ALBERT Ádám

BIO

1975, Veszprém (HU)
Budapesten él és dolgozik (HU)

 

Művész és tanár. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, ahol 2010-ben doktorált. A Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszék docense és vezetője.

Projektjeivel a hatalmi viszonyok, a biopolitika, a tudástermelés és a társadalmi valóságok geopolitikai alapjainak mechanizmusait igyekszik megérteni és kritizálni. Albert legutóbbi egyéni kiállításai közé tartozik a Disconnected a budapesti Kisterem galériában (2020), a Minden a miénk! a budapesti Kassák Múzeumban (2018) és A kertész igazsága a Collegium Hungaricum Berlinben (2018). Részt vett továbbá a [Silence] – Holokausztkiállításon a budapesti Ludwig Múzeumban. Művei szerepelnek a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum állandó tárlatain, valamint a debreceni MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központ és a veszprémi Művészetek Háza gyűjteményében.

Az ACAX Leopold Bloom Fiatal Vizuális Művészetért Díj 2019-es nyertese. Albert Ádámot jelölték az Esterházy Művészeti Díjra (2017), a Leopold-díjra (2015), valamint ESSL-díjas (2007). Számos rezidenciaprogramon vett részt, többek között az AtelierFrankfurtban, a CBH Berlinben. 2022 áprilisa és júniusa között a New York-i Residency Unlimited résztvevője. (forrás: residencyunlimited.org)

BIO

1975, Veszprém (HU)
Lives and works in Budapest (HU)

 

Albert is an artist and professor graduated at the Hungarian Academy of Fine Arts where he has completed his doctoral studies in 2010. He is associate professor and Head of the Artistic Anatomy, Drawing and Geometry Department.

His projects attempt to understand and criticize the mechanisms of power relations, bio-politics, knowledge productions, and the geopolitical basis of social realities. Albert’s recent solo exhibitions include Disconnected at Kisterem gallery, Budapest (2020), Everything is Ours! at Kassak Museum, Budapest (2018), and The Gardener’s Truth at Collegium Hungaricum Berlin (2018). He also participated in [Silence] – A Holocaust Exhibition at Ludwig Museum in Budapest. His works are featured in the permanent collection displays at the Hungarian National Gallery and Ludwig Museum of Contemporary Art, and are also in the collections of MODEM – Modern and Contemporary Art Center, Debrecen and the House of Arts, Veszprém.

Ádám Albert is the winner of the 2019 ACAX Leopold Bloom Young Visual Art Award. Albert was nominated for the Esterházy Art Award (2017), Leopold Prize (2015), and is the winner of ESSL Award (2007). He participated in numerous residencies including AtelierFrankfurt, CBH Berlin. He is currently at Residency Unlimited, New York between April – June 2022. (source: residencyunlimited.org)

 

Kader ATTIA

BIO

1970, Saint-Denis (FR)
Berlinben és Algírban él és alkot (DE & DZ)

Tanulmányait a párizsi École Supérieure des Arts Appliqués Duperré és az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs, valamint a barcelonai Escola Massana, Centre d’Art i Disseny intézményben végezte, majd több évet töltött Kongóban és Dél-Amerikában.
2016-ban Kader Attia megalapította a La Colonie nevű párizsi teret, amely az ötletek megosztására és az élénk viták agorájának biztosítására szolgál. A népek mellett a tudás, a szemlélet és a gyakorlatok dekolonializációjára összpontosítva, arra törekszik, hogy transzkulturális, transzdiszciplináris és transzgenerációs megközelítéssel dekompartmentálja a tudást. A társadalmi és kulturális jóvátétel sürgősségétől hajtva, célja, hogy újraegyesítse a széttöredezett vagy szétesett területeket.
Kader Attia munkáit olyan csoportos kiállításokon és biennálékon mutatták be, mint a 12. Sanghaji Biennále; a 12. Gwangju Biennále; a 12. Manifesta, Palermo; az 57. Velencei Biennále; a dOCUMENTA(13) Kasselben; a Met Breuer, New York; a Kunsthalle Wien; a MoMA, New York; a Tate Modern, London; a Centre Pompidou, Párizs; vagy a Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
2016-ban Kader Attia megkapta a Marcel Duchamp-díjat, majd a barcelonai Miró Alapítvány díját, 2017-ben pedig a szöuli Yanghyun Art Prize díjat. (forrás: a művész honlapja)

BIO

1970, Saint-Denis (FR)
Lives and works in Berlin and Algiers (DE & DZ)

Preceding his studies at the École Supérieure des Arts Appliqués Duperré and the École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs in Paris, and at Escola Massana, Centre d’Art i Disseny in Barcelona, he spent several years in Congo and in South America.
In 2016, Kader Attia founded La Colonie, a space in Paris to share ideas and to provide an agora for vivid discussion. Focussing on decolonisation not only of peoples but also of knowledge, attitudes and practices, it aspires to de-compartmentalise knowledge by a trans-cultural, trans-disciplinary and trans-generational approach. Driven by the urgency of social and cultural reparations, it aims to reunite which has been shattered, or drift apart.
Kader Attia’s work has been shown in group shows and biennials such as the 12th Shanghai Biennial; the 12th Gwangju Biennial; the 12th Manifesta, Palermo; the 57th Venice Biennial; dOCUMENTA(13) in Kassel; Met Breuer, New York; Kunsthalle Wien; MoMA, New York; Tate Modern, London; Centre Pompidou, Paris; or The Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
In 2016, Kader Attia was awarded with the Marcel Duchamp Prize, followed by the Prize of the Miró Foundation, Barcelona, and the Yanghyun Art Prize, Seoul, in 2017. (source: artist’s webiste)

Mohamed BOUROUISSA

BIO

1978, Blida (DZ)
Párizsban él és alkot (FR)

Mohamed Bourouissa minden projektjét egy hosszú elmélyülési időszak előzi meg, ami egy új helyzetet teremt. A hamisan leegyszerűsített médiakonstrukciókkal ellentétben a művész komplexitást visz a hipervizibilitás határainak reprezentációjába. Munkáit számos egyéni kiállításon mutatták be: Rencontres d’Arles, Arles; Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris; Centre Pompidou, Párizs; Barnes Foundation, Philadelphia; Stedelijk Museum, Amszterdam; basis, Frankfurt am Main; Le Bal, Párizs; Haus der Kunst, München, FRAC Franche-Comté, Besançon. A művész részt vett a sydney-i, sharjahi, havannai, lyoni, velencei, algíri, liverpooli és berlini biennálén, valamint a Milánói Triennálén. 2018-ban jelölték a Marcel Duchamp-díjra. 2017-ben beválasztották a Deutsche Börse Photography Foundation Prize, a Pictet fotográfiai díjra. Művei rangos gyűjteményekben szerepelnek: LACMA, Los Angeles; Centre Pompidou és Maison Européenne de la Photographie, Párizs; Stedelijk Museum, Amszterdam; Art Gallery of Ontario, Torontó; Philadelphia Museum of Art. (forrás: kamelmennour.com)

BIO

1978, Blida (DZ)
Lives and works in Paris (FR)

Preceded by a long immersion phase, each of Mohamed Bourouissa’s projects builds a new enunciation situation. Unlike false simplistic media constructions, the artist reintroduces complexity into the representation of the margins of hypervisibility. His work has been exhibited in numerous solo exhibitions, at the Rencontres d’Arles; the Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris; the Centre Pompidou, Paris; the Barnes Foundation, Philadelphia; the Stedelijk Museum, Amsterdam; basis in Frankfurt am Main; Le Bal, Paris; Haus der Kunst, Munich and the FRAC Franche-Comté, Besançon. He has participated in the Sydney, Sharjah, Havana, Lyon, Venice, Algiers, Liverpool and Berlin Biennales and the Milan Triennial. In 2018, he was nominated for the Marcel Duchamp Prize. In 2017, he was selected for the Deutsche Börse Photography Foundation Prize, the Pictet photography prize. His works belong to leading collections, including that of the LACMA in Los Angeles, the Centre Pompidou and the Maison Européenne de la Photographie in Paris, the Stedelijk Museum in Amsterdam, the Art Gallery of Ontario in Toronto and the Philadelphia Museum of Art. (source: kamelmennour.com)

 

CHILF Mária

BIO

1966, Marosvásárhely (RO)
Budapesten él és dolgozik (HU)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és intermédia szakán tanult. Festő szakon és tanárszakon 1995-ben diplomázott. 1997-1998 között Hochschule der Künste-ben tanult Berlinben. 2009 óta oktat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, 2016 óta osztályvezető tanárként. 2019-ben DLA fokozatot szerzett. Különféle médiumokban (festészet, grafika, fotó, videó, installáció, közösségi művészeti projektek) készült alkotásai érzékeny asszociációkon keresztül kapcsolnak össze látszólag távoli fogalmakat, jelenségeket. Az emberi test és a lélek működésének mechanizmusait kutató, a neokonceptuális művészettel szoros kapcsolatban álló, de az intuícióra, egymásra rakódó rétegekre is épülő munkái kezdetben organikus anyagokból építkeztek, biológiai illusztrációkat idéztek. Az utóbbi 15 évben figyelme egyre inkább az ember belső világának kérdései felé fordult és a traumafeldolgozás, a gyógyítás és öngyógyítás, valamint az emlékezet került érdeklődése előterébe.

(forrás: https://secondaryarchive.org/artists/maria-chilf/)

BIO

1966, Marosvásárhely (RO)
Lives and works in Budapest

She studied at the Painting and Intermedia Department of the Hungarian University of Fine Arts. She graduated in painting and teaching in 1995. From 1997 to 1998 she studied at the Hochschule der Künste in Berlin. She has been teaching at the Hungarian University of Fine Arts since 2009, and is a senior lecturer since 2016. In 2019, she earned a DLA degree. Her practice unfolds in a variety of mediums (painting, graphics, photography, video, installation, community art projects) and connects seemingly distant concepts and phenomena through sensitive associations. Her work explores the functioning mechanisms of the human body and the soul, and is closely related to neo-conceptual art. Also calling on intuition and superimposing layers, she was initially building her pieces from organic materials, quoting biological illustrations. In the last 15 years, her attention has increasingly turned to the questions of the inner world of man, bringing to the fore topics such as trauma processing, healing and self-healing, as well as remembrance.

(source: https://secondaryarchive.org/artists/maria-chilf/)

Phil COLLINS

BIO

Phil COLLINS
1970, Runcorn (UK)
Berlinben él és alkot | Lives and works in Berlin (DE)

Phil Collins képzőművész és filmrendező Berlinben és Wuppertalban él. Videó- és performanszművészetet oktat a kölni Médiaművészeti Akadémián. Az elmúlt két évtizedben Collins a művészet, a politika és a populáris kultúra metszéspontjait feltáró ambiciózus projektjeivel szerzett elismerést. Filmek, installációk, performatív szituációk és élő események formájában megjelenő munkái a megélt tapasztalat aspektusait, az empátia és a kapcsolat radikális lehetőségeit, valamint a gyakran figyelmen kívül hagyott vagy elnyomott hangokat helyezik előtérbe. Földrajzi, etnikai, nyelvi és társadalmi osztályokon átívelő megközelítésében Collinst a hosszú távú folyamatok és a helyi kontextus iránti elkötelezettség vezérli. Az évek során munkatársai között voltak többek között bagdadi fiatalok, koszovói albán menekültek, palesztin diszkótáncosok, belgrádi barátok és szerelmesek, török és brit valóságshow-k főszereplői, kölni hajléktalanok, mexikói szappanoperák sztárjai, marxizmus-leninizmus tanárok az egykori NDK-ból, az Egyesült Államok egyik legnagyobb szigorított fegyházában bebörtönzött férfiak, rabok, nyugdíjasok, iskolások és egy glasgow-i szimfonikus zenekar. A kritikai tudatosságra és lefegyverző közvetlenségre reflektáló Collins művei éles megvilágításba helyezik azokat az ellentmondásokat, amelyek egymáshoz való viszonyunkat alakítják.

BIO

1970, Runcorn (UK)
Berlinben él és alkot | Lives and works in Berlin (DE)

Phil Collins is a visual artist and filmmaker based in Berlin and Wuppertal, Germany. He is Professor of Video and Performance at the Academy of Media Arts Cologne. Over the last two decades Collins has gained recognition for ambitious projects which explore the intersections of art, politics and popular culture. Manifesting as films, installations, performative situations and live events, his work foregrounds the aspects of lived experience, the radical potential of empathy and connection, and voices that have often been disregarded or suppressed. Across geographies, ethnicities, languages and social classes, Collins’ approach is guided by a commitment to long-term process and engagement with the local context. Over the years his collaborators have included, amongst others, the youth of Baghdad, Kosovan-Albanian refugees, Palestinian disco dancers, friends and lovers in Belgrade, protagonists of Turkish and British reality TV, the homeless population of Cologne, the stars of Mexican telenovelas, teachers of Marxism-Leninism from the former German Democratic Republic, men incarcerated in one of the United States’ largest maximum security facilities, and prisoners, pensioners, school kids, and a symphonic orchestra in Glasgow. Reflecting critical consciousness and disarming immediacy, Collins’ works pull into sharp focus the contradictions which shape our relationships with one another.

Susana Pilar DELAHANTE MATIENZO

BIO

1984, Havanna | Havana (CU)

Hollandia és Kuba között ingázva él és alkot

1998 és 2008 között a San Alejandro Képzőművészeti Akadémián és a Havannai Művészeti Főiskolán (ISA) tanult. 2011 és 2013 között a Karlsruhei Művészeti és Design Egyetem (HfG) újmédia posztgraduális kurzusán vett részt DAAD-ösztöndíjjal. CAD+SR 2019–20-as kutatási ösztöndíjjal Olaszországban és Kenyában volt rezidens művész; Peter és Irene Ludwig ösztöndíjjal vendégprofesszor volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2020-ban; és a Caribbean Linked VI, (Virtual edition) Aruba rezidens művésze 2021–2022-ben.

Csoportos és nemzetközi kiállítások: 14. Dakar Biennále, Szenegál (2022); 6. Lubumbashi Biennále, Congo (2019); 13. Havanna Biennále, Kuba (2019); Resilience and Resistance in African Diaspora, New Museum of African Civilizations, Dakar, Szenegál (2018); 56. Velencei Biennále, kubai pavilon (2015); 1st Biennale of International Contemporary Art, Martinique (2013); Prome encuentro Bienal Arte Contemporaneo di Caribe, Aruba (2012); III Biennale Arts Actuels Réunion (2011); 7. Gwangju Biennále, Dél-Korea (2008).

BIO

1984, Havanna | Havana (CU)

Lives and works in tandem between the Netherlands and Cuba

From 1998 until 2008 she studied in the Fine Arts Academy “San Alejandro” and the High Institute of Arts (ISA) in Havana, Cuba. From 2011 to 2013 she made a Postgraduate course in New Media, Karlsruhe University of Arts and Design (HfG) with DAAD Scholarship, Germany. She was artist in residency of CAD+SR 2019–20 Research Fellowship in Italy and Kenya; Guest Professor with the Peter and Irene Ludwig Grant at the Hungarian University of Fine Arts, Budapest, Hungary, 2020 and artist in residency of Caribbean Linked VI, (Virtual edition) Aruba, 2021–2022.

Among group shows and international venues we can mention the 14th Dakar Biennale, Senegal (2022); 6th Lubumbashi Biennale, République Démocratique du Congo (2019); 13 Havana Biennale, Cuba (2019); Resilience and Resistance in African Diaspora, New Museum of African Civilizations, Dakar, Senegal (2018); 56th International Art Exhibition, Cuban Pavilion, Venice, Italy (2015); 1st Biennale of International Contemporary Art, Martinique (2013); Prome encuentro Bienal Arte Contemporaneo di Caribe, Aruba (2012); III Biennale Arts Actuels Réunion, Reunion island (2011) and the 7th Gwangju Biennale in South Korea (2008).

 

Andrii DOSTLIEV & Lia DOSTLIEVA

BIO

Andrii DOSTLIEV (Андрій Достлєв): 1984, Brianka (UA); Lia DOSTLIEVA (Лія Достлєва): 1984, Donetsk (UA)
Poznanban élnek és dolgoznak

Andrij Dosztlijev művész, kurátor és fotókutató. Érdeklődése középpontjában az emlékezet, a trauma, a személyes és kollektív identitás, valamint a fotográfia mint médium áll. Művészeti gyakorlata a fotográfia, a videó, a rajz, a performansz és az installáció területét öleli fel. Több fotókönyvet is kiadott.
Lia Dostlieva művész, kulturális antropológus, esszéista. Kutatási területei közé tartozik a trauma, az emlékezet, a megemlékezési gyakorlatok, valamint a kiszolgáltatott csoportok támogatása és láthatóvá tétele. Az érdekli, hogyan kerül a trauma a nyelvbe, a traumatikus események reprezentációjának lehetőségei, valamint az, hogy a „nehéz tudás” és a „nehéz múlt” hogyan írható le és vizualizálható. Művészként számos műfajban alkot 2012 óta: fotográfia, installáció, textilszobor, köztéri intervenció stb.

 

BIO

Andrii DOSTLIEV (Андрій Достлєв): 1984, Brianka (UA); Lia DOSTLIEVA (Лія Достлєва): 1984, Donetsk (UA)
They live and work in Poznań (PL)

Andrii Dostliev is an artist, curator, and photography researcher. His primary areas of interest are memory, trauma, identity — both personal and collective, and limits of photography as a medium. His art practice works across photography, video, drawing, performance, and installation. Has published several photobooks.
Lia Dostlieva is an artist, cultural anthropologist, essayist. Primary areas of my research include the issues of trauma, postmemory, commemorative practices, and agency and visibility of vulnerable groups. I am particularly interested in how trauma comes to language, in possibilities of representation of traumatic events and in how “difficult knowledge” and “difficult past” could be described and visualised. As an artist, I work across a wide range of media including photography, installations, textile sculptures, interventions into urban space, etc. since 2012

Harun FAROCKI

BIO

1944, Nový Jicin (Neutitschein) (CZ) – 2014, Berlin (DE)

1966–1968 Felvétel az éppen megnyílt Berlini Filmakadémiára (DFFB). 1966 Házasság Ursula Lefkes-szel. 1968 A lányai, Annabel Lee és Larissa Lu születése. 1974–1984 A müncheni Filmkritik című folyóirat szerzője és szerkesztője. 1998–1999 Speaking about Godard / Von Godard sprechen, New York / Berlin (Kaja Silvermannal). 1993–1999 Vendégprofesszor a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley. 2001 Házasság Antje Ehmannal. 1966 óta több mint 100 televíziós és filmes produkció: Gyermektévé, dokumentumfilmek, esszéfilmek, játékfilmek. 1996-tól számos egyéni és csoportos kiállítás múzeumokban és galériákban. 2007 a Deep Play című kiállítással részvétel a documentán (12). 2004-től vendégprofesszor; 2006–2011 a bécsi Művészeti Akadémia professzora. 2011–2014 hosszú távú projekt Labour in a Single Shot, Antje Ehmannal. 2014. július 30-án Berlin közelében meghalt.

BIO

1944, Nový Jicin (Neutitschein) (CZ) – 2014, Berlin (DE)

1966–1968 Admission to the just opened Berlin Film Adacemy, DFFB. 1966 Marriage with Ursula Lefkes. 1968 Birth of the daughters Annabel Lee and Larissa Lu. 1974–1984 Author and editor of the magazine Filmkritik, Munich. 1998–1999 Speaking about Godard / Von Godard sprechen, New York / Berlin (together with Kaja Silverman). 1993–1999 Visiting professor at the University of California, Berkeley. 2001 Marriage with Antje Ehmann. From 1966 More than 100 productions for television or cinema: children’s TV, documentary films, essay films, story films. From 1996 Various solo and group exhibitions in museums and galleries. 2007 With Deep Play participation at documenta 12. From 2004 Visiting Professor, 2006–2011 Full professorship at the Academy of Art, Vienna. 2011–2014 Longterm project Labour in a Single Shot, together with Antje Ehmann. July 30, 2014 died near Berlin.

Daniel & Geo FUCHS

BIO

Daniel FUCHS, 1966, Alzenau (DE)
Geo FUCHS, 1969, Frankfurt am Main (DE)

BIO

Daniel FUCHS, 1966, Alzenau (DE)
Geo FUCHS, 1969, Frankfurt am Main (DE)
Live and work in Germany (DE)

We are working together since 1992 on mostly conceptual projects – mainly with photography, but also with video and installation. Our main projects are : „Conserving” – „Famous Eyes” – TOYGIANTS – „STASI – secret rooms” – „FORCES” – „Nature & Destruction” Our work has been shown in many international solo- and group exhibitions and art fairs like: Museum Villa Stuck Munich, Schirn Kunsthalle Frankfurt, Kunsthalle Wien, Kunsthal Rotterdam, CAC Malaga, Andy Warhol Museum Pittsburgh, Foam Musem Amsterdam, Nikolaj Kunsthal Kopenhagen, Städtische Galerie Wolfsburg, Pori Art Museum Finnland, Haugar Kunstmuseum Tonsberg Norwegen… And are represented in many private and public collections, like: Elton John Collection, Montblanc Collection, Sammlung Falckenberg, Norton Museum of Art Palm Beach, Sammlung SAP, Collection Galila, Deutsches Historisches Museum Berlin, Bibliotheque Nationale de Luxemburg…

HAVEIT Collective

BIO

Hana QENA: 1988, Pristina (KS); Vesa QENA: 1991, Mitrovica (KS); Arbërore SYLAJ: 1988, Pristina (KS); Alketa SYLAJ: 1991, Mitrovica (KS)

A HAVEIT kollektíva 2011 működik Pristinában, ahol a tagok élnek és alkotnak (KS)

A HAVEIT egy művészkollektíva, munkájuk gerincét performanszok, tiltakozások és videóinstallációk alkotják. Művészi kifejezésmódjuk gyakran nagy kockázatot jelent egy még mindig túlnyomórészt konzervatív társadalomban. Gyakorlatuk kiterjed a nyilvános performanszokra, köztéri intervenciókra, videóperformanszokra és kiállításokra.

A négy fiatal művész művészete hevesen lázad az albán társadalomban uralkodó hatalom, nacionalizmus, LMBT-diszkrimináció és a nők elnyomása ellen. Emellett bemutatják a mindennapi nehézségekkel vívott küzdelmet, amivel szinte minden albán nő, minden egyes koszovói szembesül. Performanszaikat gyakran koszovói közterein mutatják be. A Haveit célja, hogy meghaladja a moralizáló szabályokat. (forrás: a művészek nyilatkozata)

Fontosabb nyilvános performanszok:

2021 “Baby blues”, Galeria Kombetare e Arteve, Tirana / AL
2021 “Ceylon Island” Autostrada Bienale, Prizren / KS
2019 “Shaving Patriarchy” National Art Gallery, Pristina, KS
2018 “Wild Beast”, Bazament Art Space, Tirana / AL
2018 “Three Billboards”, Pristina / KS
2017 “Autostrada Biennale” International Contemporary Art Biennale. “Shaving Patriarchy”, Prizren / KS
2014 “When father wept, mother washed my eyes”, Piramida, Tirana / AL
2014 “Hanging on a Curtain” In front of former dictator Enver Hoxha’s house, Tirana / AL 2014 “Valentine’s Day” Mother Theresa Square, Pristina / KS
2013 “No Water, Fountains Evreywhere” Prishtina / KS
2013 “Ekzaminimi” Pristina / KS
2011 “Coronation” Pristina / KS

 

BIO

Hana QENA: 1988, Pristina (KS); Vesa QENA: 1991, Mitrovica (KS); Arbërore SYLAJ: 1988, Pristina (KS); Alketa SYLAJ: 1991, Mitrovica (KS)

The HAVEIT Collective is active since 2011 in Pristina where the members live and work (KS)

HAVEIT is an art collective using performance, protest and video installation as the backbone to their charged work. Their artistic expression often poses frightening risks in what is still seen as a predominantly conservative society. Their practice spans in public performances, interventions in public space, video performance and exhibitions.

Four young women artists whose art vehemently rebels against power and nationalism, LGBT discrimination and the oppression of women prevalent in Albanian society. They also try to illustrate their struggle with the day-to-day difficulties confronted by nearly every Kosovar. Often, their artistic performances are staged in Kosovo’s public spaces. Haveit works to go beyond moralistic rules and refuse to agree with the matters that are being served. (source: the artists’s statement)

Main public performances so far:

2021 “Baby blues”, Galeria Kombetare e Arteve, Tirana / AL
2021 “Ceylon Island” Autostrada Bienale, Prizren / KS
2019 “Shaving Patriarchy” National Art Gallery, Pristina, KS
2018 “Wild Beast”, Bazament Art Space, Tirana / AL
2018 “Three Billboards”, Pristina / KS
2017 “Autostrada Biennale” International Contemporary Art Biennale. “Shaving Patriarchy”, Prizren / KS
2014 “When father wept, mother washed my eyes”, Piramida, Tirana / AL
2014 “Hanging on a Curtain” In front of former dictator Enver Hoxha’s house, Tirana / AL 2014 “Valentine’s Day” Mother Theresa Square, Pristina / KS
2013 “No Water, Fountains Evreywhere” Prishtina / KS
2013 “Ekzaminimi” Pristina / KS
2011 “Coronation” Pristina / KS

 

 

HTEIN LIN

BIO

1966, Mezaligon (MM)
Yangonban él és alkot (MM)

Htein Lin jogot tanult, és csak 1994-ben diplomázott, miután az 1988-as felkelés idején lázadó diákként szerzett megrázó élményeit követően visszatért, amit Ma Pa (2017) című önéletrajzi könyvében dokumentált.

1998-ban letartóztatták, ekkor művészként és komikus színészként dolgozott; művészi gyakorlatát a börtönben fejlesztette ki (1998–2004), titokban pamut börtönegyenruhákra festett 00235 című sorozatában.

Legutóbbi és jelenlegi sorozatai: Kéztár / A Show of Hands, egykori politikai foglyok kezéről készített gipszöntvények és történeteik; Skirting the Issue, amely a mianmari nőkkel szemben tanúsított diszkriminatív hozzáállást vizsgálja; How do you find….?, városokról és országokról készült festmények, melyek a börtönben kifejlesztett technikával készültek; Recycled, absztraktok, amelyeket szabadulása után kezdett el olcsó, helyben újrahasznosított kartonpapír felhasználásával, és jelenleg a burmai írással írt szavakra összpontosítanak, amelyek a korszellemet szimbolizálják; és Signs of the Times, amelyben Mianmar gazdasági modernizációját a reklámtáblákhoz használt, kidobott akrilkivágások segítségével örökíti meg. Munkái a hongkongi M+ kortárs művészeti múzeum, a genfi ICRC Múzeum, a Singapore Art Museum, a müncheni Staatliche Museum Fünf Kontinente és az Egyesült Államok yangoni nagykövetsége gyűjteményében találhatók.

Miután 7 évet töltött Londonban, 2013-ban visszatért Mianmarba, jelenleg Yangonban és Kalawban él. Inspirációs forrásai közé tartozik a buddhizmus (maga is napi szinten gyakorolja a meditációt), valamint az emberi jogok, többek között a szólásszabadság és a kirekesztés kérdései. Alapító tagja a Mianmari Kortárs Művészeti Szövetségnek (AMCA).

 

BIO

1966, Mezaligon (MM)
Lives and works in Yangon (MM)

Htein Lin studied law, graduating only in 1994 after returning from a harrowing experience as a student rebel during the 1988 urprising, documented in the autobiographical Ma Pa (2017).

Arrested in 1998 while working as an artist and comic actor, he developed his artistic practice in prison (1998–2004), painting secretly on cotton prison uniforms in his series 00235.

Recent and ongoing series includes A Show of Hands, plaster casts of arms of former political prisoners, with their stories; and Skirting the Issue exploring the underlying discriminatory attitudes towards women in Myanmar, How do you find….?, paintings of cities and countries using his prison technique; Recycled, abstracts begun on his release using cheap locally recycled cardboard, and now focussed on words in Burmese script that symbolize the zeitgeist; and Signs of the Times, where Myanmar’s economic modernization is captured through discarded acrylic cuttings used for signboards. His work has been collected by M+ contemporary art museum, Hong Kong; ICRC Museum, Geneva; Singapore Art Museum; Staatliche Museum Fünf Kontinente, Munich, and the US Embassy Yangon.

After spending 7 years in London, he returned to Myanmar in 2013 and now lives in Yangon and Kalaw. Meditating for several hours daily, Buddhism is a major inspiration for his work as are human rights, including freedom of speech and discrimination. He is a founding member of the Association for Myanmar Contemporary Art (AMCA).

 

Alfredo JAAR

BIO

1956, Santiago de Chile (CL)

New Yorkban él és alkot (US)

Alfredo Jaar képzőművész, építész és filmrendező. Munkáit világszerte bemutatták. Részt vett a velencei (1986, 2007, 2009, 2013), a Sao Pauló-i (1987, 1989, 2010, 2021), valamint a kasseli Documenta (1987, 2002) biennálékon. A művész több mint hetven köztéri intervenciót valósított meg világszerte. Munkáiról több mint hatvan monografikus kiadvány jelent meg. 1985-ben Guggenheim-ösztöndíjas, 2000-ben MacArthur-ösztöndíjas volt. 2018-ban megkapta a Hiroshima Art Prize-t, 2020-ban a Hasselblad-díjat.

BIO

1956, Santiago de Chile (CL)

Lives and works in New York (US)

Alfredo Jaar is an artist, architect, and filmmaker. His work has been shown extensively around the world. He has participated in the Biennales of Venice (1986, 2007, 2009, 2013), Sao Paulo (1987, 1989, 2010, 2021) as well as Documenta in Kassel (1987, 2002). The artist has realized more than seventy public interventions around the world. Over sixty monographic publications have been published about his work. He became a Guggenheim Fellow in 1985 and a MacArthur Fellow in 2000. He received the Hiroshima Art Prize in 2018 and the Hasselblad Award in 2020.

 

Belinda KAZEEM-KAMIŃSKI

BIO

1980, Bécs | Vienna (AT)
Bécsben él és alkot (AT)

Belinda Kazeem-Kamiński író, művész és kutató. A fekete feminista teóriából kiindulva, egy kutatásalapú, folyamatorientált nyomozói gyakorlatot alakított ki, amelyben gyakran megjelenik az archívum, különösen a közgyűjtemények hiátusai. Munkái a dokumentarista és a fikciós műveket összekapcsolva különböző médiumokon keresztül nyilvánulnak meg, és az örökké tartó gyarmati múlt jelenét boncolgatják: egy lezárás nélküli múltat. Művészi munkássága a fotográfiát, a kollázst, a videót és a performanszot ötvözi.
Belinda Kazeem-Kamiński 2015 októbere óta a bécsi Képzőművészeti Akadémia PhD-in-Practice programjának doktorandusza, jelenleg a The Non-Human. The Believer. The Alien. Unsettling Innocence című projekten dolgozik. A projekt keretében az osztrák történelem három eseményét vizsgálja a fekete feminista teória eszközeivel, hogy a fekete lét performativitásáról elmélkedjen az osztrák gyarmati múlt kapcsán.
2016-ban Belinda Kazeem-Kamiński elnyerte a Theodor Körner Művészeti Díjat a Naming what was once unnameable című projektjéért, amely a gyermekkorral és a másság tapasztalatával foglalkozik. 2017-ben hároméves ösztöndíjat kapott az Osztrák Tudományos Akadémia doktori projektjéhez. (forrás: a művész weboldala; sixpackfilm.com)

BIO

1980, Bécs | Vienna (AT)
Lives and works in Vienna (AT)

Belinda Kazeem-Kamiński is a writer, artist, and scholar. Rooted in Black feminist theory, she has developed a research-based and process-oriented investigative practice that often deals with archives, specifically with the voids in public archives and collections. Interlacing the documentary with the fictional, her works manifest themselves through a variety of media and dissect the present of an everlasting colonial past: a past without closure. Her artistic work combines photography, collage, video, and performance.
Since October 2015 Belinda Kazeem-Kamiński is a PhD-candidate in the PhD-in-Practice Program at the Academy of Fine Arts Vienna and works on the project The Non-Human. The Believer. The Alien. Unsettling Innocence. In the frame of this project she confronts three scenes from Austrian history with approaches from the field of US-American Black studies, in order to think about the performativity of Blackness in relation to Austrian coloniality.
In 2016 Belinda Kazeem-Kamiński was awarded with the Theodor Körner Prize for Art for the project Naming what was once unnameable, that deals with childhood and the experience of otherness. In 2017, she was granted a three-year scholarship for her PhD-project from the Austrian Academy of Science. (source: artist’s webiste; sixpackfilm.com)

KESERUE Zsolt
NEOGRÁDY-KISS Barnabás

BIO

1989, Budapest (HU)
Budapesten él és dolgozik

Neogrády-Kiss Barnabás 1989-ben született Budapesten. 2008-ban második agyműtétje után újra kellett tanulnia használ- ni a testének a jobb felét, a jobb kezét, jobb lábát, arca jobb oldalának mimikáját. A látása is tartósan sérült, a normális
180 fokos látás helyett mindkét szemével 90 fokot lát balra. Még most is, folyamatosan fejlődik a beszéde és a világhoz való viszonya. Számára a – legtöbb embernek oly magától értetődő – látás, érzékelés és a képek egy állandó kutatás, kérdezés tárgyai, amelyeket munkáiban próbál feldolgozni, megérteni.
2012 és 2015 között elvégezte a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Fotográfia szakát, majd tanulmányait 2015-től 2017-ig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakán folytatta.
Első önálló kiállítása 2014-ben megint a fejemben nézelődnek címmel a Faur Zsófi Galériában volt.
2014-ben a Pozsonyi OFF Biennálén a Kaposvári Egyetem fotográfia szakos hallgatóival közösen létrehozott Beavatkozások című kiállítás elnyerte a fesztivál fődíját, az ON_Award-ot. 2015-ben Wolfgang Tillmans neki nyújtotta át a The Most Talent- ed Young Artist díjat a Budapest Portfolio Review-n.
2017-ben ASA NISI MASA Galéria által kiírt pályázaton, a zsűritagok között a Scorpion Dagger alkotója James Kerr bev- álogatta az and I see this című gif-projektjét a legjobbak közé.
2018-ban a Faur Zsófi Galériában Kő, papír, zokni címmel, önálló kiállításon mutatta be a magyarországi SOS Gyermekfalu gyerekeinek és a saját életének párhuzamát.
2019-ben egy formabontó helyszínen és installálásban B címmel volt önálló kiállítása a Lollipop Factory-ban. Ugyanebben az évben kezdett el műtermet bérelni az Art Quarter Budapestben.
2010-óta oktat fotográfiát különböző táborokban és iskolában.
2020-ban elnyerte az Akademie Schloss Solitude Rezidencia programját. Ugyanebben az évben Kettős kötés című munká- jával, amelyben sérült látását, világérzékelését próbálja egy indirekt, mélyen intuitív módon megmutatni, megnyerte a Capa-Nagydíjat.
2021-ben a következő rezidencia programja Salzburgban fog megvalósulni a Budapest Galérián keresztül.
2018 óta a PAD csapatának tagja, projektjük, a Hétköznapi Hiánycikkek a 2021-es OFF Biennále keretében mutatkozott be. Ők az alkotói a szabadonbalaton projektnek.
2021-ben bekerült az Esterházy Art Award shortlistjébe ezálltal kiállít most a Ludwig Múzeumban.
Megjelent a Solitude című könyve, melynek egy nagyon sikeres bemutatója volt a Létminimum Bázisban és Pfisztner Gá- bor jóvoltából egy beszélgetés is hallható volt.
2022-től az Inda Galériának a művésze és az év elején lesz egy önálló kiállítása “szemmunka“ címmel.

 

BIO

1989, Budapest (HU)
Lives and works in Budapest (HU)

Barnabás Neogrády-Kiss was born in 1989 in Budapest. In 2008, after his second brain surgery, he had to learn again how to use the right half of his body, his right hand, his right leg and the facial expressions on the right side of his face. His vision is also permanently impaired, instead of normal 180-degree vision, he sees 90 degrees to the left with both eyes. Even now, his speech and his relationship with the world is constantly evolving. For him, vision, perception and images, which are so evident to most people, are the objects of constant research and questioning, which he tries to process and understand in his works.
Between 2012 and 2015, he graduated from the Art Faculty of the University of Kaposvár with a BA degree in Photography, and from 2015 to 2017 he continued his MA studies at the Department of Photography of the Moholy-Nagy University of Art and Design.
His first solo exhibition entitled they are looking around in my head again was at Faur Zsófi Gallery in 2014.
At the Bratislava OFF Biennale in 2014, the exhibition entitled Interventions, which he created together with the students of photography at the University of Kaposvár, won the main prize of the festival, ON_Award.
In 2015, Wolfgang Tillmans handed him with The Most Talented Young Artist Award at the Budapest Portfolio Review.
In 2017, in a competition announced by the ASA NISI MASA Gallery, one of the jury members, Scorpion Dagger creator James Kerr selected his and I see this gif project among the best.
In 2018, he presented the parallels between the children of the SOS Children’s Village in Hungary and his own life in a solo exhibition entitled Rock, Paper, Socks at the Faur Zsófi Gallery.
In 2019, he had a solo exhibition at the Lollipop Factory entitled B with a cutting-edge site and installation. In the same year, he started renting a studio at Art Quarter Budapest.
Since 2010, he has been teaching photography in various camps and schools.
In 2020, he won the residency program Akademie Schloss Solitude in Stuttgart. In the same year, with his work Double Bond, in which he tries to show his impaired vision and perception of the world in an indirect, deeply intuitive way, he won the Capa Grand Prize.
In 2021, his next residency program will take place in Salzburg through Budapest Gallery.
Since 2018, he has been a member of the PAD team. Their project, Everyday Short- comings, was presented at the 2021 OFF Biennale. They are the creators of the free Balaton project.
In 2021 he was selected in the shortlist of the Esterházy Art Award.
In September 2021, Akademie Schloss Solitude has also invited him to do an exhibition at Sommerfest.
In 2022 He has a solo show in the Inda Gallery.

Janette PARRIS

BIO

1962, London (UK)

Londonban él és alkot (UK)

Janette Parris munkáinak középpontjában a kortárs városi tapasztalatok állnak, amit olyan narratív, humoros és népszerű műfajokban dolgoz fel, mint a szappanopera, a stand-up comedy, a zenés színház, a rajzfilm, a képregény és az animáció. Parris 25 éve hazai és nemzetközi kiállítóhelyeken mutatja be munkáit: TATE, The New Art Gallery Walsall, ICA, Kunsthaus Zürich, Hayward Gallery Touring, Art on the Underground, Royal Academy of Arts. A „Museums at Night 2014” programra kiválasztott hat vezető kortárs művész egyike volt, és munkáit a közelmúltban a Southbank Centre Everyday Heroes című helyspecifikus kiállításán, valamint a Southend High Street-en, a Focal Point Gallery éves Bridge Commission kiállításán láthatta a közönség. Parris egyike volt annak a 46 művésznek, akiket beválogattak a London Open 2022 kiállításra a Whitechapel Galleryben. Az ismert Arch képregény elindítója, amely bekerült az Egyesült Királyság legnagyobb, a British Library által szervezett Comics Unmasked képregény-kiállításba.

BIO

1962, London (UK)

Londonban él és alkot | Lives and works in London (UK)

Janette Parris is an artist who investigates the contemporary urban experience, using narrative, humour and popular formats, including soap opera, stand-up comedy, musical theatre, cartoons, comics and animation. Parris has exhibited widely nationally and internationally for 25years including TATE, The New Art Gallery Walsall, ICA, Kunsthaus Zürich, Hayward Gallery Touring, Art on the Underground, Royal Academy of Arts, was one of six lead contemporary artists selected for Museums at Night 2014, and whose work could be seen in the recent site-specific exhibition ‘Everyday Heroes’ at the Southbank Centre and on Southend High Street, for the Focal Point Gallery’s annual Bridge Commission. Parris was one of 46 artists to be selected for the forthcoming London Open 2022 at the Whitechapel Gallery. Parris is the founder of ‘Arch’ an established comic which was included in the largest UK comics exhibition in the British Library “Comics Unmasked”.

Ruti SELA & Maayan AMIR

BIO

Ruti SELA & Maayan AMIR
SELA: 1974, Jeruzsálem (IL); AMIR: 1978, Hadera (IL)
Tel-Avivban élnek és alkotnak

Ruti Sela és Maayan Amir munkái számos nemzetközi kiállításon és helyszínen szerepeltek: Sydney-i Biennále, Isztambuli Biennále, Berlini Biennále, Manifesta, New Museum Triennále, Stedelijk Museum, Centre Pompidou, Art in General, Tate Modern, Jeu de Paume, ZKM, HKW, Fondazione Sandretto Re Rebaudengo. 2009-ben közösen kezdeményezték az „Exterritory” hosszú távú művészeti projektet, amellyel elnyerték az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO, 2011) fiatal művészeknek járó díját. A kutatási eredményeik könyvekben és folyóiratokban jelentek meg. 2016-ban a Punctum Press kiadó kiadta az általuk szerkesztett antológiát Extraterritorialities in Occupied Worlds címmel. Sela a Bezalel Művészeti és Design Akadémián tanult művészetet, ahol kitűnő eredménnyel diplomázott, valamint a Tel Aviv-i Egyetem Film Tanszékének MFA programján vett részt. Munkásságáról For the Record címmel 2015-ben jelent meg könyv az Archive Books kiadónál. A Midrasha Művészeti Iskola művészeti tanszékének vezetője, a Haifai Egyetemen és más tudományos intézményekben is oktat.  Maayan Amir a londoni Goldsmiths Egyetem Centre for Research Architecture kutatóközpontjában doktorált, ahol a „Forensic Architecture” projekt kutatója is volt.  A Ben-Gurion University of the Negev művészeti tanszékének vezető oktatója, elnyerte az International Association for Visual Culture és a Journal of Visual Culture „Early Career Researcher Prize” díját. Mindketten az amszterdami Rijksakademie rezidensművészei voltak.

BIO

Ruti SELA & Maayan AMIR
SELA: 1974, Jerusalem (IL); AMIR: 1978, Hadera (IL)
They live and work in Tel Aviv (IL)

Ruti Sela and Maayan Amir are artists whose works are shown internationally at various exhibitions and venues, including the Biennale of Sydney, Istanbul Biennial, Berlin Biennial, Manifesta, New Museum Triennial, Stedelijk Museum, Centre Pompidou; Art in General, Tate Modern, Jeu de Paume, ZKM, HKW, Fondazione Sandretto Re Rebaudengo among many others. In 2009 they initiated together the long-term art project “Exterritory” on which they have won an award for young artists from The United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (UNESCO, 2011). Research by Exterritory has been published in books and journals. In 2016, their co-edited anthology titled “Extraterritorialities in Occupied Worlds” was published by Punctum Press. Sela have studied art at the Bezalel Academy of Art and Design where she graduated with excellency as well as studied at the MFA program at the Film Department of the Tel Aviv University. A book about her work titled “For the Record” was published by Archive Books in 2015. She is the head of the Art Department at the Midrasha Art School, a lecturer at the Haifa University and in other academic institutes.  Maayan Amir holds a PhD from the Centre for Research Architecture at Goldsmiths University of London, where she has also been a researcher on the Forensic Architecture project.  She is a Senior Lecturer at the Arts Department at Ben-Gurion University of the Negev and recently received the “Early Career Researcher Prize” from the International Association for Visual Culture and the Journal of Visual Culture. The two were also guests’ residents at the Rijksakademie in Amsterdam.

 

Selma SELMAN

BIO

1991, Bihács (BIH)
Bihácson és New Yorkban él és alkot (BIH / US)

Selma Selman (1991) a bosznia-hercegovinai Ružica roma közösség falujában nőtt fel. A Banja Luka-i Egyetem festő szakán szerzett BFA diplomát 2014-ben, első roma hallgatóként. A Syracuse Egyetemen 2018-ban szerzett MFA diplomát vizuális és előadóművészeti szakon. Munkái számos nemzetközi gyűjteményben szerepelnek, és számos díjat kapott. 2021-ben elnyerte az amszterdami Rijksakademie ösztöndíját. Selma Selman a Get The Heck To School szervezet alapítója, amelynek célja azoknak a roma lányoknak a támogatása, akik a társadalomból való kiközösítéssel és szegénységgel szembesülnek.
Egyéni kiállítások: Kasseler Kunstverein Museum Fridericianum, Kassel (2021); Nemzeti Galéria, Szarajevó (2021); acb Galéria, Budapest (2021); SU Art Gallery, Syracuse, USA (2018); agnès b. Galerie Boutique, New York, USA, (2017); Gallery Schleifmühlgasse 12-14, Bécs, (2016); Gallery Dreamland, Buffalo, New York, USA (2016). Számos csoportos kiállításon és fesztiválon vett részt: EVROVIZION, ifa, Stuttgart; Mediterranea 19 Young Artists Biennale School of Waters; 58. Velencei Biennále; Kunstquartier Bethanien, Berlin; Kunsthalle Wien, Bécs; New Children Gallery, New Orleans; L’Onde Centre d’Art, Párizs; Queens Museum, New York; The Creative Time Summit, Miami; Museum of Contemporary Art, Banja Luka; Villa Romana, Firenze; Maxim Gorki Theater, Berlin; Galerie Boutique, New York.

BIO

1991, Bihać (BIH)
Lives and works in Bihać and New York (BIH / US)

Selma Selman (1991) grew up in the Roma community village of Ružica in Bosnia and Herzegovina. She earned her BFA from Banja Luka University’s Department of Painting as the first Roma student in 2014. She graduated from Syracuse University with an MFA in Visual and Performing Arts in 2018. Her work is part of numerous international collections and she has received numerous awards. She was recently awarded a residency in Amsterdam at the Rijksakademie in 2021. Selma Selman is the founder of the organization ”Get The Heck To School”, which aims to empower Roma girls all around the world who face ostracization from society and poverty.
She has had solo exhibitions at Kasseler Kunstverein Museum Fridericianum, Kassel (2021), National Gallery, Sarajevo (2021), Acb Gallery, Budapest (2021), SU Art Gallery, Syracuse, USA (2018), agnès b. Galerie Boutique, New York, USA, (2017), Gallery Schleifmühlgasse 12-14, Vienna, (2016), Gallery Dreamland, Buffalo, New York, USA (2016). She has participated in numerous group exhibitions and festivals, such as EVROVIZION, ifa, Stuttgart, Mediterranea 19 Young Artists Biennale School of Waters, 58th Venice Biennale, Kunstquartier Bethanien in Berlin, Kunsthalle Wien in Vienna, New Children Gallery in New Orleans, L’Onde Centre d’Art in Paris, Queens museum in New York, The Creative Time Summit in Miami, Museum of Contemporary Art in Banja Luka, Villa Romana in Florence, Maxim Gorki Theater in Berlin, Galerie Boutique in New York and many more.

Taryn SIMON
SOSTAR? csoport | group [2013 – 2014]

BIO

SOSTAR? Group [2013–2014]

A Sostar? csoport munkájához számos elkötelezett tag csatlakozott működése során, és még többen közreműködtek az elhivatott cél elérésben. A csoport alapító tagjai: Choli Daróczi József, Kállai András, Kállai Henrik, Nagy Gusztáv, Raatzsch André, Tihanics Norbert.

„A Sostar? csoport célként annak a tudathasadásos állapotnak a megváltoztatását, visszautasítását és újragondolását nevezi meg, amely többek között a csoport tagjait is etnicizáló és moralizáló szerepvállalásra kényszeríti.” (Sostar?, 2014)

A 2012-es, a Collegium Hungaricum Berlin és Instituto Cervantes Berlin közös szervezésében létrejött An die Grenzen gehen című kiállításra való felkészülés valójában a csoport megalakulása előzményének tekinthető, bár ezt megelőzte az alapító tagok szellemi műhelymunkája és ismeretségi köre. Később a berlini Stiftung Kai Dikhas terében szervezett a csoport egy performatív kiállítást (itt készült az X-pozicionálás videó): ennek utóéleteként jött létre a Sostar? művészeti közösség. Akcióik egyik kiemelkedő eseménye a tranzit.hu nyitott irodájában létrehozott kiállítás volt {roma} Szerződés az etnikai hovatartozás eladásáról (2014. január 10. – február 14.). Pontosabban nem kiállításról volt szó, hanem egy társadalmi elköteleződést és bevonást, szerepvállalást kezdeményező eseményről, amely jól tükrözte a kollektíva performatív hozzáállását. A kollektíva két főbb vizuális megfogalmazással nyomatékosította statementjét: az egyik a Péli Tamás és Kovács József Hontalan által egyaránt megfogalmazott „kettős aranypánt” hasonlatának materiális változata volt (kettős aranypánt a homlokon: az egyik mint a cigányság, a másik mint a magyarság megtestesítője). Ezt használta például Kállai András egyik happeningjén (gerilla-akciójában) „Bölcs dolog-e etnikai alapon a képzőművészetet kategorizálni?” feliratú pólóban, amely a budapesti Francia Intézetben zajlott, felhívva a figyelmet egy romákról szóló kiállításra, amelynek létrehozásában egyik létrehozó sem volt roma (Rétegződő identitások, 2013). A másik egy bélyegző: „Ez nem roma kiállítás” felirattal. A pecsét az „ellenbélyegzés lehetősége”-ként jött létre és lett kiemelt kelléke a csoport legtöbb és legfőbb megnyilvánulásainak. A Sostar? utolsó közös, Dózsa-500. ’a nyár heves a kasza egyenes’ című kiállítását a 2B Galériában mutatták be 2014 májusában.

 

BIO

SOSTAR? Group [2013–2014]

Many dedicated members joined the Sostar? group in the course of its existence and many more contributed to the achievement of its mission. Founding members of the group: József Choli Daróczi, András Kállai, Henrik Kállai, Gusztáv Nagy, André Raatzsch, Norbert Tihanics.

“The Sostar? group aims to change, reject, and rethink the schizophrenic conditions that, among other things, force also the group members to take on ethnicizing and moralizing roles.” (Sostar?, 2014)

The preparations for the 2012 exhibition “An die Grenzen gehen”, jointly organized by the Collegium Hungaricum Berlin and the Instituto Cervantes Berlin, can actually be seen as a precursor to the formation of the group, although this was preceded by the intellectual work and circle of acquaintances of the founding members. Later in 2013, the group organised a performative exhibition in the space of the Stiftung Kai Dikhas in Berlin (where the video X-Positioning was made): the Sostar art community arose from this collaboration. One of their most prominant actions was the exhibition {roma} The contract to sell the ethnicity at tranzit.hu’s open office (10 January – 14 February 2014). More precisely, it was not an exhibition, but an event that initiated social engagement, involvement and participation, reflecting the performative attitude of the collective. The collective emphasized its statement with two major visual formulations: one was a material version of the “double golden headband” metaphor (two golden bands on the forehead: one as the embodiment of Roma identity, the other as the embodiment of Hungarian identity), formulated by both Tamás Péli and József Kovács Hontalan. It was used, for example, by András Kállai at one of his happenings (guerrilla action), wearing a T-shirt with the sentence “Is it wise to categorize fine arts on the grounds of ethnic origin?” at the French Institute in Budapest, drawing attention to an exhibition about Roma people, none of the creators of which were Roma (Layered Identities, 2013). The other is a stamp with the inscription “This is not a Roma exhibition”. The stamp was created as a “possibility of countermarking” and became a prominent requisite of the group’s most important expressions. The Sostar’s last collective exhibition, Dózsa 500. “the summer is hot the scythe is straight”, opened at 2B Gallery in May 2014.