ALBERT Ádám

BIO

1975, Veszprém (HU)
Budapesten él és dolgozik (HU)

 

Művész és tanár. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, ahol 2010-ben doktorált. A Művészeti Anatómia, Rajz és Geometria Tanszék docense és vezetője.

Projektjeivel a hatalmi viszonyok, a biopolitika, a tudástermelés és a társadalmi valóságok geopolitikai alapjainak mechanizmusait igyekszik megérteni és kritizálni. Albert legutóbbi egyéni kiállításai közé tartozik a Disconnected a budapesti Kisterem galériában (2020), a Minden a miénk! a budapesti Kassák Múzeumban (2018) és A kertész igazsága a Collegium Hungaricum Berlinben (2018). Részt vett továbbá a [Silence] – Holokausztkiállításon a budapesti Ludwig Múzeumban. Művei szerepelnek a Magyar Nemzeti Galéria és a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum állandó tárlatain, valamint a debreceni MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központ és a veszprémi Művészetek Háza gyűjteményében.

Az ACAX Leopold Bloom Fiatal Vizuális Művészetért Díj 2019-es nyertese. Albert Ádámot jelölték az Esterházy Művészeti Díjra (2017), a Leopold-díjra (2015), valamint ESSL-díjas (2007). Számos rezidenciaprogramon vett részt, többek között az AtelierFrankfurtban, a CBH Berlinben. 2022 áprilisa és júniusa között a New York-i Residency Unlimited résztvevője. (forrás: residencyunlimited.org)

BIO

1975, Veszprém (HU)
Lives and works in Budapest (HU)

 

Albert is an artist and professor graduated at the Hungarian Academy of Fine Arts where he has completed his doctoral studies in 2010. He is associate professor and Head of the Artistic Anatomy, Drawing and Geometry Department.

His projects attempt to understand and criticize the mechanisms of power relations, bio-politics, knowledge productions, and the geopolitical basis of social realities. Albert’s recent solo exhibitions include Disconnected at Kisterem gallery, Budapest (2020), Everything is Ours! at Kassak Museum, Budapest (2018), and The Gardener’s Truth at Collegium Hungaricum Berlin (2018). He also participated in [Silence] – A Holocaust Exhibition at Ludwig Museum in Budapest. His works are featured in the permanent collection displays at the Hungarian National Gallery and Ludwig Museum of Contemporary Art, and are also in the collections of MODEM – Modern and Contemporary Art Center, Debrecen and the House of Arts, Veszprém.

Ádám Albert is the winner of the 2019 ACAX Leopold Bloom Young Visual Art Award. Albert was nominated for the Esterházy Art Award (2017), Leopold Prize (2015), and is the winner of ESSL Award (2007). He participated in numerous residencies including AtelierFrankfurt, CBH Berlin. He is currently at Residency Unlimited, New York between April – June 2022. (source: residencyunlimited.org)

 

Kader ATTIA

BIO

1970, Saint-Denis (FR)
Berlinben és Algírban él és alkot (DE & DZ)

Tanulmányait a párizsi École Supérieure des Arts Appliqués Duperré és az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs, valamint a barcelonai Escola Massana, Centre d’Art i Disseny intézményben végezte, majd több évet töltött Kongóban és Dél-Amerikában.
2016-ban Kader Attia megalapította a La Colonie nevű párizsi teret, amely az ötletek megosztására és az élénk viták agorájának biztosítására szolgál. A népek mellett a tudás, a szemlélet és a gyakorlatok dekolonializációjára összpontosítva, arra törekszik, hogy transzkulturális, transzdiszciplináris és transzgenerációs megközelítéssel dekompartmentálja a tudást. A társadalmi és kulturális jóvátétel sürgősségétől hajtva, célja, hogy újraegyesítse a széttöredezett vagy szétesett területeket.
Kader Attia munkáit olyan csoportos kiállításokon és biennálékon mutatták be, mint a 12. Sanghaji Biennále; a 12. Gwangju Biennále; a 12. Manifesta, Palermo; az 57. Velencei Biennále; a dOCUMENTA(13) Kasselben; a Met Breuer, New York; a Kunsthalle Wien; a MoMA, New York; a Tate Modern, London; a Centre Pompidou, Párizs; vagy a Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
2016-ban Kader Attia megkapta a Marcel Duchamp-díjat, majd a barcelonai Miró Alapítvány díját, 2017-ben pedig a szöuli Yanghyun Art Prize díjat. (forrás: a művész honlapja)

BIO

1970, Saint-Denis (FR)
Lives and works in Berlin and Algiers (DE & DZ)

Preceding his studies at the École Supérieure des Arts Appliqués Duperré and the École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs in Paris, and at Escola Massana, Centre d’Art i Disseny in Barcelona, he spent several years in Congo and in South America.
In 2016, Kader Attia founded La Colonie, a space in Paris to share ideas and to provide an agora for vivid discussion. Focussing on decolonisation not only of peoples but also of knowledge, attitudes and practices, it aspires to de-compartmentalise knowledge by a trans-cultural, trans-disciplinary and trans-generational approach. Driven by the urgency of social and cultural reparations, it aims to reunite which has been shattered, or drift apart.
Kader Attia’s work has been shown in group shows and biennials such as the 12th Shanghai Biennial; the 12th Gwangju Biennial; the 12th Manifesta, Palermo; the 57th Venice Biennial; dOCUMENTA(13) in Kassel; Met Breuer, New York; Kunsthalle Wien; MoMA, New York; Tate Modern, London; Centre Pompidou, Paris; or The Solomon R. Guggenheim Museum, New York.
In 2016, Kader Attia was awarded with the Marcel Duchamp Prize, followed by the Prize of the Miró Foundation, Barcelona, and the Yanghyun Art Prize, Seoul, in 2017. (source: artist’s webiste)

Mohamed BOUROUISSA

BIO

1978, Blida (DZ)
Párizsban él és alkot (FR)

Mohamed Bourouissa minden projektjét egy hosszú elmélyülési időszak előzi meg, ami egy új helyzetet teremt. A hamisan leegyszerűsített médiakonstrukciókkal ellentétben a művész komplexitást visz a hipervizibilitás határainak reprezentációjába. Munkáit számos egyéni kiállításon mutatták be: Rencontres d’Arles, Arles; Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris; Centre Pompidou, Párizs; Barnes Foundation, Philadelphia; Stedelijk Museum, Amszterdam; basis, Frankfurt am Main; Le Bal, Párizs; Haus der Kunst, München, FRAC Franche-Comté, Besançon. A művész részt vett a sydney-i, sharjahi, havannai, lyoni, velencei, algíri, liverpooli és berlini biennálén, valamint a Milánói Triennálén. 2018-ban jelölték a Marcel Duchamp-díjra. 2017-ben beválasztották a Deutsche Börse Photography Foundation Prize, a Pictet fotográfiai díjra. Művei rangos gyűjteményekben szerepelnek: LACMA, Los Angeles; Centre Pompidou és Maison Européenne de la Photographie, Párizs; Stedelijk Museum, Amszterdam; Art Gallery of Ontario, Torontó; Philadelphia Museum of Art. (forrás: kamelmennour.com)

BIO

1978, Blida (DZ)
Lives and works in Paris (FR)

Preceded by a long immersion phase, each of Mohamed Bourouissa’s projects builds a new enunciation situation. Unlike false simplistic media constructions, the artist reintroduces complexity into the representation of the margins of hypervisibility. His work has been exhibited in numerous solo exhibitions, at the Rencontres d’Arles; the Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris; the Centre Pompidou, Paris; the Barnes Foundation, Philadelphia; the Stedelijk Museum, Amsterdam; basis in Frankfurt am Main; Le Bal, Paris; Haus der Kunst, Munich and the FRAC Franche-Comté, Besançon. He has participated in the Sydney, Sharjah, Havana, Lyon, Venice, Algiers, Liverpool and Berlin Biennales and the Milan Triennial. In 2018, he was nominated for the Marcel Duchamp Prize. In 2017, he was selected for the Deutsche Börse Photography Foundation Prize, the Pictet photography prize. His works belong to leading collections, including that of the LACMA in Los Angeles, the Centre Pompidou and the Maison Européenne de la Photographie in Paris, the Stedelijk Museum in Amsterdam, the Art Gallery of Ontario in Toronto and the Philadelphia Museum of Art. (source: kamelmennour.com)

 

CHILF Mária

BIO

1966, Marosvásárhely (RO)
Budapesten él és dolgozik (HU)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő- és intermédia szakán tanult. Festő szakon és tanárszakon 1995-ben diplomázott. 1997-1998 között Hochschule der Künste-ben tanult Berlinben. 2009 óta oktat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, 2016 óta osztályvezető tanárként. 2019-ben DLA fokozatot szerzett. Különféle médiumokban (festészet, grafika, fotó, videó, installáció, közösségi művészeti projektek) készült alkotásai érzékeny asszociációkon keresztül kapcsolnak össze látszólag távoli fogalmakat, jelenségeket. Az emberi test és a lélek működésének mechanizmusait kutató, a neokonceptuális művészettel szoros kapcsolatban álló, de az intuícióra, egymásra rakódó rétegekre is épülő munkái kezdetben organikus anyagokból építkeztek, biológiai illusztrációkat idéztek. Az utóbbi 15 évben figyelme egyre inkább az ember belső világának kérdései felé fordult és a traumafeldolgozás, a gyógyítás és öngyógyítás, valamint az emlékezet került érdeklődése előterébe.

(forrás: https://secondaryarchive.org/artists/maria-chilf/)

BIO

1966, Marosvásárhely (RO)
Lives and works in Budapest

She studied at the Painting and Intermedia Department of the Hungarian University of Fine Arts. She graduated in painting and teaching in 1995. From 1997 to 1998 she studied at the Hochschule der Künste in Berlin. She has been teaching at the Hungarian University of Fine Arts since 2009, and is a senior lecturer since 2016. In 2019, she earned a DLA degree. Her practice unfolds in a variety of mediums (painting, graphics, photography, video, installation, community art projects) and connects seemingly distant concepts and phenomena through sensitive associations. Her work explores the functioning mechanisms of the human body and the soul, and is closely related to neo-conceptual art. Also calling on intuition and superimposing layers, she was initially building her pieces from organic materials, quoting biological illustrations. In the last 15 years, her attention has increasingly turned to the questions of the inner world of man, bringing to the fore topics such as trauma processing, healing and self-healing, as well as remembrance.

(source: https://secondaryarchive.org/artists/maria-chilf/)

Átmeneti tárgyak

2014–2022, installáció
jacquard szőnyeg, női díszmagyar, gyűrű, archív fotók, dokumentumok,
fotókivágások
A művész jóvoltából
© Chilf Mária

Chilf Mária munkája egy tárgyi örökség, egy díszmagyar ruha köré épülő, számtalan irányba szerteágazó, majd több ponton összekapcsolódó családtörténeti kutatáson és egyúttal a személyes megélés és feldolgozás, a feltárt múlt megértésének folyamatán vezet keresztül. A ruha útja a család sorsának alakulásával fonódik össze, ennek kutatása pedig egyúttal személyes történetté is válik. A művész szinte kívülállóként kezdte kutatni a számára ismeretlen felmenők személyes sorsát a huszadik század jelentős és sokszor tragikus történelmi eseményeinek láncolatában. A részletek feltárása, az összefüggések kibontása során folyamatosan csökken a távolság a művész és a források között. A transzgenerációs minták és családi sebek feltárása nyomán a munka az alkotó identitásának részévé, formálójává válik, a tárgyi emlékekhez kötődő szellemi örökség elválaszthatatlanul nehezedik rá a jelenre. Chilf nemcsak feltáró, hanem egyúttal reparatív munkát végez, a múlt és a jelen megszakadt folytonosságát kapcsolja össze. Egy olyan narratívát sző, amely nem csupán a családtörténet darabjait mozgatja, hanem a megértési, önismereti munkán keresztül saját jelenére és múltjára is reflektál. A tárgyak mögött feltáruló sorsok önmagára gyakorolt hatását vizsgálja, miközben átdolgozza a feltáruló emlékképeket. A munka lezáratlan, sőt, lezárhatatlan, hiszen időről időre a múlt egy újabb részlete tárul fel a művész előtt.

Transitory Objects

2014–2022, installation
jacquard carpet, traditional Hungarian ladies’ gala-dress, ring,
archival photos, documents, cut out photographs
Courtesy of the artist
© Chilf Mária

Based on a piece of material heritage, a traditional Hungarian ceremonial dress, the work of Mária Chilf takes us on a journey of research into her family history, branching out in numerous directions and then reconnecting at several points, while delving into questions of personal experience, processing and understanding the revealed past. The journey of the dress is intertwined with the development of the family’s fate, and research turns into a personal story. The artist began to explore, almost as an outsider, the personal fate of ancestors unknown to her, in a chain of significant and often tragic historical events in the course of the twentieth century. As the details are revealed and the connections are unravelled, the distance between the artist and the sources is gradually reduced. By revealing transgenerational patterns and family wounds, the work becomes part of the artist’s identity while also shaping it, and the intellectual heritage of the material artefacts is inextricably linked to the present. Chilf’s work is not only revealing but also reparative, linking the broken continuity of past and present. She weaves a narrative that not only moves the pieces of family history, but also reflects on her own present and past through the work of understanding and self-awareness. She explores the impact of the fates revealed behind the objects on herself, while reworking the memories that emerge. The work is open-ended, even irresolvable, as from time to time another detail of the past is revealed to the artist.

Phil COLLINS

BIO

Phil COLLINS
1970, Runcorn (UK)
Berlinben (DE) él és alkot

Phil Collins képzőművész és filmrendező Berlinben és Wuppertalban él. Videó- és performanszművészetet oktat a kölni Médiaművészeti Akadémián. Az elmúlt két évtizedben Collins a művészet, a politika és a populáris kultúra metszéspontjait feltáró ambiciózus projektjeivel szerzett elismerést. Filmek, installációk, performatív szituációk és élő események formájában megjelenő munkái a megélt tapasztalat aspektusait, az empátia és a kapcsolat radikális lehetőségeit, valamint a gyakran figyelmen kívül hagyott vagy elnyomott hangokat helyezik előtérbe. Földrajzi, etnikai, nyelvi és társadalmi osztályokon átívelő megközelítésében Collinst a hosszú távú folyamatok és a helyi kontextus iránti elkötelezettség vezérli. Az évek során munkatársai között voltak többek között bagdadi fiatalok, koszovói albán menekültek, palesztin diszkótáncosok, belgrádi barátok és szerelmesek, török és brit valóságshow-k főszereplői, kölni hajléktalanok, mexikói szappanoperák sztárjai, marxizmus-leninizmus tanárok az egykori NDK-ból, az Egyesült Államok egyik legnagyobb szigorított fegyházában bebörtönzött férfiak, rabok, nyugdíjasok, iskolások és egy glasgow-i szimfonikus zenekar. A kritikai tudatosságra és lefegyverző közvetlenségre reflektáló Collins művei éles megvilágításba helyezik azokat az ellentmondásokat, amelyek egymáshoz való viszonyunkat alakítják.

BIO

1970, Runcorn (UK)
Lives and works in Berlin (DE)

Phil Collins is a visual artist and filmmaker based in Berlin and Wuppertal, Germany. He is Professor of Video and Performance at the Academy of Media Arts Cologne. Over the last two decades Collins has gained recognition for ambitious projects which explore the intersections of art, politics and popular culture. Manifesting as films, installations, performative situations and live events, his work foregrounds the aspects of lived experience, the radical potential of empathy and connection, and voices that have often been disregarded or suppressed. Across geographies, ethnicities, languages and social classes, Collins’ approach is guided by a commitment to long-term process and engagement with the local context. Over the years his collaborators have included, amongst others, the youth of Baghdad, Kosovan-Albanian refugees, Palestinian disco dancers, friends and lovers in Belgrade, protagonists of Turkish and British reality TV, the homeless population of Cologne, the stars of Mexican telenovelas, teachers of Marxism-Leninism from the former German Democratic Republic, men incarcerated in one of the United States’ largest maximum security facilities, and prisoners, pensioners, school kids, and a symphonic orchestra in Glasgow. Reflecting critical consciousness and disarming immediacy, Collins’ works pull into sharp focus the contradictions which shape our relationships with one another.

A marxizmus ma (prológus)

2010, HD videó, színes és fekete-fehér, hanggal, 35′
A művész és a Tanya Bonakdar Gallery, New York / LA jóvoltából

marxism today (prologue)

2010, HD video; colour and black & white, sound; 35′
Courtesy of the artist and Tanya Bonakdar Gallery, New York / LA

Susana Pilar DELAHANTE MATIENZO

BIO

1984, Havanna | Havana (CU)

Hollandia és Kuba között ingázva él és alkot

1998 és 2008 között a San Alejandro Képzőművészeti Akadémián és a Havannai Művészeti Főiskolán (ISA) tanult. 2011 és 2013 között a Karlsruhei Művészeti és Design Egyetem (HfG) újmédia posztgraduális kurzusán vett részt DAAD-ösztöndíjjal. CAD+SR 2019–20-as kutatási ösztöndíjjal Olaszországban és Kenyában volt rezidens művész; Peter és Irene Ludwig ösztöndíjjal vendégprofesszor volt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2020-ban; és a Caribbean Linked VI, (Virtual edition) Aruba rezidens művésze 2021–2022-ben.

Csoportos és nemzetközi kiállítások: 14. Dakar Biennále, Szenegál (2022); 6. Lubumbashi Biennále, Congo (2019); 13. Havanna Biennále, Kuba (2019); Resilience and Resistance in African Diaspora, New Museum of African Civilizations, Dakar, Szenegál (2018); 56. Velencei Biennále, kubai pavilon (2015); 1st Biennale of International Contemporary Art, Martinique (2013); Prome encuentro Bienal Arte Contemporaneo di Caribe, Aruba (2012); III Biennale Arts Actuels Réunion (2011); 7. Gwangju Biennále, Dél-Korea (2008).

BIO

1984, Havanna | Havana (CU)

Lives and works in tandem between the Netherlands and Cuba

From 1998 until 2008 she studied in the Fine Arts Academy “San Alejandro” and the High Institute of Arts (ISA) in Havana, Cuba. From 2011 to 2013 she made a Postgraduate course in New Media, Karlsruhe University of Arts and Design (HfG) with DAAD Scholarship, Germany. She was artist in residency of CAD+SR 2019–20 Research Fellowship in Italy and Kenya; Guest Professor with the Peter and Irene Ludwig Grant at the Hungarian University of Fine Arts, Budapest, Hungary, 2020 and artist in residency of Caribbean Linked VI, (Virtual edition) Aruba, 2021–2022.

Among group shows and international venues we can mention the 14th Dakar Biennale, Senegal (2022); 6th Lubumbashi Biennale, République Démocratique du Congo (2019); 13 Havana Biennale, Cuba (2019); Resilience and Resistance in African Diaspora, New Museum of African Civilizations, Dakar, Senegal (2018); 56th International Art Exhibition, Cuban Pavilion, Venice, Italy (2015); 1st Biennale of International Contemporary Art, Martinique (2013); Prome encuentro Bienal Arte Contemporaneo di Caribe, Aruba (2012); III Biennale Arts Actuels Réunion, Reunion island (2011) and the 7th Gwangju Biennale in South Korea (2008).

 

Andrii DOSTLIEV & Lia DOSTLIEVA

BIO

Andrii DOSTLIEV (Андрій Достлєв): 1984, Brianka (UA); Lia DOSTLIEVA (Лія Достлєва): 1984, Donetsk (UA)
Poznanban élnek és dolgoznak

Andrij Dosztlijev művész, kurátor és fotókutató. Érdeklődése középpontjában az emlékezet, a trauma, a személyes és kollektív identitás, valamint a fotográfia mint médium áll. Művészeti gyakorlata a fotográfia, a videó, a rajz, a performansz és az installáció területét öleli fel. Több fotókönyvet is kiadott.
Lia Dostlieva művész, kulturális antropológus, esszéista. Kutatási területei közé tartozik a trauma, az emlékezet, a megemlékezési gyakorlatok, valamint a kiszolgáltatott csoportok támogatása és láthatóvá tétele. Az érdekli, hogyan kerül a trauma a nyelvbe, a traumatikus események reprezentációjának lehetőségei, valamint az, hogy a „nehéz tudás” és a „nehéz múlt” hogyan írható le és vizualizálható. Művészként számos műfajban alkot 2012 óta: fotográfia, installáció, textilszobor, köztéri intervenció stb.

 

BIO

Andrii DOSTLIEV (Андрій Достлєв): 1984, Brianka (UA); Lia DOSTLIEVA (Лія Достлєва): 1984, Donetsk (UA)
They live and work in Poznań (PL)

Andrii Dostliev is an artist, curator, and photography researcher. His primary areas of interest are memory, trauma, identity — both personal and collective, and limits of photography as a medium. His art practice works across photography, video, drawing, performance, and installation. Has published several photobooks.
Lia Dostlieva is an artist, cultural anthropologist, essayist. Primary areas of my research include the issues of trauma, postmemory, commemorative practices, and agency and visibility of vulnerable groups. I am particularly interested in how trauma comes to language, in possibilities of representation of traumatic events and in how “difficult knowledge” and “difficult past” could be described and visualised. As an artist, I work across a wide range of media including photography, installations, textile sculptures, interventions into urban space, etc. since 2012

Háborús sebek nyalogatása

2016–2021, digitális fotó; változó méret
A művészek jóvoltából
© Andrii Dostliev & Lia Dostlieva

Lia Dosztljeva és Andrij Dosztljev közös munkáinak fókuszában a trauma, az emlékezet és a reprezentáció kérdései állnak. Háborús sebek nyalogatása (Licking War Wounds) című munkájuk egy 240 héten át zajló performatív mű. A képsorozaton – egyre kevésbé – látható sólámpa egy bahmuti ajándékbolt terméke. A kelet-ukrajnai, sóbányáiról híres várost 2014-ben szeparatisták (DPR) szállták meg, de az ukrán hadsereg rövid időn belül sikeresen visszafoglalta azt. A szokatlan, tank alakú sólámpák a felszabadítás után jelentek meg a város boltjaiban. A dísztárgyak korábban is fontos részét képezték a szuveníriparnak, de a támadás után a meleg fényű, kellemes hangulatot teremtő tárgyak egy robosztus katonai jármű alakját öltötték. A művészek feltáró munkájukban rámutatnak arra, hogy ezek a tárgyak csupán apró jelei egy egész társadalmat érintő súlyos traumatizáltságnak, amelyet a háború okozott és okoz napjainkban is. A traumafeldolgozás egy nagyon összetett, évekig, évtizedekig vagy akár élethosszig tartó folyamat. Dosztljev és Dosztljeva, akik a háború miatt kényszerültek Donyeck elhagyására, öt éven keresztül, napról napra nyalogatták a háborús sebeket szimbolizáló lámpát és rögzítették annak állapotát. „2021 júliusában fejeztük be ezt a projektet, abban a reményben, hogy a háború is hamarosan véget ér, ami mindnyájunknak lehetőséget ad arra, hogy végre nyalogathassuk a sebeinket. Ehelyett azonban 2022. február 24-én Oroszország teljes körű katonai inváziót indított Ukrajna ellen, és a békés ukrán városokra hulló bombák árnyékában egyszerre mindennemű művészet hiábavalóvá vált.” (Andrij Dosztljeva & Lia Dosztljev)

Licking War Wounds

2016–2021, digital photograph; dimensions variable
Courtesy of the artists
© Andrii Dostliev & Lia Dostlieva

Lia Dostlieva and Andrii Dostliev’s collaborative works focus on issues of trauma, memory and representation. Their work Licking War Wounds is a performative piece that takes place over 240 weeks. The photo series shows a gradually disappearing salt lamp from a souvenir shop in Bakhmut. Famous for its salt mines, the town in eastern Ukraine, was invaded by separatists (DPR) in 2014, but was successfully retaken by the Ukrainian army within a short time. Unusual tank-shaped salt lamps appeared in the city’s shops after the liberation. Such decorative objects had always been an important part of the local souvenir industry, but after the attack, the objects designed to emit a warm glow for a pleasant mood took the form of a robust military vehicle. In their revealing work, the artists show that these objects are only small signs of the severe traumatisation of an entire society, caused by war to this day. Dealing with trauma is a very complex process that can take years, decades or even a lifetime. Forced to leave Donetsk because of the war, for five years, Dostliev and Dostlieva continued to lick the lamp, which symbolised the wounds made by the war, recording its changing condition day after day. “In July 2021, we have finished this project. Hoping that the war would also end soon giving all of us the chance to finally lick our wounds. But instead, on February 24th, 2022, Russia launched a full-scale military invasion of Ukraine. And all art suddenly became futile in the face of bombs falling onto peaceful Ukrainian cities.” (Andrii Dostlieva & Lia Dostliev) 

Harun FAROCKI

BIO

1944, Nový Jicin (Neutitschein) (CZ) – 2014, Berlin (DE)

1966–1968 Felvétel az éppen megnyílt Berlini Filmakadémiára (DFFB). 1966 Házasság Ursula Lefkes-szel. 1968 A lányai, Annabel Lee és Larissa Lu születése. 1974–1984 A müncheni Filmkritik című folyóirat szerzője és szerkesztője. 1998–1999 Speaking about Godard / Von Godard sprechen, New York / Berlin (Kaja Silvermannal). 1993–1999 Vendégprofesszor a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley. 2001 Házasság Antje Ehmannal. 1966 óta több mint 100 televíziós és filmes produkció: Gyermektévé, dokumentumfilmek, esszéfilmek, játékfilmek. 1996-tól számos egyéni és csoportos kiállítás múzeumokban és galériákban. 2007 a Deep Play című kiállítással részvétel a documentán (12). 2004-től vendégprofesszor; 2006–2011 a bécsi Művészeti Akadémia professzora. 2011–2014 hosszú távú projekt Labour in a Single Shot, Antje Ehmannal. 2014. július 30-án Berlin közelében meghalt.

BIO

1944, Nový Jicin (Neutitschein) (CZ) – 2014, Berlin (DE)

1966–1968 Admission to the just opened Berlin Film Adacemy, DFFB. 1966 Marriage with Ursula Lefkes. 1968 Birth of the daughters Annabel Lee and Larissa Lu. 1974–1984 Author and editor of the magazine Filmkritik, Munich. 1998–1999 Speaking about Godard / Von Godard sprechen, New York / Berlin (together with Kaja Silverman). 1993–1999 Visiting professor at the University of California, Berkeley. 2001 Marriage with Antje Ehmann. From 1966 More than 100 productions for television or cinema: children’s TV, documentary films, essay films, story films. From 1996 Various solo and group exhibitions in museums and galleries. 2007 With Deep Play participation at documenta 12. From 2004 Visiting Professor, 2006–2011 Full professorship at the Academy of Art, Vienna. 2011–2014 Longterm project Labour in a Single Shot, together with Antje Ehmann. July 30, 2014 died near Berlin.

Komoly játékok I-IV.

Komoly játékok I: Watson halott
2010
színes videó hanggal; 8’
A Harun Farocki GbR jóvoltából

Komoly játékok II: Három halott
2010
színes videó hanggal; 8’
A Harun Farocki GbR jóvoltából

Komoly játékok IV: Egy nap árnyék nélkül
2010
színes videó hanggal; 8’
A Harun Farocki GbR jóvoltából

Komoly játékok III: Belemerülés
2009
színes videó hanggal; 20’
A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteményéből
Vásárlás az aacheni Peter und Irene Ludwig Stiftung támogatásával, 2010

 

A poszttraumás stressz zavart (PTSD) olyan traumatikus események okozhatják, amelyek kívül esnek a mindennapi emberi tapasztalatokon. Ilyen például a katonai harc. A PTSD során a természetes stresszreakció a traumatikus esemény után is fellép, a zavar elhúzódóvá válik. A virtuális valóságban (VR) végzett expozíciós terápiát az amerikai hadsereg is széles körben alkalmazza. Az eljárás lényege az, hogy a beteg számára kontrollált módon jelenítik meg a tüneteket kiváltó környezetet, helyzeteket, egészen addig, amíg az azokra adott reakció nem enyhül. Harun Farocki négy videóinstallációból álló feltáró munkája nemcsak a katonai bázisokon alkalmazott, katonák kiképzéséhez és veteránok kezeléséhez használt videójáték-technológiát mutatja be, hanem ezek alkalmazásának, a virtuális és valós hadviselés keveredésének kritikus dokumentációját nyújtja. A felvételeken a rajtaütéses támadás virtuális szimulációját, statisztákkal eljátszott gyakorlatot és a Virtual Iraq bemutatóját láthatjuk.

A szimulációk minden esetben valós térképészeti adatokra épülnek, a számítógépes környezet pontosan jeleníti meg a közel-keleti tájat, a helyi földrajzi viszonyokat. A kiképzés során alkalmazott „játék” célja, hogy már azelőtt virtuális képet nyújtson a háborúról, hogy a katonák a bevetések helyszínére utaznának. A felvételeken a katonák saját halálukat élik át, az élmény azonban apró bosszúsággá enyhül, hiszen – a számítógépes játékok működéséhez hasonlóan – a hadművelet bármikor újrakezdhető. A Virtual Iraq ezzel szemben a virtuális eszközök terápiás célú felhasználásának egyik példája. A workshopon a páciens sivatagi vagy városi környezetben navigál, de az eseményeket a terapeuta választja ki, aki a katonát egy támadás elszenvedőjévé vagy szörnyű események szemtanújává teheti. Az osztott képernyős szerkesztésnek köszönhetően a néző egyszerre látja belülről a szimulációt és válik valós események szemtanújává, miközben szembesül a valós események rekonstrukciójának folyamatával is. A sorozat utolsó fejezetében Harun Farocki egy fontos különbségre világít rá: a rehabilitációra használt program olcsóbb, mint a kiképzésre használt, legfejlettebb technológiát alkalmazó változat. A legszembetűnőbb különbség, hogy az előbbin nincsenek árnyékok.

Serious Games I-IV.

Serious Games I: Watson is Down
2010
video, colour, sound; 8’
Courtesy of Harun Farocki GbR

Serious Games II: Three Dead
2010
video, colour, sound; 8’
Courtesy of Harun Farocki GbR

Serious Games IV: A Sun with no Shadow
2010
video, colour, sound; 8’
Courtesy of Harun Farocki GbR

Serious Games III: Immersion
2009
video, colour, sound; 20’
Collection of the Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest.
Purchased from funds provided by Peter und Irene Ludwig Stiftung, Aachen, 2010

 

Post-traumatic stress disorder (PTSD) can be caused by traumatic events that are outside the scope of everyday human experience. Examples include military combat. In PTSD, the natural stress response continues to occur after the traumatic event, and the disorder becomes prolonged. Exposure therapy in virtual reality (VR) is widely used by the US military. The technique involves presenting the patient with a controlled visualisation of the environment and situations that trigger the symptoms, until the patient’s reaction to them is attenuated. Made up of four video installations, Harun Farocki’s revealing work not only presents the video game technology used on military bases to train soldiers and treat veterans, but also provides a critical documentation of their application, the blending of virtual and real warfare. The footages include a virtual simulation of an ambush attack, an exercise performed with extras and a demonstration of Virtual Iraq.

In all cases, the simulations are based on real cartographic data, and the computer-generated environment accurately represents the Middle Eastern landscape and local geography. The “game” used in training is designed to provide a virtual picture of the war before the soldiers even travel to the theatre of operations. In the footages, the soldiers experience their own deaths, but the experience is reduced to a minor annoyance, as the operation can be restarted at any time, as in computer games. Virtual Iraq, by contrast, is an example of the therapeutic use of virtual tools. In the scope of the workshop, the patient navigates in a desert or urban environment, but the events are chosen by the therapist, who can make the soldier a victim of an attack or a witness to horrific events. Thanks to the split-screen format, the spectator both sees the simulation from the inside, witnessing the actual events, while also coming face to face with the process of reconstructing real events. In the final chapter of the series, Harun Farocki highlights an important difference: the software used for rehabilitation is cheaper than the state-of-the-art version used for training. The most striking difference is that in the cheaper version there are no shadows.

Daniel & Geo FUCHS

BIO

Daniel FUCHS, 1966, Alzenau (DE)
Geo FUCHS, 1969, Frankfurt am Main (DE)

BIO

Daniel FUCHS, 1966, Alzenau (DE)
Geo FUCHS, 1969, Frankfurt am Main (DE)
Live and work in Germany (DE)

We are working together since 1992 on mostly conceptual projects – mainly with photography, but also with video and installation. Our main projects are : „Conserving” – „Famous Eyes” – TOYGIANTS – „STASI – secret rooms” – „FORCES” – „Nature & Destruction” Our work has been shown in many international solo- and group exhibitions and art fairs like: Museum Villa Stuck Munich, Schirn Kunsthalle Frankfurt, Kunsthalle Wien, Kunsthal Rotterdam, CAC Malaga, Andy Warhol Museum Pittsburgh, Foam Musem Amsterdam, Nikolaj Kunsthal Kopenhagen, Städtische Galerie Wolfsburg, Pori Art Museum Finnland, Haugar Kunstmuseum Tonsberg Norwegen… And are represented in many private and public collections, like: Elton John Collection, Montblanc Collection, Sammlung Falckenberg, Norton Museum of Art Palm Beach, Sammlung SAP, Collection Galila, Deutsches Historisches Museum Berlin, Bibliotheque Nationale de Luxemburg…

STASI – titkos szobák

2004–2006
10 nagyméretű kép: C-print, akril, aludibond, bükkfa keret; 170 x 135 cm
5 kisméretű kép: C-print, akril, aludibond, üvegezett bükkfa keret; 88 x 70,5 cm
Daniel & Geo FUCHS jóvoltából
© Daniel & Geo FUCHS

STASI – secret rooms

2004–2006
10 large pictures: C-Print, acrylic, alu-dibond, beech tree frame; 170 x 135 cm
5 small pictures: C-print, alu-dibond, beech tree frame with glass; 88 x 70,5 cm
Courtesy Daniel & Geo FUCHS
© Daniel & Geo FUCHS

HAVEIT Collective

BIO

Hana QENA: 1988, Pristina (KS); Vesa QENA: 1991, Mitrovica (KS); Arbërore SYLAJ: 1988, Pristina (KS); Alketa SYLAJ: 1991, Mitrovica (KS)

A HAVEIT kollektíva 2011 működik Pristinában, ahol a tagok élnek és alkotnak (KS)

A HAVEIT egy művészkollektíva, munkájuk gerincét performanszok, tiltakozások és videóinstallációk alkotják. Művészi kifejezésmódjuk gyakran nagy kockázatot jelent egy még mindig túlnyomórészt konzervatív társadalomban. Gyakorlatuk kiterjed a nyilvános performanszokra, köztéri intervenciókra, videóperformanszokra és kiállításokra.

A négy fiatal művész művészete hevesen lázad az albán társadalomban uralkodó hatalom, nacionalizmus, LMBT-diszkrimináció és a nők elnyomása ellen. Emellett bemutatják a mindennapi nehézségekkel vívott küzdelmet, amivel szinte minden albán nő, minden egyes koszovói szembesül. Performanszaikat gyakran koszovói közterein mutatják be. A Haveit célja, hogy meghaladja a moralizáló szabályokat. (forrás: a művészek nyilatkozata)

Fontosabb nyilvános performanszok:

2021 “Baby blues”, Galeria Kombetare e Arteve, Tirana / AL
2021 “Ceylon Island” Autostrada Bienale, Prizren / KS
2019 “Shaving Patriarchy” National Art Gallery, Pristina, KS
2018 “Wild Beast”, Bazament Art Space, Tirana / AL
2018 “Three Billboards”, Pristina / KS
2017 “Autostrada Biennale” International Contemporary Art Biennale. “Shaving Patriarchy”, Prizren / KS
2014 “When father wept, mother washed my eyes”, Piramida, Tirana / AL
2014 “Hanging on a Curtain” In front of former dictator Enver Hoxha’s house, Tirana / AL 2014 “Valentine’s Day” Mother Theresa Square, Pristina / KS
2013 “No Water, Fountains Evreywhere” Prishtina / KS
2013 “Ekzaminimi” Pristina / KS
2011 “Coronation” Pristina / KS

 

BIO

Hana QENA: 1988, Pristina (KS); Vesa QENA: 1991, Mitrovica (KS); Arbërore SYLAJ: 1988, Pristina (KS); Alketa SYLAJ: 1991, Mitrovica (KS)

The HAVEIT Collective is active since 2011 in Pristina where the members live and work (KS)

HAVEIT is an art collective using performance, protest and video installation as the backbone to their charged work. Their artistic expression often poses frightening risks in what is still seen as a predominantly conservative society. Their practice spans in public performances, interventions in public space, video performance and exhibitions.

Four young women artists whose art vehemently rebels against power and nationalism, LGBT discrimination and the oppression of women prevalent in Albanian society. They also try to illustrate their struggle with the day-to-day difficulties confronted by nearly every Kosovar. Often, their artistic performances are staged in Kosovo’s public spaces. Haveit works to go beyond moralistic rules and refuse to agree with the matters that are being served. (source: the artists’s statement)

Main public performances so far:

2021 “Baby blues”, Galeria Kombetare e Arteve, Tirana / AL
2021 “Ceylon Island” Autostrada Bienale, Prizren / KS
2019 “Shaving Patriarchy” National Art Gallery, Pristina, KS
2018 “Wild Beast”, Bazament Art Space, Tirana / AL
2018 “Three Billboards”, Pristina / KS
2017 “Autostrada Biennale” International Contemporary Art Biennale. “Shaving Patriarchy”, Prizren / KS
2014 “When father wept, mother washed my eyes”, Piramida, Tirana / AL
2014 “Hanging on a Curtain” In front of former dictator Enver Hoxha’s house, Tirana / AL 2014 “Valentine’s Day” Mother Theresa Square, Pristina / KS
2013 “No Water, Fountains Evreywhere” Prishtina / KS
2013 “Ekzaminimi” Pristina / KS
2011 “Coronation” Pristina / KS

 

 

HTEIN LIN

BIO

1966, Mezaligon (MM)
Yangonban él és alkot (MM)

Htein Lin jogot tanult, és csak 1994-ben diplomázott, miután az 1988-as felkelés idején lázadó diákként szerzett megrázó élményeit követően visszatért, amit Ma Pa (2017) című önéletrajzi könyvében dokumentált.

1998-ban letartóztatták, ekkor művészként és komikus színészként dolgozott; művészi gyakorlatát a börtönben fejlesztette ki (1998–2004), titokban pamut börtönegyenruhákra festett 00235 című sorozatában.

Legutóbbi és jelenlegi sorozatai: Kéztár / A Show of Hands, egykori politikai foglyok kezéről készített gipszöntvények és történeteik; Skirting the Issue, amely a mianmari nőkkel szemben tanúsított diszkriminatív hozzáállást vizsgálja; How do you find….?, városokról és országokról készült festmények, melyek a börtönben kifejlesztett technikával készültek; Recycled, absztraktok, amelyeket szabadulása után kezdett el olcsó, helyben újrahasznosított kartonpapír felhasználásával, és jelenleg a burmai írással írt szavakra összpontosítanak, amelyek a korszellemet szimbolizálják; és Signs of the Times, amelyben Mianmar gazdasági modernizációját a reklámtáblákhoz használt, kidobott akrilkivágások segítségével örökíti meg. Munkái a hongkongi M+ kortárs művészeti múzeum, a genfi ICRC Múzeum, a Singapore Art Museum, a müncheni Staatliche Museum Fünf Kontinente és az Egyesült Államok yangoni nagykövetsége gyűjteményében találhatók.

Miután 7 évet töltött Londonban, 2013-ban visszatért Mianmarba, jelenleg Yangonban és Kalawban él. Inspirációs forrásai közé tartozik a buddhizmus (maga is napi szinten gyakorolja a meditációt), valamint az emberi jogok, többek között a szólásszabadság és a kirekesztés kérdései. Alapító tagja a Mianmari Kortárs Művészeti Szövetségnek (AMCA).

 

BIO

1966, Mezaligon (MM)
Lives and works in Yangon (MM)

Htein Lin studied law, graduating only in 1994 after returning from a harrowing experience as a student rebel during the 1988 urprising, documented in the autobiographical Ma Pa (2017).

Arrested in 1998 while working as an artist and comic actor, he developed his artistic practice in prison (1998–2004), painting secretly on cotton prison uniforms in his series 00235.

Recent and ongoing series includes A Show of Hands, plaster casts of arms of former political prisoners, with their stories; and Skirting the Issue exploring the underlying discriminatory attitudes towards women in Myanmar, How do you find….?, paintings of cities and countries using his prison technique; Recycled, abstracts begun on his release using cheap locally recycled cardboard, and now focussed on words in Burmese script that symbolize the zeitgeist; and Signs of the Times, where Myanmar’s economic modernization is captured through discarded acrylic cuttings used for signboards. His work has been collected by M+ contemporary art museum, Hong Kong; ICRC Museum, Geneva; Singapore Art Museum; Staatliche Museum Fünf Kontinente, Munich, and the US Embassy Yangon.

After spending 7 years in London, he returned to Myanmar in 2013 and now lives in Yangon and Kalaw. Meditating for several hours daily, Buddhism is a major inspiration for his work as are human rights, including freedom of speech and discrimination. He is a founding member of the Association for Myanmar Contemporary Art (AMCA).

 

Alfredo JAAR

BIO

1956, Santiago de Chile (CL)

New Yorkban él és alkot (US)

Alfredo Jaar képzőművész, építész és filmrendező. Munkáit világszerte bemutatták. Részt vett a velencei (1986, 2007, 2009, 2013), a Sao Pauló-i (1987, 1989, 2010, 2021), valamint a kasseli Documenta (1987, 2002) biennálékon. A művész több mint hetven köztéri intervenciót valósított meg világszerte. Munkáiról több mint hatvan monografikus kiadvány jelent meg. 1985-ben Guggenheim-ösztöndíjas, 2000-ben MacArthur-ösztöndíjas volt. 2018-ban megkapta a Hiroshima Art Prize-t, 2020-ban a Hasselblad-díjat.

BIO

1956, Santiago de Chile (CL)

Lives and works in New York (US)

Alfredo Jaar is an artist, architect, and filmmaker. His work has been shown extensively around the world. He has participated in the Biennales of Venice (1986, 2007, 2009, 2013), Sao Paulo (1987, 1989, 2010, 2021) as well as Documenta in Kassel (1987, 2002). The artist has realized more than seventy public interventions around the world. Over sixty monographic publications have been published about his work. He became a Guggenheim Fellow in 1985 and a MacArthur Fellow in 2000. He received the Hiroshima Art Prize in 2018 and the Hasselblad Award in 2020.

 

Belinda KAZEEM-KAMIŃSKI

BIO

1980, Bécs | Vienna (AT)
Bécsben él és alkot (AT)

Belinda Kazeem-Kamiński író, művész és kutató. A fekete feminista teóriából kiindulva, egy kutatásalapú, folyamatorientált nyomozói gyakorlatot alakított ki, amelyben gyakran megjelenik az archívum, különösen a közgyűjtemények hiátusai. Munkái a dokumentarista és a fikciós műveket összekapcsolva különböző médiumokon keresztül nyilvánulnak meg, és az örökké tartó gyarmati múlt jelenét boncolgatják: egy lezárás nélküli múltat. Művészi munkássága a fotográfiát, a kollázst, a videót és a performanszot ötvözi.
Belinda Kazeem-Kamiński 2015 októbere óta a bécsi Képzőművészeti Akadémia PhD-in-Practice programjának doktorandusza, jelenleg a The Non-Human. The Believer. The Alien. Unsettling Innocence című projekten dolgozik. A projekt keretében az osztrák történelem három eseményét vizsgálja a fekete feminista teória eszközeivel, hogy a fekete lét performativitásáról elmélkedjen az osztrák gyarmati múlt kapcsán.
2016-ban Belinda Kazeem-Kamiński elnyerte a Theodor Körner Művészeti Díjat a Naming what was once unnameable című projektjéért, amely a gyermekkorral és a másság tapasztalatával foglalkozik. 2017-ben hároméves ösztöndíjat kapott az Osztrák Tudományos Akadémia doktori projektjéhez. (forrás: a művész weboldala; sixpackfilm.com)

BIO

1980, Bécs | Vienna (AT)
Lives and works in Vienna (AT)

Belinda Kazeem-Kamiński is a writer, artist, and scholar. Rooted in Black feminist theory, she has developed a research-based and process-oriented investigative practice that often deals with archives, specifically with the voids in public archives and collections. Interlacing the documentary with the fictional, her works manifest themselves through a variety of media and dissect the present of an everlasting colonial past: a past without closure. Her artistic work combines photography, collage, video, and performance.
Since October 2015 Belinda Kazeem-Kamiński is a PhD-candidate in the PhD-in-Practice Program at the Academy of Fine Arts Vienna and works on the project The Non-Human. The Believer. The Alien. Unsettling Innocence. In the frame of this project she confronts three scenes from Austrian history with approaches from the field of US-American Black studies, in order to think about the performativity of Blackness in relation to Austrian coloniality.
In 2016 Belinda Kazeem-Kamiński was awarded with the Theodor Körner Prize for Art for the project Naming what was once unnameable, that deals with childhood and the experience of otherness. In 2017, she was granted a three-year scholarship for her PhD-project from the Austrian Academy of Science. (source: artist’s webiste; sixpackfilm.com)

KESERUE Zsolt
NEOGRÁDY-KISS Barnabás

BIO

1989, Budapest (HU)
Budapesten él és dolgozik

Neogrády-Kiss Barnabás 1989-ben született Budapesten. 2008-ban második agyműtétje után újra kellett tanulnia használ- ni a testének a jobb felét, a jobb kezét, jobb lábát, arca jobb oldalának mimikáját. A látása is tartósan sérült, a normális
180 fokos látás helyett mindkét szemével 90 fokot lát balra. Még most is, folyamatosan fejlődik a beszéde és a világhoz való viszonya. Számára a – legtöbb embernek oly magától értetődő – látás, érzékelés és a képek egy állandó kutatás, kérdezés tárgyai, amelyeket munkáiban próbál feldolgozni, megérteni.
2012 és 2015 között elvégezte a Kaposvári Egyetem Művészeti Kar Fotográfia szakát, majd tanulmányait 2015-től 2017-ig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia szakán folytatta.
Első önálló kiállítása 2014-ben megint a fejemben nézelődnek címmel a Faur Zsófi Galériában volt.
2014-ben a Pozsonyi OFF Biennálén a Kaposvári Egyetem fotográfia szakos hallgatóival közösen létrehozott Beavatkozások című kiállítás elnyerte a fesztivál fődíját, az ON_Award-ot. 2015-ben Wolfgang Tillmans neki nyújtotta át a The Most Talent- ed Young Artist díjat a Budapest Portfolio Review-n.
2017-ben ASA NISI MASA Galéria által kiírt pályázaton, a zsűritagok között a Scorpion Dagger alkotója James Kerr bev- álogatta az and I see this című gif-projektjét a legjobbak közé.
2018-ban a Faur Zsófi Galériában Kő, papír, zokni címmel, önálló kiállításon mutatta be a magyarországi SOS Gyermekfalu gyerekeinek és a saját életének párhuzamát.
2019-ben egy formabontó helyszínen és installálásban B címmel volt önálló kiállítása a Lollipop Factory-ban. Ugyanebben az évben kezdett el műtermet bérelni az Art Quarter Budapestben.
2010-óta oktat fotográfiát különböző táborokban és iskolában.
2020-ban elnyerte az Akademie Schloss Solitude Rezidencia programját. Ugyanebben az évben Kettős kötés című munká- jával, amelyben sérült látását, világérzékelését próbálja egy indirekt, mélyen intuitív módon megmutatni, megnyerte a Capa-Nagydíjat.
2021-ben a következő rezidencia programja Salzburgban fog megvalósulni a Budapest Galérián keresztül.
2018 óta a PAD csapatának tagja, projektjük, a Hétköznapi Hiánycikkek a 2021-es OFF Biennále keretében mutatkozott be. Ők az alkotói a szabadonbalaton projektnek.
2021-ben bekerült az Esterházy Art Award shortlistjébe ezálltal kiállít most a Ludwig Múzeumban.
Megjelent a Solitude című könyve, melynek egy nagyon sikeres bemutatója volt a Létminimum Bázisban és Pfisztner Gá- bor jóvoltából egy beszélgetés is hallható volt.
2022-től az Inda Galériának a művésze és az év elején lesz egy önálló kiállítása “szemmunka“ címmel.

 

BIO

1989, Budapest (HU)
Lives and works in Budapest (HU)

Barnabás Neogrády-Kiss was born in 1989 in Budapest. In 2008, after his second brain surgery, he had to learn again how to use the right half of his body, his right hand, his right leg and the facial expressions on the right side of his face. His vision is also permanently impaired, instead of normal 180-degree vision, he sees 90 degrees to the left with both eyes. Even now, his speech and his relationship with the world is constantly evolving. For him, vision, perception and images, which are so evident to most people, are the objects of constant research and questioning, which he tries to process and understand in his works.
Between 2012 and 2015, he graduated from the Art Faculty of the University of Kaposvár with a BA degree in Photography, and from 2015 to 2017 he continued his MA studies at the Department of Photography of the Moholy-Nagy University of Art and Design.
His first solo exhibition entitled they are looking around in my head again was at Faur Zsófi Gallery in 2014.
At the Bratislava OFF Biennale in 2014, the exhibition entitled Interventions, which he created together with the students of photography at the University of Kaposvár, won the main prize of the festival, ON_Award.
In 2015, Wolfgang Tillmans handed him with The Most Talented Young Artist Award at the Budapest Portfolio Review.
In 2017, in a competition announced by the ASA NISI MASA Gallery, one of the jury members, Scorpion Dagger creator James Kerr selected his and I see this gif project among the best.
In 2018, he presented the parallels between the children of the SOS Children’s Village in Hungary and his own life in a solo exhibition entitled Rock, Paper, Socks at the Faur Zsófi Gallery.
In 2019, he had a solo exhibition at the Lollipop Factory entitled B with a cutting-edge site and installation. In the same year, he started renting a studio at Art Quarter Budapest.
Since 2010, he has been teaching photography in various camps and schools.
In 2020, he won the residency program Akademie Schloss Solitude in Stuttgart. In the same year, with his work Double Bond, in which he tries to show his impaired vision and perception of the world in an indirect, deeply intuitive way, he won the Capa Grand Prize.
In 2021, his next residency program will take place in Salzburg through Budapest Gallery.
Since 2018, he has been a member of the PAD team. Their project, Everyday Short- comings, was presented at the 2021 OFF Biennale. They are the creators of the free Balaton project.
In 2021 he was selected in the shortlist of the Esterházy Art Award.
In September 2021, Akademie Schloss Solitude has also invited him to do an exhibition at Sommerfest.
In 2022 He has a solo show in the Inda Gallery.

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude | Kettős kötés, 2018-2020 | Cím nélkül, 2022

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude
Kettős kötés, 2018–2020
giclée print, Dibondra kasírozva, keretezve; változó méret
A művész és az INDA Galéria jóvoltából
© Neogrády-Kiss Barnabás

Untitled 46, Untitled 47, Untitled 48, 2022
giclée print, kasírozva, keretezve; változó méret
A művész és az INDA Galéria jóvoltából
© Neogrády-Kiss Barnabás

A képek a szabadonbalaton-BALATORIUM-Európa Kulturális Fővárosa
Veszprém-Balaton 2023 támogatásával készültek

Neogrády-Kiss Barnabás 2020-ban nyerte el az Akademie Schloss Solitude rezidenciaprogramját és ugyanebben az évben kapta meg Kettős kötés című munkájáért a Capa-nagydíjat. A fotósorozat a személyes, a világ megváltozott érzékeléséhez kötődő élményeit járja körül, amelynek középpontjában a látása áll. Neogrády még tizenévesen esett át egy agydaganat-műtéten, amelynek következtében mindkét szeme látómezőjének csak bal felét képes érzékelni. Felépülése során, amikor olyan mindennapi mozdulatokat is újra kellett tanulnia, mint a járás, a beszéd vagy az írás, fordult komolyabban a fotográfiához, mint az önkifejezés egy lehetséges eszközéhez. Az alkotó folyamatosan felülvizsgálja, átdolgozza, valamint értelmezi saját percepciós folyamatait és ehhez fűződő viszonyát. Nem illusztrál, tehát nem törekszik arra – a lehetetlen kísérletre –, hogy képein keresztül mutassa be, miként látja ő a világot, hanem az önmagára irányuló kérdésekből és megfigyelésekből kiindulva tár fel mélyebb összefüggéseket, és teremt sajátos narratívákat. Tapasztalatait erőforrásként is használja, tabusítás helyett identitásának részeként kezeli azokat. Munkáin sokszor ő maga látható, a fényképezőgép másik oldalára állva önmagát teszi fotói alanyává. A végleges beállítás, a kép létrejöttének pillanata ilyenkor kiszámíthatatlanná, részben esetlegessé válik. A véletlenszerűség és az intuitivitás nemcsak az alkotásnak, hanem a művek bemutatásának is fontos elemei. Performatív munkái a tér adottságait érzékenyen kihasználva, lazán összekapcsolt rendszereket alkotnak, és olyan helyzeteket teremtenek, amelyek a néző érzékelését is kimozdítják, arra ösztönzik, hogy a mű ritmusát, logikáját követve fogadja be a látottakat.

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude | Double Bond, 2018-2020 | Untitled, 2022

Solitude, 2020 / Stuttgart – Akademie Schloss Solitude
Double Bond, 2018–2020
giclée print, mounted on Dibond, framed; dimensions variable
Courtesy of the artist and INDA Gallery
© Neogrády-Kiss Barnabás

Untitled 46, Untitled 47, Untitled 48, 2022
giclée print, mounted on Dibond, framed; dimensions variable
Courtesy of the artist and INDA Gallery
© Neogrády-Kiss Barnabás

In 2020, Barnabás Neogrády-Kiss won a residency at Akademie Schloss Solitude and he was awarded the Capa Grand Prize for his work Double Bond in the same year. The photo series explores his personal experience of his altered perception of the world, with his vision in focus. Neogrády underwent a brain tumour operation when he was still a teenager, which left him with a capacity to perceive only the left half of the field of vision in both eyes. During his recovery, when he had to relearn everyday movements such as walking, speaking and writing, he turned more seriously to photography as a potential means of self-expression. The artist constantly revises, reworks and interprets his own perceptual processes and his relationship to them. He does not illustrate; that is, he does not attempt the impossible – to show how he sees the world through his images, but rather, he turns to questions and observations about himself as a point of departure to explore deeper connections and create peculiar narratives. He also uses his experiences as a resource, treating them as part of his identity rather than taboo. He himself is visible in many of his works, standing on the other side of the camera and making himself the subject of his photographs. The final setup, the moment of the photograph’s creation then becomes unpredictable, partly contingent. Randomness and intuition are important elements not only in the creation but also in the presentation of his work. His performative works make sensitive use of space, creating loosely connected systems and situations that challenge our perception, encouraging us to follow the rhythm and logic of the work in our reception of the spectacle.

Janette PARRIS

BIO

1962, London (UK)

Londonban él és alkot (UK)

Janette Parris munkáinak középpontjában a kortárs városi tapasztalatok állnak, amit olyan narratív, humoros és népszerű műfajokban dolgoz fel, mint a szappanopera, a stand-up comedy, a zenés színház, a rajzfilm, a képregény és az animáció. Parris 25 éve hazai és nemzetközi kiállítóhelyeken mutatja be munkáit: TATE, The New Art Gallery Walsall, ICA, Kunsthaus Zürich, Hayward Gallery Touring, Art on the Underground, Royal Academy of Arts. A „Museums at Night 2014” programra kiválasztott hat vezető kortárs művész egyike volt, és munkáit a közelmúltban a Southbank Centre Everyday Heroes című helyspecifikus kiállításán, valamint a Southend High Street-en, a Focal Point Gallery éves Bridge Commission kiállításán láthatta a közönség. Parris egyike volt annak a 46 művésznek, akiket beválogattak a London Open 2022 kiállításra a Whitechapel Galleryben. Az ismert Arch képregény elindítója, amely bekerült az Egyesült Királyság legnagyobb, a British Library által szervezett Comics Unmasked képregény-kiállításba.

BIO

1962, London (UK)

Londonban él és alkot | Lives and works in London (UK)

Janette Parris is an artist who investigates the contemporary urban experience, using narrative, humour and popular formats, including soap opera, stand-up comedy, musical theatre, cartoons, comics and animation. Parris has exhibited widely nationally and internationally for 25years including TATE, The New Art Gallery Walsall, ICA, Kunsthaus Zürich, Hayward Gallery Touring, Art on the Underground, Royal Academy of Arts, was one of six lead contemporary artists selected for Museums at Night 2014, and whose work could be seen in the recent site-specific exhibition ‘Everyday Heroes’ at the Southbank Centre and on Southend High Street, for the Focal Point Gallery’s annual Bridge Commission. Parris was one of 46 artists to be selected for the forthcoming London Open 2022 at the Whitechapel Gallery. Parris is the founder of ‘Arch’ an established comic which was included in the largest UK comics exhibition in the British Library “Comics Unmasked”.

Ruti SELA & Maayan AMIR

BIO

Ruti SELA & Maayan AMIR
SELA: 1974, Jeruzsálem (IL); AMIR: 1978, Hadera (IL)
Tel-Avivban élnek és alkotnak

Ruti Sela és Maayan Amir munkái számos nemzetközi kiállításon és helyszínen szerepeltek: Sydney-i Biennále, Isztambuli Biennále, Berlini Biennále, Manifesta, New Museum Triennále, Stedelijk Museum, Centre Pompidou, Art in General, Tate Modern, Jeu de Paume, ZKM, HKW, Fondazione Sandretto Re Rebaudengo. 2009-ben közösen kezdeményezték az „Exterritory” hosszú távú művészeti projektet, amellyel elnyerték az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO, 2011) fiatal művészeknek járó díját. A kutatási eredményeik könyvekben és folyóiratokban jelentek meg. 2016-ban a Punctum Press kiadó kiadta az általuk szerkesztett antológiát Extraterritorialities in Occupied Worlds címmel. Sela a Bezalel Művészeti és Design Akadémián tanult művészetet, ahol kitűnő eredménnyel diplomázott, valamint a Tel Aviv-i Egyetem Film Tanszékének MFA programján vett részt. Munkásságáról For the Record címmel 2015-ben jelent meg könyv az Archive Books kiadónál. A Midrasha Művészeti Iskola művészeti tanszékének vezetője, a Haifai Egyetemen és más tudományos intézményekben is oktat.  Maayan Amir a londoni Goldsmiths Egyetem Centre for Research Architecture kutatóközpontjában doktorált, ahol a „Forensic Architecture” projekt kutatója is volt.  A Ben-Gurion University of the Negev művészeti tanszékének vezető oktatója, elnyerte az International Association for Visual Culture és a Journal of Visual Culture „Early Career Researcher Prize” díját. Mindketten az amszterdami Rijksakademie rezidensművészei voltak.

BIO

Ruti SELA & Maayan AMIR
SELA: 1974, Jerusalem (IL); AMIR: 1978, Hadera (IL)
They live and work in Tel Aviv (IL)

Ruti Sela and Maayan Amir are artists whose works are shown internationally at various exhibitions and venues, including the Biennale of Sydney, Istanbul Biennial, Berlin Biennial, Manifesta, New Museum Triennial, Stedelijk Museum, Centre Pompidou; Art in General, Tate Modern, Jeu de Paume, ZKM, HKW, Fondazione Sandretto Re Rebaudengo among many others. In 2009 they initiated together the long-term art project “Exterritory” on which they have won an award for young artists from The United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (UNESCO, 2011). Research by Exterritory has been published in books and journals. In 2016, their co-edited anthology titled “Extraterritorialities in Occupied Worlds” was published by Punctum Press. Sela have studied art at the Bezalel Academy of Art and Design where she graduated with excellency as well as studied at the MFA program at the Film Department of the Tel Aviv University. A book about her work titled “For the Record” was published by Archive Books in 2015. She is the head of the Art Department at the Midrasha Art School, a lecturer at the Haifa University and in other academic institutes.  Maayan Amir holds a PhD from the Centre for Research Architecture at Goldsmiths University of London, where she has also been a researcher on the Forensic Architecture project.  She is a Senior Lecturer at the Arts Department at Ben-Gurion University of the Negev and recently received the “Early Career Researcher Prize” from the International Association for Visual Culture and the Journal of Visual Culture. The two were also guests’ residents at the Rijksakademie in Amsterdam.

 

Túl a bűntudaton – A trilógia

2003–2005, videó; 43’
A művészek jóvoltából

Ruti Sela és Maayan Amir közös videósorozata a hatalmi viszonyokat vizsgálja, miközben azok megbontásával játszik. A Tel-Avivban forgatott trilógia a tárgyiasítás, tárgyiasulás, birtoklás, illetve ennek rögzítésére vonatkozó felvetéseken keresztül a militarizmus izraeli fiatalok identitására gyakorolt hatását tárja fel. Az állandó katonai konfliktusban álló ország szigorú katonai rendszert működtet, amelyben minden nagykorú állampolgárnak kötelező sorkatonai szolgálatot kell teljesítenie. Ez a közös, identitásformáló tapasztalat az élet minden szférájába beépül, a magánéletre, az emberi kapcsolatok működésére is jelentős hatást gyakorol. A felvételek készítésekor a művészek aktívan részt vesznek az események alakításában, különböző helyzetek megteremtésében: férfiakat csábítanak el bárok mosdóiban, intim találkozókat szerveznek társkereső oldalakon és prostituáltakat hívnak fel hotelszobájukba. A találkozók résztvevői az alkotók kérdéseire válaszolnak, de a már-már valóságshow-szerű jelenetek kötetlen, elsősorban szexuális témákat érintő beszélgetései olykor váratlan, komoly fordulatot vesznek. A munka a szexualitás és a katonai-politikai identitás szoros összefonódását tárja fel. Azt teszi láthatóvá, hogy az erőszak és a háború traumái milyen hatással vannak az élvezek megélésére, az intim kapcsolatok teremtésének igényére és képességére.

Beyond Guilt – The Trilogy

2003–2005, video; 43’
Courtesy of the artists

Ruti Sela and Maayan Amir’s joint video series explores power relations while playing on their disruption. Shot in Tel Aviv, the trilogy explores and reveals the impact of militarism on the identity of Israeli youth through propositions regarding objectification, possession and the recording of these. The country, which is in constant military conflict, operates a strict military system in which all citizens of legal age are conscripted for military service. This common, identity-forming experience is embedded in all spheres of life and has a significant impact on private life and the functioning of human relationships. While recording the footages, the artists are actively involved in shaping events and giving rise to various situations: seducing men in the bathrooms of bars, organising intimate encounters on dating sites and inviting prostitutes to their hotel rooms. The participants of the meetings do answer the artists’ questions, but the informal conversations in the almost reality-show-like scenes, mainly broaching on sexual topics, sometimes take unexpected and serious turns. The work reveals the intimate intertwining of sexuality and military-political identity and shows the impact of the traumas of violence and war on the experience of pleasure and on the need and ability to create intimate relationships.

Selma SELMAN

BIO

1991, Bihács (BIH)
Bihácson és New Yorkban él és alkot (BIH / US)

Selma Selman (1991) a bosznia-hercegovinai Ružica roma közösség falujában nőtt fel. A Banja Luka-i Egyetem festő szakán szerzett BFA diplomát 2014-ben, első roma hallgatóként. A Syracuse Egyetemen 2018-ban szerzett MFA diplomát vizuális és előadóművészeti szakon. Munkái számos nemzetközi gyűjteményben szerepelnek, és számos díjat kapott. 2021-ben elnyerte az amszterdami Rijksakademie ösztöndíját. Selma Selman a Get The Heck To School szervezet alapítója, amelynek célja azoknak a roma lányoknak a támogatása, akik a társadalomból való kiközösítéssel és szegénységgel szembesülnek.
Egyéni kiállítások: Kasseler Kunstverein Museum Fridericianum, Kassel (2021); Nemzeti Galéria, Szarajevó (2021); acb Galéria, Budapest (2021); SU Art Gallery, Syracuse, USA (2018); agnès b. Galerie Boutique, New York, USA, (2017); Gallery Schleifmühlgasse 12-14, Bécs, (2016); Gallery Dreamland, Buffalo, New York, USA (2016). Számos csoportos kiállításon és fesztiválon vett részt: EVROVIZION, ifa, Stuttgart; Mediterranea 19 Young Artists Biennale School of Waters; 58. Velencei Biennále; Kunstquartier Bethanien, Berlin; Kunsthalle Wien, Bécs; New Children Gallery, New Orleans; L’Onde Centre d’Art, Párizs; Queens Museum, New York; The Creative Time Summit, Miami; Museum of Contemporary Art, Banja Luka; Villa Romana, Firenze; Maxim Gorki Theater, Berlin; Galerie Boutique, New York.

BIO

1991, Bihać (BIH)
Lives and works in Bihać and New York (BIH / US)

Selma Selman (1991) grew up in the Roma community village of Ružica in Bosnia and Herzegovina. She earned her BFA from Banja Luka University’s Department of Painting as the first Roma student in 2014. She graduated from Syracuse University with an MFA in Visual and Performing Arts in 2018. Her work is part of numerous international collections and she has received numerous awards. She was recently awarded a residency in Amsterdam at the Rijksakademie in 2021. Selma Selman is the founder of the organization ”Get The Heck To School”, which aims to empower Roma girls all around the world who face ostracization from society and poverty.
She has had solo exhibitions at Kasseler Kunstverein Museum Fridericianum, Kassel (2021), National Gallery, Sarajevo (2021), Acb Gallery, Budapest (2021), SU Art Gallery, Syracuse, USA (2018), agnès b. Galerie Boutique, New York, USA, (2017), Gallery Schleifmühlgasse 12-14, Vienna, (2016), Gallery Dreamland, Buffalo, New York, USA (2016). She has participated in numerous group exhibitions and festivals, such as EVROVIZION, ifa, Stuttgart, Mediterranea 19 Young Artists Biennale School of Waters, 58th Venice Biennale, Kunstquartier Bethanien in Berlin, Kunsthalle Wien in Vienna, New Children Gallery in New Orleans, L’Onde Centre d’Art in Paris, Queens museum in New York, The Creative Time Summit in Miami, Museum of Contemporary Art in Banja Luka, Villa Romana in Florence, Maxim Gorki Theater in Berlin, Galerie Boutique in New York and many more.

Majd megveszem a szabadságom, amikor

2014 – folyamatosan
HD videó; 8’58’’
A művész jóvoltából
© Selma Selman

Selma Selman bosznia-hercegovinai roma származású művész és aktivista. Művészeti gyakorlatának fontos alapját képzi saját életének története, családi háttere és öröksége, valamint a roma közösség narratívái. A művész hamar felismerte és problematizálta annak tapasztalatát, hogy nőként Kelet-Európa egyik leginkább marginalizált kisebbségi csoportjához tartozik, de hátterét képes erőforrásként használni autonóm alkotói munkájának építéséhez és hosszú távú, társadalmilag elkötelezett céljai megvalósításához.

A Majd megveszem a szabadságom, amikor című munka fókuszában a napjainkban is világszerte létező kényszerházasság intézménye áll, amely számos roma közösségben hosszú múltra visszavezethető szokásjogon alapszik. A hagyomány szerint a – gyakran kiskorú – lányokat a szüleik eladják a vőlegény családjának, ezáltal fontos bevételre téve szert. A tradíció a művész saját családjában is él, édesanyját is gyermekként adták férjhez. Selman öt éven keresztül készített felvételeket a családja mindennapjairól, az ebből készült videó azon törekvéseit mutatja be, hogy kiderítse és meghatározza élete értékét, szabadsága árát. Ez az összeg 11.166 dollár. Selman folyamatban lévő projektjében műveit, ruháit és haját árulja, hogy megvásárolhassa saját szabadságát. Célja önmaga és családja felszabadítása a tradíció terhe alól, valamint a jövő generációnak segítése a kollektív önfelszabadítás elérésében.

Selman fontos katalizátora annak, hogy a szülőhelye közösségében a nőkkel szembeni diszkrimináció csökkenjen. 2017-ben alapítványt hozott létre, amelynek célja, hogy ösztöndíjak segítségével támogassa a bihácsi roma gyermekek továbbtanulását. Az elsősorban lányokat célzó program fontos része a családok segítése és a korai házasság gyakorlatának felszámolása annak érdekében, hogy a gyerekek lehetőséget kaphassanak a továbbtanulásra.

I Will Buy My Freedom When

2014 – ongoing
HD video; 8’58’’
Courtesy of the artist
© Selma Selman

Selma Selman is a Roma artist and activist from Bosnia and Herzegovina. Her art practice is informed by her own life story, family background and heritage, as well as the narratives of the Roma community. The artist was quick to recognise and problematise her experience of belonging as a woman to one of the most marginalised minority groups in Eastern Europe, but she is able to use her background as a resource to build her autonomous creative work and to pursue her long-term, socially engaged goals.

The focus of I Will Buy My Freedom When is the institution of forced marriage, which still exists today in many Roma communities around the world, based on a long history of customary law. According to tradition, girls, often underage, are sold by their parents to the groom’s family, which is a significant source of income. The tradition also runs in the artist’s own family, where her mother was married off as a child. For five years, Selman filmed her family’s daily life, and the resulting video shows her efforts to discover and define the value of her life and the price of her freedom. That amount is $11,166. In her ongoing project, Selman is selling her artworks, clothes and hair to buy her freedom. Her goal is to free herself and her family from the burden of tradition and to help future generations achieve collective self-liberation.

Selman has been an important catalyst in reducing discrimination against women in her local community, and in 2017 she set up a foundation to support the further education of Roma children in Bihać through scholarships. A key part of the programme, which mainly targets girls, is to help families and end the practice of early marriage to give children the opportunity to continue their education.

Taryn SIMON

Az ártatlanok

2000–2003
9 db C-print; 122 x 157 cm egyenként
A Kunststiftung DZ Bank, Frankfurt am Main jóvoltábólam Main
© Taryn SIMON

A fotográfia kezdettől fogva, közvetlenül vagy kerülőutakon, de a reprezentációt és annak a dokumentaritáshoz, azaz a képi igazsághoz fűződő viszonyát vizsgálja. Már az 1850-es években használtak fényképeket a modern állam különböző intézményei (rendőrség, elmegyógyintézetek, iskolák stb.), amelyek „a test politikai technológiáit” (Foucault) feltalálták és a következő évtizedekben továbbfejlesztették. Ezekben az esetekben a fényképezés az emberi alanyok rögzítésének, megfigyelésének és elemzésének technikai eszköze volt akár tudományos, akár ellenőrzési céllal. A rendőrség az 1840-es években kezdett el fényképeket használni bizonyítékként és a bűnözők azonosításához, de e képek vizualitását csak az 1880-as évek végén szabványosították. A szakadás a fotográfia mint művészet és annak hétköznapi, alkalmazott használata között egyidős magával a technológiával, kritikai átértékelése pedig új lendületet kapott az 1980-as évek művészeti gyakorlatai és kritikai elméletei révén.

Taryn Simon fotóhasználata jórészt a médium premisszáinak vizsgálatához köthető a legkülönfélébb társadalmi és politikai kontextusokban, amelyek gyakran a fotográfiát eredetileg alkalmazni kezdő hatalmi intézményekhez kapcsolódnak (kormányzati szervek, tudomány, oktatás). A 2000-es évek elején Simon készített egy sorozatot (The Innocents), amelyben olyan férfiakat fényképezett, akik – főként téves azonosítás alapján – olyan bűncselekményekért ültek börtönben, amit nem követtek el. A tudomány és a DNS-bizonyítékok fejlődésével ezeket a férfiakat gyakran évtizedekkel az elítélésük után mentették fel és engedték szabadon. Simon ezekkel a férfiakkal együtt újra felkeresi a jelentős helyszíneket – a bűncselekmény helyszínét, letartóztatásuk helyét, alibijük helyszínét stb. –, és ezeken a helyszíneken fényképezi le a rosszul működő bűnüldözési rendszer áldozatait. A sorozat azt mutatja be, hogyan fonódik mélyen össze a fotográfiai ábrázolás objektivitása és a fotóhasználat objektivitása a médium társadalmi alkalmazásában.

The Innocents

2000–2003
9 pcs C-print; 122 x 157 cm each
Courtesy of Kunststiftung DZ Bank, Frankfurt am Main
© Taryn SIMON

Since its inception, directly or in a convoluted manner, photography has been concerned with investigating representation and its relation to the documentary, i.e. pictorial truth. Already in 1850s, photographs were used by various institutions of the modern state (the police, mental asylums, schools, etc.), where “the political technologies of the body” (Foucault) were invented and developed in the following decades. In these cases, photography was a technical means of recording, observing, and analysing human subjects either for scientific reasons or for reasons of control. The police started to use photographs as evidence and proof for the identification of criminals in the 1840s, but the visuality of these pictures was standardized only in the late 1880s. The schism between photography as art on the one hand and its everyday, instrumental use on the other is as old as the technology itself, while its critical reassessment received new impetus from the artistic practices and critical theory of the 1980s.

Much of Taryn Simon’s use of photography can be linked to the exploration of the basic premises of this medium within a wide range of social and political contexts which are often related to those institutions of power that started to use photography in the first place (governmental authorities, science, education). In the early 2000s, Simon produced a series (The Innocents) photographing men who – mainly on the basis of misidentification – had served time in prison for violent crimes they did not commit. With the development of science and DNA evidence, these men were exonerated and released, often decades after their conviction. Simon revisits the significant locations with these men – the scenes of the crime, the place of their arrest, the location of their alibi, etc. – and photographs the victims of the malfunctioning law enforcement system at these sites. The series demonstrates the ways in which the objectivity of photographic representation on the one hand, and the objectivity of its usage on the other are deeply intertwined in the social application of the medium.

SOSTAR? csoport | group [2013 – 2014]

BIO

SOSTAR? Group [2013–2014]

A Sostar? csoport munkájához számos elkötelezett tag csatlakozott működése során, és még többen közreműködtek az elhivatott cél elérésben. A csoport alapító tagjai: Choli Daróczi József, Kállai András, Kállai Henrik, Nagy Gusztáv, Raatzsch André, Tihanics Norbert.

„A Sostar? csoport célként annak a tudathasadásos állapotnak a megváltoztatását, visszautasítását és újragondolását nevezi meg, amely többek között a csoport tagjait is etnicizáló és moralizáló szerepvállalásra kényszeríti.” (Sostar?, 2014)

A 2012-es, a Collegium Hungaricum Berlin és Instituto Cervantes Berlin közös szervezésében létrejött An die Grenzen gehen című kiállításra való felkészülés valójában a csoport megalakulása előzményének tekinthető, bár ezt megelőzte az alapító tagok szellemi műhelymunkája és ismeretségi köre. Később a berlini Stiftung Kai Dikhas terében szervezett a csoport egy performatív kiállítást (itt készült az X-pozicionálás videó): ennek utóéleteként jött létre a Sostar? művészeti közösség. Akcióik egyik kiemelkedő eseménye a tranzit.hu nyitott irodájában létrehozott kiállítás volt {roma} Szerződés az etnikai hovatartozás eladásáról (2014. január 10. – február 14.). Pontosabban nem kiállításról volt szó, hanem egy társadalmi elköteleződést és bevonást, szerepvállalást kezdeményező eseményről, amely jól tükrözte a kollektíva performatív hozzáállását. A kollektíva két főbb vizuális megfogalmazással nyomatékosította statementjét: az egyik a Péli Tamás és Kovács József Hontalan által egyaránt megfogalmazott „kettős aranypánt” hasonlatának materiális változata volt (kettős aranypánt a homlokon: az egyik mint a cigányság, a másik mint a magyarság megtestesítője). Ezt használta például Kállai András egyik happeningjén (gerilla-akciójában) „Bölcs dolog-e etnikai alapon a képzőművészetet kategorizálni?” feliratú pólóban, amely a budapesti Francia Intézetben zajlott, felhívva a figyelmet egy romákról szóló kiállításra, amelynek létrehozásában egyik létrehozó sem volt roma (Rétegződő identitások, 2013). A másik egy bélyegző: „Ez nem roma kiállítás” felirattal. A pecsét az „ellenbélyegzés lehetősége”-ként jött létre és lett kiemelt kelléke a csoport legtöbb és legfőbb megnyilvánulásainak. A Sostar? utolsó közös, Dózsa-500. ’a nyár heves a kasza egyenes’ című kiállítását a 2B Galériában mutatták be 2014 májusában.

 

BIO

SOSTAR? Group [2013–2014]

Many dedicated members joined the Sostar? group in the course of its existence and many more contributed to the achievement of its mission. Founding members of the group: József Choli Daróczi, András Kállai, Henrik Kállai, Gusztáv Nagy, André Raatzsch, Norbert Tihanics.

“The Sostar? group aims to change, reject, and rethink the schizophrenic conditions that, among other things, force also the group members to take on ethnicizing and moralizing roles.” (Sostar?, 2014)

The preparations for the 2012 exhibition “An die Grenzen gehen”, jointly organized by the Collegium Hungaricum Berlin and the Instituto Cervantes Berlin, can actually be seen as a precursor to the formation of the group, although this was preceded by the intellectual work and circle of acquaintances of the founding members. Later in 2013, the group organised a performative exhibition in the space of the Stiftung Kai Dikhas in Berlin (where the video X-Positioning was made): the Sostar art community arose from this collaboration. One of their most prominant actions was the exhibition {roma} The contract to sell the ethnicity at tranzit.hu’s open office (10 January – 14 February 2014). More precisely, it was not an exhibition, but an event that initiated social engagement, involvement and participation, reflecting the performative attitude of the collective. The collective emphasized its statement with two major visual formulations: one was a material version of the “double golden headband” metaphor (two golden bands on the forehead: one as the embodiment of Roma identity, the other as the embodiment of Hungarian identity), formulated by both Tamás Péli and József Kovács Hontalan. It was used, for example, by András Kállai at one of his happenings (guerrilla action), wearing a T-shirt with the sentence “Is it wise to categorize fine arts on the grounds of ethnic origin?” at the French Institute in Budapest, drawing attention to an exhibition about Roma people, none of the creators of which were Roma (Layered Identities, 2013). The other is a stamp with the inscription “This is not a Roma exhibition”. The stamp was created as a “possibility of countermarking” and became a prominent requisite of the group’s most important expressions. The Sostar’s last collective exhibition, Dózsa 500. “the summer is hot the scythe is straight”, opened at 2B Gallery in May 2014.