmazott/jogosult örökségi dis-
kurzus („authorized heritage discourse”, Laurajane Smith) szerepe
a kitörölt, elhallgatott narratívák tekintetében; az e narratívák hi-
ánya által okozott hegek üresen tátongva mutatnak rá a kollektív
emlékezetből kiesett rétegekre, melyeknek feltárását, előhívását
tűzte ki többek között célul a Sostar? majdnem egy évtizede.
KÁLMÁN Borbála

“The Sostar group aims to change, reject, and rethink
the schizophrenic conditions that, among other things, force
also the group members to take on ethnicizing and moralizing
roles. Further objectives include taking a critical approach to
the functioning of the art scene and bringing about a change in
perspective, as well as to point to the missing terminology that
can facilitate a reinterpretation of Roma art, which is current-
ly only present in the canon as an ethnic category. In projecting
this change, the Sostar group’s writers and artists of Roma de-
scent will, in the future, define themselves as part of the canons
of Hungarian contemporary art and literature, freely owning their
European mentality, as well as their Roma and Hungarian identi-
ties.” (André Raatzsch: Report on the results of the event entitled
{roma} The contract to sell the ethnicity, tranzit.hu, 2014)
With its creation in 2013, the Sostar group attempted
to define its artistic, social and political status, thereby clari-
fying its social and artistic position. Although this was preceded
by the intellectual work and circle of acquaintances of the found-
ing members, the time span of the group’s activity was framed
by clearly definable events and happenings: their art praxis can
be dated mainly to the period between 2013 and 2014. Sub-
sequently, although the dissolution of the collective was never
announced, their activity ceased. In this sense, the group is not
featured in Emplotment as an active artistic contributor: this
position is also emphasized in the selection of works, the aim
of which is neither historical retrospection nor a monographic
summary. In this way, the exhibition integrates the group’s role
in the Hungarian art scene into the concept with a documentary
approach. The presented videos are intended to represent the
collective’s statement and thus to shed light on how the group’s
performative, revealing and reparative approaches have been
put into practice.
One of Sostar’s main objectives was to shed light on
the exclusion of the Roma from the discourse on the Roma and
to challenge the rigid definitions of identity. The members wanted
to shift their own (visual) identity towards duality. The performa-
tive art praxis of the collective (see the event {roma} The contract
to sell the ethnicity, held at the office of tranzit.hu, in the boxed
section) helped the inclusion of pressing issues from the pe-
riphery: despite their short active period, the problems raised by
Sostar generated serious debates; their initiatives and formula-
tions significantly augmented the Hungarian scene as a whole. Al-
though there is no direct continuation of the collective’s ideolog-
ical trend, its resolved and singular stand for self-representation
without stereotypes has been an inspiration for later work.
When observed in an international context within the
exhibition at the Ludwig Museum, nuances emerge that help to
draw interesting analogies with decolonisation processes, bringing
them closer to Hungarian reality. More importantly, the responsibil-
ity of the closed system of institutional structures, the role of the
“authorized heritage discourse” (Laurajane Smith) with regard to
erased, silenced narratives becomes clearer; the scars caused by
the absence of these narratives point to the layers that have dis-
appeared from collective memory, the exploration and evocation
was one of the missions of Sostar almost a decade ago.
Borbála KÁLMÁN

KÁLLAI András / SOSTAR?

BIO

1982, Kerepestarcsa (HU)
Sződligeten él és dolgozik (HU)

BIO

1982, Kerepestarcsa (HU)
Lives and works in Sződliget (HU)

Emlékeztető

2012, színes videó hanggal; 2’52”
Tihanics Norbert közreműködésével
A művész jóvoltából
Fotó: állókép a videóból

 

Reminder

2012, colour video with sound; 2’52”
with the contribution of Norbert Tihanics
Courtesy of the artist
Photo: still from the video

Kállai András, a Sostar? csoport egyik alapítótagjának
Emlékeztető (Reminder) című videója egy rövid évvel előzte meg
a kollektíva megalakulását. E művével szerepelt együtt Raatzsch
Andréval az An die Grenze Gehen (Határokon túl) című tárlaton
Berlinben: bár a kiállítás kifejezetten „kelet- és nyugat-európai”
roma művészek találkozását vetette fel, Kállai feltáró munkája
sokkal mélyebre ás: saját vérétől pirosló ujjlenyomatát használja
fel a roma identitás körül kialakult diszkurzus megkérdőjelezésére,
kizökkentve medréből és felülbírálva azt a kulturális kontextust,
amelynek narratívája számára kirekesztően hat. Kállai a videóval
a kettős és rugalmas identitásra szeretné felhívni a figyelmet, ki-
emelve, hogy amennyiben a roma származású művészekre min-
dig „roma képzőművészként” hivatkoznak, legfeljebb a kirekesztés
erősödik, hiszen az adott művészeket mintegy megfosztják ma-
gyar identitásunktól. Kállai a videóval utal a közös történelemre,
a kettős nemzeti/etnikai identitásra, illetve annak egészséges
megélésének a hiányára. Bak Árpád 2014-es, a munkával hosszan
foglalkozó tanulmányában úgy fogalmaz, hogy Kállai „új nyelvet
keres a közös önmeghatározáshoz”. A magyarországi vonatkozá-
sában emblematikusnak ítélt helyszíneken járva, egy performansz
keretében „pecsételi meg” ezeket, elővezetve a Sostar? egyik
alapgesztusát, az „ellen-narratíva” felvetését, az „ellen-pecsételés”
cselekedetét. Varga Krisztina a Minor Média kutatója szerint Kállai
performansza egyfajta reparálás iránti igényként értelmezhető
a kirekesztettséggel szemben, annak érdekében, hogy felülvizs-
gálva a magyar intézményi kánont, a romák szerepe megfelelően
kerüljön összefüggésbe a magyar nemzeti múlttal, ennek histori-
kus vagy képzőművészeti megközelítésével. Kállai, aki 2006-ban
végzett Körösényi Tamás osztályában a Képzőművészeti Egyete-
men, szerepelt az 52. Velencei Bienálé első Roma Pavilonjában.
KÁLMÁN Borbála

The video Reminder by András Kállai, one of the found-
ing members of the Sostar? group, preceded the formation of
the collective by a brief year. This was the work he presented at
the show An die Grenze Gehen (Beyond Borders) in Berlin, where
he was featured along with André Raatzsch: although the exhibi-
tion specifically addressed the encounter between “Eastern and
Western European” Roma artists, Kállai’s revealing work goes
much deeper: he uses his fingerprints, red with his own blood,
to challenge the discourse that has developed around Roma
identity, subverting and overruling the cultural context whose
narrative is exclusionary for him. With this video, Kállai intends to
draw attention to double and flexible identity, emphasising that if
artists of Roma origin are always referred to as “Roma artists”, all
that strengthens is exclusion at best, as the artists in question
are practically deprived of their Hungarian identity. With this video,
Kállai refers to the common history, the double national/ethnic
identity and the lack of a healthy experience of it. In his lengthy
2014 essay on the work, Árpád Bak writes that Kállai is “searching
for a new language of common self-definition.” By visiting sites
considered emblematic in a Hungarian context, he “marks” them
in the scope of a performance, introducing one of the basic ges-
tures of Sostar?, the proposition of a “counter-narrative”, the act
of “countermarking”. According to Krisztina Varga, researcher at
Minor Media, Kállai’s performance can be interpreted as a claim
for reparation against exclusion, in order to revise the Hungarian
institutional canon and to properly establish the role of the Roma
people in the Hungarian national past as well as the historical
or artistic approaches to it. Kállai, who graduated in 2006 from
Tamás Körösényi’s class at the University of Fine Arts, was a par-
ticipant at the first Roma Pavilion of the 52nd Venice Biennale.
Borbála KÁLMÁN

RAATZSCH André / SOSTAR?

BIO

1978, Ilmenau (DE)
Heidelbergben él és alkot

BIO

1978, Ilmenau (DE)
Lives and works in Heidelberg (DE)

Újraírható képek

2010, színes videó hanggal; 6’26”
A művész jóvoltából
Fotó: állókép a videóból

Rewritable Pictures

2010, colour video with sound; 6’26”
Courtesy of the artist
Photo: still from the video

Az Újraírható képek, akár Kállai videója, a Sostar? kelet-
kezése előtt készült, mégis jól megvilágítja a csoport azon cél-
ját, hogy beillessze a roma diaszpóra kultúráját a hibrid európai
kánonba. Raatzsch André magyar-német-beás roma kulturális
háttérben Komlón nőtt fel, a budapesti és berlini képzőművé-
szeti egyetemen/akadémián szerzett kettős diplomát. Kutatási
fókuszát már több mint egy évtizeddel ezelőtt a roma identitás
(nem-)láthatóságának kérdése, illetve a domináns és dominált
valóságok hatalma alkotta: elsősorban a fényképes dokumentá-
cióra és az azt kísérő diszkurzusra támaszkodva vizsgálta a roma
identitás reprezentáción keresztüli re- és dekonstrukcióját.
Első videómunkájában, az Újraírható képekben a do-
kumentációs elemeket egy workshop formájában megszervezett,
részvételen alapuló performatív művészeti gyakorlatként értel-
mezte. A videó kritikai reflexió a Magyarországon élő romák képi
reprezentációjára: Raatzsch projektje egy önálló, elképzelt Roma
Fotóarchívumhoz szánt válogatáson alapszik, mely alapvetően
a Néprajzi Múzeumból származó fotókból állt. Míg a videóban
a képeket az Edward Said posztkolonialista elméletére vetített
struktúra bontja fejezetekké, a workshop résztvevői újrakisajátít-
ják e képeket: újraértelmezik a készítés kontextusát és a viszonyt
fotós és alany között, újrajátsszák a valóságot.
Raatzsch e videóval leginkább a romákról kialakult
identitás-klisék utóéletével foglalkozik: hogyan lehet nézőként
felelősségteljesen viszonyulni olyan képi dokumentációhoz, amely
kontextusából kiemelve, attól függetlenül kel életre, és amely-
ben az ábrázoltak „konstruált csoportként” vannak tárgyalva és
láthatóvá téve az „uralkodó hatalmi és láthatósági viszonyokban
betöltött funkciójuk és szerepük szerint”; ez pedig „ellehetetleníti
a részvételüket és láthatóságukat mint személyek.” (Raatzsch –
Marett, 2014). A kliséktől mentes önreprezentáció, az önazonos-
ság felett való rendelkezés lehetősége elengedhetetlen egy adott
közösség bourdieu-i értelemben vett valóságtudatához (sense
of reality); ettől való megfosztása mélyreható (kulturális) törést
eredményezhet folytonosságában.
KÁLMÁN Borbála

Rewritable Pictures, like Kállai’s video, was made before
Sostar? was formed, but it perfectly illustrates the group’s aim to
integrate the culture of Roma diaspora into the hybrid European
canon. André Raatzsch grew up in Komló in a Hungarian-German-
Boyash Roma cultural environment and holds a double degree
from the University/Academy of Fine Arts in Budapest and Ber-
lin. For more than a decade, his research has focused on the (in)
visibility of Roma identity and the power of dominant and domi-
nated realities: drawing primarily on photographic documentation
and the discourse accompanying it, he has explored the re- and
deconstruction of Roma identity through representation.
In his first video work, Rewritable Pictures, he inter-
preted documentary elements as participatory performative art
practice organised in the form of a workshop. The video is a crit-
ical reflection on the visual representation of the Roma in Hun-
gary: Raatzsch’s project is based on a selection of photographs
from the Museum of Ethnography, intended for an imaginary
independent Roma Photo Archive. While in the video, the imag-
es are broken down into chapters by a structure projected onto
Edward Said’s postcolonial theory, the workshop’s participants
reappropriate these images: re-enacting reality, they reinterpret
the context of their making and the relationship between pho-
tographer and subject.
In this video, Raatzsch is most concerned with the
afterlife of Roma identity clichés: how to responsibly engage as
a viewer with visual documentation that is taken out of context,
that is brought to life independently of its original context, and in
which the subjects are negotiated and made visible as a “group
constructed” according to their “function and role in the domi-
nant relations of power and visibility”; this in turn “makes partici-
pation and visibility impossible for them as individuals.” (Raatzsch
– Marett, 2014). Self-representation free of clichés, the possibility
of control over self-identity, is essential for a community’s sense
of reality in Bourdieuian terms; depriving a community of this can
result in a profound (cultural) rupture in its continuity.
Borbála KÁLMÁN